Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-11-16 / 23. szám
4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Az Országos Református Nagygyűlés deklarációja az egyházi nevelés ügyében MAGVA It MEGMARADÁS IMAKÖZÖSSÉGE Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, bogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a lem látott dolgokról való meggyőződés. .. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik. Zsid. 18:SS—39, 11:1, 6. Dicsérjük az Urat, mert érdemli, mert minden javát velünk közli, mert nem feledkezik meg választot- tairól, mert még a rosszat is javunkra fordítja, ha szeretjük öt. Valljuk meg bűnbánattal, hogy nem szoktuk dicsérni az Urat, hogy elégedetlenségünk sokkal nagyobb, mint hálaadásunk, hogy egymásban utálatosabbnak és kiirtandóbbnak tartjuk a bűnt, mint magunkban, hogy közöttünk sokaknak viszket a fülük a különböző mesék és hírek hallására, hogy a külföldi segítséget várjuk és elfogadjuk, magunk pedig nem hozzuk meg a tőlünk telhető .áldozatot újjáépítésünkért és egymás megsegítésére, hogy egészen elfeledkeztünk a Reform.:. -tárói »unkájáról, podig elsősorban magunknak kellene egymáson segítenünk, hogy nem elég hűségesen és nem elég lelki érdeklődéssel könyörgünlc a magyarság élete nyitott kérdéseinek megoldásáért. Adjunk hálát Istennek az Országos Református Nagygyűlésért, a Keresztyén Család megindulásáért, a hozzánk érkezett külföldi segítségért, a megindult és folyamatban levő evangélizációs szolgálatokért, a külföldi atyafiak érdeklődéséért. Könyörögjünk a mi Atyánkhoz Jézus nevében bűneink bocsánatáért, hitünk elmélyüléséért, a gyülekezeti munkák megindulásáért, egyházunk vehetőiért, népünk és országunk vezetőiért, a Hívő Magyarság Mozgalmának megindulásáért, a »Csak hívőknek!* című könyv és az Országos Református Nagygyűlés emlékkönyvének megjelenéséért, anyagi ügyeink rendeződéséért. A hívők evanséllzáciőla Az Országos Református Nagygyűlés rendezése közben, részben előkészületül, részben pedig azért, hogy az előkészítés szervezési munkájával párosuljon lelki munka 13, október 20—27-ig Budapesten a KIÉ székház templom- termében »Csak hívőknek!« címen rendeztük meg a már evangelizáltak evangólizációját. Nem egészen az lett belőle, aminek szántuk, mert egyes evangéliumi közösségek és bibliakörök nem fogadták el a hívást. Annak örültünk, hogy ennek ellenére, estéről estére megtelt a terem és hogy főként Ifjúság járt el az egyes alkalmakra- Isten nőm vetette meg ezt a vállalkozást, hanem kegyesen közöttünk volt, megadta Igéjének erejét, Szentlelkcnek világosságát. Sok bűn jött napvilágra. Hitetlenségek lepleződtek le- Adott Isten megújulásokat. A keresztyén egység gyakorlását is jelentették ezek a napok. Az utolsó nap csendesnap volt. Reggeltől estig együtt voltunk. Az elhangzott előadások rövidesen megjelennek könyvalakban is, hogy mások is épülhessenek Isten üzenetén, molyét a hívőknek szólt. b. Biblia iskola A Nyíregyházi Biblia Iskola Isten kegyelmes segítségével november 15-én sok akadály után mégis megnyílt. Egyelőre inkább csak helyi hallgatókkal. Kezdetnek ez is jó. Imádkozzatok érte. Nagy hálaadással emlékezünk meg a magyar reformáció drága örökségéről, amit a magyar nevelés és művelődés területén a reformátusság által adott Isten az egész magyarságnak. Hosszú századokon át iskoláink és különösen kollégiumaink az egész magyarság számára a tiszta emberiesség szellemét árasztották, változhatatlan erkölcsi eszményeket ragyogtattak fel és ezek szolgálatára felkészült, népüket szerető embereket neveltek. Demokratikus berendezkedésű, autonómiával rendelkező kollégiumaink mindig nyitva voltak mindenki számára s az ősök alapítványai lehetővé tették, hogy sok szegény, különösen paraszti sorból származó diák, akiknek egyébként nem lett volna lehetőségük, nálunk nevelődjék a magyar társadalom, a magyar művelődés, az egész magyarság számára drága értékül. Az az általános hanyatlás, ami az egész magyar szellemi életen a XVIII. századtól kezdve megmutatkozott, sajnos, a mi iskoláinkat és nevelőintézeteinket sem hagyta nyom nélkül. Az evangéliumi só megizetlenült, a világosság meggyengült, néhol ki is veszett bennük. Ezért a magyarság számára nem tudtak intézményeink azok lenni, amikké Isten rendelte és amikre éppen az utóbbi évtizedek súlyos válságában a legnagyobb szükség lett volna. Isten az ítéletben is kegyelmesen meghagyta iskoláinkat és az egyházi nevelés lehetőségeit. Országunk újjáépítéséhez nélkülözhetetlennek valljuk egyházi iskoláinkat és nevelőintézményain- két, ha azok valóban betöltik hivatásukat: beleárasztják a magyar életbe az evangélium tiszta erőit és újra megajándékozzák a magyar életet olyan férfiakkal és nőkkel, akik életükben megvalósítják az örök erkölcsi eszményeket, megalkuvás nélkül vállalják a szolgálat útját s élethivatásuknak látják a szeretet parancsának betöltését. Egyházunk iskoláihoz és nevelő munkájának jogaihoz tántoríthatatlanul ragaszkodunk. Azzal a kéréssel fordulunk az egész magyar reformátussághoz, hogy új és egyetemes áldozatvállalással álljunk iskoláink és nevelőintézményeink mellé, hogy azok külsőleg is újjáépülhessenek és evangéliumi szolgálatukat teljesen betölthessék. Gyülekezeteink népi inter- náíusok létesítésével biztosítsák a református általános iskolák megszervezését és életképességét, hogy egyházunk ebben az új iskolatípusban is betölthesse a reábízott nevelői tisztet. Legyen iskoláink és nevelőintézménycink sorsa az egész egyházi társadalom szeretettnek és rendszeres áldozatvállalásának tárgya. A magyar állam ás a kormányzat felé kinyilvánítjuk azt a meggyőződésünket, hogy egyházunk a maga iskolai munkájához joggal igényli és fogadja el az állam támogatását. Kérjük, hogy iskoláinknak a földreform során igénybevett földbirtoka helyett gondoskodjék az állam olyan kárpótlásról, amelyik biztosítja iskoláink és nevelőintézményeink autonómiáját és szociális szellemű munkáját s egyben lehetővé teszi, hogy jól fölszerelt iskolákban és internátnsokban minden tanulnivágyó gyermekünk kibontakoztathassa tehetségét és nevelődhessék a maga boldogulására és a közösség javára. gil’attól és nem adhat könnyeD »zentart >a.-o- sultságot az úgynevezett »tiszta Igehirdetés« elefántcsonttornyába való visszavonulásra. Különösen akkor nem és azoknak nem, akik ezt a visszavonulást m á s időkben nem gyakorolták ilyen kínos gonddal! A református evangéüzáció mindenesetre meri vállalni az egyház prófétai szolgálatát minden nehézségével együtt, merte a niultüaa is. Ez minden evangéliumi keresztyén embert komoly kérdés elé állít. Ne térjünk ki elöl« olcsó kifogásokkal, hanem lusakoűjunk vele. Nincs-e szükség cevházunkban is arra, hogy a prófétai igehirdetés szolgálatát na — — komolyan vegve? A református evan-gelixáeié nehéz szolgálatát pedig hordozzak imádságainkban. Groí Gyula Bibliai vezérfonal NOVEMBER 18 Zsidók 11 : 1—40. 11. Krónika 23. 17 • 12: 1—11. > 21. 18 1 12 : 12—29. # 25. 19 • 13: 1— 6. 0 2«. 20 ♦ 13: 7—17. * 27. 21 9 13 : 18—25. 1 28. 22 Márk 1 : 1—45. » 29. 23 » 2 : 1—12. « 3*. 24 t 2 : 13 — 17. » 31. 25 » 2 :18—22, # 32. 28 » 2 : 23—28 » 33. 2; 9 3: 1— 6: 9 34. 28 9 3: 7—12. t 35. 29 » 3 : 13—19. > 3S. 30 e 3 : 20—30. DECEMBER Jcel 1. 1 Márk 3 : 31—35. Joel 2. 2 * 4: 1—31. « 3 3 » 4 : 35—41. Amos 1 Gondolkozom azon, hogy miért olyan jó hozzánk még az Isten, tűri hitetlenségünk, engedetlenségeink, magunk menlegetését. hogy ki az okosabb: az-e, aki saját eszére hallgat s cselekedeteit a _ körülmények és következmények pontos latolgatása alapján viszi véghez, vagy a*. aki semmire se gondolva igyekszik engedelmeskedni Istennek, csak azt gondolva meg, hogy mi lehel az 6 jó, kedves és tökéletes akarata. hogy sokan miért nem csinálják azt, amit helyesnek tartanak. hogy miért nem imádkozunk még sokkal, de sokkal többet. hogy miért nem merünk a szükségesből adakozni nagyobb bőséggel az evangélium szolgálatára. Gondolkozz te is ezeken! — ő. Előfizetőink figyelmébe i Lapunk a magyar postatakarékpénztárnál csekkszámlát nyitott. Erre felhívjuk szeretettel előfizetőink figyelmétUj csekkszámlánk: »Magyar Református Ébredés és Keresztyén Család« Budapest, 50.251 • Ezen kérjük beküldeni az előfizetési díjakat és a hátralékot is. min- dig jelezve, hogy a küldött pénznek mi a rendeltetése. A Magyar Református Ébredés előfizetési díja egész évre 14.— forint, negyedévre 3.59 forint. A »Keresztyén Családi-dal együtt egész évre 32.— forint, fél évre 16.— forint. Pontosság, — imádság, — terjesztés, — imádság, — közösség kell ahhoz, hogy lapunk betölthesse azt a hivatását, amiért megjelenik. Lapunk legközelebbi száma novem bér 3Ö-án jelenik meg MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefi Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert. Draskőczy László, Karácsony Sándor. Kádár Imre, Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Vietor János Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Kálvin-tér 11. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Budapest, V., Pozsonyi-n. 58. Telefon: 188.715. A csekkszámla: Magyar Református Ébredés és Keresztyén Család, Budapest, 50.251. 464654. — Athenaeum Rt., Budapest Felelős: Gorszky Tivadar igazgató Az egyház prófétai szolgálata* A Református Gyülekezeti Evang-étizáeió Baráti Társasága augusztus közepén Szabad Tanácsot rendezett Nyíregyházán. Ez az alka- lom is megmutatta, hogy ez a mozgalom országos profcesáns ügy, amelyet ismerni és figyelemmel kell kísérni egyházunkban is. M int a neve is mutatja, a Társaság evangélizációs, tehát ú. n. ébrediési mozgalom, 8 mint ilyen, évek óta igen komoly munkát Tégez a testvóregyházban. Lapja a negyedik évfolyamában megjelenő Magyar Református Ébredés. Az első olyan hazai evangélizációs mozgalom volt, amely Igen komolyan meg" kísérelte az evangélizáció kérdéseinek elvi, teológiai tisztázását. (Bereczky Albert és Békefi Benő: Igehirdetés és evangélizáció, 1912.) A mozgalmat az állította többek között aa utóbbi időben az érdeklődés középpontjába, bogy magáévá tette a református egyházban néhány év óta több oldalról is felvetett »új reformáció« gondolatát és azt megkísérli tettekre átváltani. Ennek a kísérletnek jelentős állomása éppen a nyíregyházai Szabad Tanács megrendezése. Az új reformáció gondolata pedig* azt jelenti, hogy az egyház nem elégedhet meg az evangélizáció ébresztő szolgálatával. hanem — ennek, minti elsőrangúan fontos szolgálatnak megtartása mellett — szervezeti úton is változtat az egyház életén. A felvetett gondolatok főleg az egyházkormányzat (püspöki rendszer és az egyháztagság revíziója), egyházpolitika (egyház é-s állam viszonya), liturgia (új énekeskönyv) és ^ esetleg az egyházi tanítás (a hitvallások időszerűsége és újraértékelése az Ige mérlegé n) vonalán ha!adnak. Nem bocsátkozhatunk a fentiek részletes ismertetésébe; az érdeklődök figyelmét a mozgalom említett lapján kívül felhívjuk a testvéregyház másik lapjára a Református Élet és Jövő re és az o tárgyban megielent külön iratokra (főleg Farkas József: Üj reformáció o. füzetére). E helyett egy másik, az előbbivel egyébként szoros kapcsolatban álló s a református egyházban élénk eszmecserét kiváltó tényre akarunk kitérni. Arra. hogy a mozgalom igen határozottan állást foglalt a magyar élet sok társadalmi, politikai, gazdasági és szellemi kérdésében és szolgálatát ezekre a területekre is ki akarja terjeszteni. A Szabad Tanács sajtúvUszbano-jában j? ez váltott legszélesebbkörü érdeklődést. Ezzel kapcsolatban vádak is hangzottak el: meg. vádolták a mozgalmat az egyházhoz méltatlan politikai helyezkedéssel, konjunktúra lovag- sággal, azzal, hogy olyan dolgokra terjeszti ki szolgálatát, ami nem az egyház feladata, sőt azzal is, hogy »szállítani« akarja a »mai rendszernek« az egyházat. Mit mond és mit mutat mindezekkel szemben maga a mozgalom? Kétségtelen, hogy a mozgalom vezetői évek óta ugyanezeket az egyházi, politikai, társadalmi 8tb. elveket vallották. Akkor is, amk irotr ez — gondoljunk a két év előtti helyzetre — igen veszedelmes volt. Ez az akkori kiállásuk mindenesetre erkölcsi jogosultságot ad nekik arra, hogy elveiket ma hangoztassák. — ezt el kell ismerni azoknak is, akik egyébként nem értenek egyet velük. »Helyezkedésről« tehát nem lehet szó. Fel kell vetni azután azt a kérdést is: akik a fenti aggodalmaknak hangot adnak, ugyanilyen aggodalommal őrlzték-e az igehirdetés tisztaságát és minden egyéb mellókzöngétől (politikai, művelődési, stb.) való mentességet *A cikk írója sorait egy evangélikus egyházi újságnak szánta, ott nem közöltetvén, mi örömmel jelentetjük meg. az elmúlt időkben? Alikor, amikor — a szóbeli megnyilatkozásoktól eltekintve — az egyházi sajtóban például a háborúval kapcsolatban ilyen mondatokat olvashatunk: »Mi magyarok nyugodt lelkiismerettel vallhatfnk, hogy az ügy, amelyért harcolunk, igazságos-« »Egyházunk a nemzet ügyével ma is szívből és teljesen összeforr. Ma nemzetünk ügy© életr-e-halálra egy a háború ügvével . . . hazaáruló az, aki nem látja ma egy esetleges vesztes háború mindent összedöntö rémképét... egyházunk lelkiismereti kötelessége mindent megtenni a győzelemért.. .« stb. A leventemozgalomba azon a címen követelték egyházi körök a bekapcsolódást, hogy az egyház ott is hallathassa szavát és szolgálhasson az Igével. Ma — talán ugyanezek a körök — mi okból tartják helyesnek az egyház visszahúzódását és sokszor tagadással egyértelmű félreállását? Arra kell gondolnunk, hogy az ilyen magatartás mögött nem teológiai meggondolás, hanem ellenszenv és rokonszenv érzelmi rúgója húzódik meg. Ha így van, meg kell vallani és nem tudományom mezbe, sem kegyes szólamok köntösébe bujtatni. A református evangélizáció mozgalmáról ebben a vonatkozásban csak az mondhat bírálatot, aki ehhez az erkölcsi jogosultságot muitbani magatartásával megszerezte. Azoknak a számára, akik ilyennel rendelkeznek. természetesen még mindig fennáll a komoly kérdés: vájjon Isten akarata szerint jár-e e! a mozgalom, amikor szolgálatát iiven módon kiszélesíti? Maga a mozgalom szolgálatáról ezt mondja: »Tudjuk, hogy az Ur Jézus Krisztus az üdvösség kegyelmét bozia e világra. • ., de akiknek megnyílt a szeme a különös kegyelem világa látására. azok szolgálatának ... az általános kegyelem világára is ki kell terjednie.« Ez azt jelenti más szóval, hogy a mozgalom hirdeti a közösségi bűnökből való megtérésnek is a szükségességét és a közösségi (társadalmi, politikai, gazdasági, szellemi stb.) éCiet területén is keresi Isten akaratát. Ilyenformán szerintük a mozgalomra háremféle igehirdetés van bízva, evangélizációs, tanítói és prófétai. Éppen ez az utóbbi az, ami a vitát felvetette. Igen könnyű volna a kérdés felett azzal napirendre térni, hogy ez sajátosan református vonás, tudniillik a prófétai igehirdetés szükségének hangoztatása és Isten ez élet egész területére igényt tartó uralmának meghirdetése. Kérdés, hogy ez csakugyan csupán református sajátság-e? vagy pedig az egyház szolgálatának elhanyagolt területe. Mégpedig esetleg kényelmi és gyávasági okokból elhanyagolt. A próféták mindenesetre végezték ezt a szolgálatot. (Ésaiás 1; 3: 22; 30—31; 38; Jeremiás 12; 27; Hoseás 7; Ámos 2: 5 stb.. stb.) Nincs-c vájjon igaza a mozgalomnak, amikor felelősséget vállal a magyar élet egészéért: »Ki mondja meg egy népnek, hogy Isten mit akar vele, ha nem az, aki Istennel személyes kapcsolatiján van és aki az idők jeleinek belső értelmezését megkapta?« Az mindenesetre súlyos kérdés, hogy ki kapja meg valóban ezt a belső értelmezést; maga az egyház vagy egyes tagjai keresztyén lelkiismeretűkben s így az egyház, mint olyan, tesz-e bizonyságot látásáról, vagy a bizony- ságtevést reábízza tagjaira, azok magánéletében? Ez utóbbi esetben azonban már le is mondott a prófétai szolgálatról. S kérdés, hogy ez jogában áll-e? Bármennyire is fennáll a veszély, hogy az egyház a hétköznapok útján járva belebotolhat a napi politika po- cs-oilyáiba s könnyen besározhatja ruháját, ám ez a lehetőség nem riaszthatja vissza a szol-
