Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-10-19 / 21. szám
4 MAGTAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS ÄZ igazi gátak Büntetés vagy megbocsátás? Egy vezető tisztviselő fogott el az utcán. Tele volt szorongással, kritikával, aggodalommal: »Mire való ez a »megbékélés«? Miféle politika ez? Nekünk nyugattal kell jóba lennünk... Csinálni kellene egy magyar Svájcot, öncélú magyar politikát űzni, mint az öleink! Miért kell mindig az erősebbhez alkalmazkodnunk? Éljünk meg magunk!« — Úgy elgondolkoztam, vájjon ennél a magyar embernél mi lehet a szorongás igazi oka? Levelet kaptam a napokban. Felébredt életű ember írta. Tele van aggódással, jövendő-féltéssel. Aggódik, hogy nem jó ez a »megbékélés», mert kevesen csináljuk. Hivatalosan kellene az egész egyháznak. Akkor nyugodtabb volna. Hát ezt a keresztény embert mi bánthatja? A »Szabad Tanács«, a »Konferencia« é« a »Nyári egyetemi előadások« kétségtelenül sok jó pozitív eredményt hoztak. Sokminden tisztult, világossá Jett. Uj nekiszánások és munkábaállá- sok történtek, mégis — ezt az oldalát is őszintén felszámoljuk — meg kellett azt is tapasztalnunk, hogy szinte kozmikus erejű gátak emelkednek, magyar és magyar, egyik keresztyén, meg másik keresztyén közé. Sőt magában az egyes emberben is ott vannak és akadályoznak a teljes hívésben, az őszinte szeretőiben, a hűséges szolgálatban és az örvendező, épitő közösségben. Mik ezek a gátak? •1. A pogány sovinizmus (ideszámítható a becsületes tudatlanság is). Még ezek a legjobb hiszemüek. Mindent az öncélú magyar jövendő szemszögéből néznek. (Ami a magyar öncéluságot illeti, Bethlen Gábor pld. a klasszikus magyar öncélú politikus úgy volt ön- eélu, hogy megtanult törökül, a szultánnal szövetségre lépett As a gyü’öit kisebb-égőink számára építő könyveket nyomatott saját anyanyelvükön!) Egyetlen, megvallott pozitív öncélunknak idáig azt szoktuk felhozni, hogy a nyugati keresztyénség védőbástyái vagyunk Kelet felé. És ebben az az őspogányság, hogy még mindig azt hisszük, hogy a keresztyénséget védeni kell, (pedig Szathmáry Baka Péter régen megírta: »Ne féltsétek ti a Krisztus evangéliumát«) hogy az a valaki tokba zárt ereklye, amely mellé díszőrség jár, nehogy baja essék. Mi még mindig statikusan szemléljük a magunk keresztyén mivoltát és elfelejtjük a missziói parancs— közösségre nézve is — kötelező dinamikáját: »elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek«. Úgy éreztem van valami sorsszerűség abban, mikor Amerikában mindig a magyar nép külmissziójáról faggattak. (Mikor Los Angelesben, egyik angol presbiteri egyház templomában kivilágították a mozaikból kirakott hatalmas világtérképet a szószék mögött, s egy gombnyomásra neon-fény- csikok futottak Mandzsúriába, meg ' Dél-Afrikába, ahol azonnal kigyulladt a gyülekezet misszionáriusának mellképe, utána azt kérdezték: »Az önök gyülekezete hány misszionáriust tart? Az önök egyeteméről évente hányán mennek Keletre szolgálni?). Más népnél is tapasztaltam, hogy ilyen igénnyel néznek felénk. Ez nem véletlen! Istennek minden néppel, nyelvvel, ágazattal meg van a maga célja. (Ez az igazi öncél). A nagy elszámoláskor aztán mint népet, nyelvet, ágazatot vesz majd elő. Na most az lenne a hívő tudomány, (mondjuk »hívő sovinizmus«), itt kellene levetni a pogányságot, hogy az Isten célját megkeressük. Mit akar velünk, magyarokkal az Isten? A zsidó népről — most már utólag — a történészek megállapítják, hogy mint nép, azáltal töltötte be hivatását, hogy a döntő nagy igazságot: az egy-Isten-hitet belehozta a világba. A görögök a szépséget, műveltséget, a rómaiak a Jogrendszert adományozták az emberiség nagy családjának. Ezért éltek! A magyarnak pedig a nyugati kultúrával megtermékenyült, óriási eszmeáramlatokat diadalmasan túlélt, életté vált keresztyénséget kellene Kelet felé sugározni. Az érvény- nyó lett keresztyénséget, megmutatni, hogy ezt lehet élni, mert ez nem tan, szertartás vagy tudomány, hanem egye. temes érvényű élet. Csak ez a megoldást adó élet. Ez a nép elvész, ha útjába áll a nagy népeknek, de ha hasznossá tudja magát tenni: életét jelen, tené. Ennek pedig csak a megbékélés és az ébredés az útja. 2. Pozitív sérelmek is roppant erős gátak bennünk. Sok ember szenvedett sérelmet a közelmúltban az állam, társadalom vagy egyesek részéről. Vannak, akik akarva, nem akarva lemaradnak az élet szekeréről. Ezeknek semmi se jó. Telve vannak — érthető módon — elkeseredett kritikával, kielégítetlen ambícióval. Pedig az ilyen emberek szá. mára is volna hely a nagy munkában, csak előbb le kellene szelídülniük. Belátni, hogy Isten egy időre, most félretette, megalázta őket. Majd előveszi, mikor jónak látja. Addig a megbocsátás, megbékélés, újrakezdés iskolájában tartja őket. »Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.« 3. I’életes vakság. Ez igazi kozmikus erpjű gát. Ember erről nem tehpt. Már nem tehet, mert ez, előbbeni, alkalmakat elmulasztó, bűnös magatartásnak természetes következménye. Az Isten úgy ítélt, hogy akinek nem volt füle a prófétai szó meghallgatására, attól az is elvétetett, amit» volt. az a kis világosság is. Az ilyen nem láthatja az Ige aktualitását, az idők jeleit, nem bőrre megy nála a bűnbánat, a sor. rendi sürgősséget sem érzi. Különösen azok kapják, akiknek alkalmuk lett volna látni vagy látó embereknek helyet adni. Mivel a Szentlélek megszomo- ritásának. megoltásának ’-övetkezménye, azért nincs is más gyógyszer, mint a Lélek kiengeszteléso. 4 A gyávaság tétovázó, bizonytalankodásba visz. Sokkal gyakoribb baj, mint gondoljuk. A szeretet-hiány és a hitetlenkedés a szülőanyja. »A szeretet, ben nincsen félelem; aki pedig fél, nem lett teljessé a ezemtetben«. Míg az evangélium hirdettetik, a felszabadulást ígérő krisztusi megoldások, mint édes lehetőségek körülvesznek bennünket, mindenki helyesel. Mihelyt azonban érvényrejuttatásrót van szó, gátat vet bennünk a gyávaság. Elfogy az Isten iránti szeretet és a Krisztus valóságába vetett hit. Pontosan olyan súlyos állapot ez, mint az újjászületés előtti óemberiink: kizár az Isten országából. »A gyáváknak pedig... része a tűzze! és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.« Lelki megelevenedés és jó közösség segít. A megvallott hitbizonyosság hozzá, tartozik a keresztyén ember mindennapi életéhez és győzelméhez! Ettől akarnak megfosztani bennünket gátlásaink, szorongásaink bűneink. »De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.« Szüle Miklós Ne feledd el! Mindennapi kenyered, öltözeted, életednek anyagi eszközei Isten ajándékai, ö az. Aki gondoskodik rólunk. Annak elismeréséül, hogy hálaadással vesszük Isten anyagi ajándékait, azt kívánja Isten tőlünk, hogy az ö dicsőségéért és az ö országááért hozzunk anyagi áldozatot, mégpedig rendszeresen és örömmel. Az ószövetségi embernek mindenből meg kellett adnia a ti• zedet. Nem feledkezel-e meg arról, hogy tartozol Istennek anyagi javaid felajánlásával, az 6 országa munkájának anyagi támogatásávalf Isten országa munkái a te áldozataidból haladhatnak előre. Egyre több gyülekezel nem szed egyházi adót, hanem a hívek önkéntes áldo- zathozabalából kívánja fenntartani az egyház szolgálatait és intézményeit. Ne feledd, »Aki szűkén vet, szűkén is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte szívében nem szomorúságból, vagy kény- telenségböl, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.* (II. Kor. 9:6—7J Miért van iaz, hogy még biblia- olvasó emberek is sokszor megdöbbentő tájékozatlanságot tanúsítanak a legelemibb evangéliumi tényekkel és igazságokkal szemben? Ez a különös kérdés ég most bennem ú ír,a néhány hét óta. Olyanok, akiknek már régen tanítóknak kellene lenniök, sőt legtöbb esetben már azok is, nyilatkoznak egyszer- másszor úgy, min'ha sohase olvasták volna vagy hallották volna Jézus egyes, egészen középponti tanításait. Csak egy megfejtése van számomra ennek a nagyon is szomorú ténynek: a megvakított elme, az e’homályosod ott értelem, a megkeményedett szív. Igen. Isten valamit mindennél többre becsül, valami számára mindennél fontosabb és sürgősebb. Ez pedig az, hogy Istennel legyen kinek-kinek rendben belsőleg a viszonya. h’gvjenek Benne és abban, akit ö elküldött és szeressék Öt. Csők ezután jön minden más: istenismeret, titkainak megértése, szolgálatának lehe'ősege, — sőt nem is csa.k ezután, hanem csakis ezzel egyszerre. Lehetséges, hogy va’aki tudta, ismerte Isten dolva't és az evangéúum igazságait, de aztán engedetlen, hitetlen lett, valamiben helyet adott az ördögnek, óira meghomályosodik értelme. amit látott, nem látja, amiben bizonyos volt, tab ha n bizonytalankodik. A keresztyénség. az evsnoé'ium, Időn kiie'entése egyik legalapvetőbb kérdése: — szinte ekörül forog legalább is az emberre vonatkoztatva minden — a büntetés és a megbocsátás kérdése. Az .*z általános fplfog"S, bo^y ez a kettő kizárja egymást. Isten vagy büntet, vagy ped’g megbocsát. Nem is o’yan régen magyarázta valaki nekem, aki pedig né0-! bibliáé!va^ó és Krisztus szo^álptában é’ő ember, hogy nem tudja Isten örök és nagy szeretőivel örsmeg-reztetni azt, hogy ö haragudjék, hogy Ő valakit is megbüntessen hiszen ö m:n- dent megboesát a K>isz‘usbao, aki meghalt a mi bűneinkért1. Oh. milyen sok embernek ez a rögeszméié, ez a vabása, ez a mentsége és kibúvóin. Ennek a gondolatnak, vallásnak egyeben hibáia van. az, hogy nem igaz. Isten kijelentése alapján sémimikénnen se igaz. Lehet logikus, nagyvonalú, érthető, még inkább kívánatos, de Tsteti ilvent soha nem mondott és semmiképpen se hatalmazta fel azokat, akik az ö nevére hivatkoznak, hogy ilyeneket higyjenek vagy tanítsanak. A megbocsátás Isten országában és az ö világrendiében, de üdv- rendjében is nem a büntetés elengedését jelenti. A bűn I»‘en szempontjából sokkal, de sokkal nagyobb, a világmindenségben sokkal súlyosabb bonyodalmakat okozott és okoz. semhogy azt büntetése'en- gedést jelentő megbocsátással el lehetne intézni. Igen, a_ büntetés vagy megbocsátás ilyen téves értelmezésének 'alapoka abban van. _ hogy magát a bűnt nem I«ten értéklésével ítéljük meg s ennek következtében elbagatelizáljuk. Az a kis hazugság, az a jelentéktelen hamisság. az a természetesnek vett gyű- lö'et, vagy pláne csak nemszeretés, az a mindenkicsipálta magatartás, a divattá lett »nézet«, fejfogás, az a tekintetekbe csi'lanó tisztátulan- sá.g. az az udvariasságnak szánt bántalmazás, az a tekintélytar‘ásb3! burkolt sértett hiúság^ és mind az ezekhez hasonló »magától értetődő« bűnök Isten előtt rettenetes és utálatos dolgok, nemcsak azért, mert ö kényes az ilyen do’gokra. hanem azért, mert az Általa alkotott yi- lágban ezek a rendetlenségek, tör- vényVenségek súlvos zavarokat és károkat okozó ártások. A megbocsátás a bűn nagysága miatt nem lehet egyszerű hüntetéselengedés. Maga Jézus Krisztus engesztelő halála, az ö rettenetes keresztre feszítése a legmegrázóbb bizonysága annak, hogy Isten nem igazsága megtagadásával, vagy félretéte'ével kegyelmez és bocsát meg. ö az igazságának teljes érvényt szerez és szerzett, ö szerzett engesztelési, de éppen az A'tal, hogy bűneinket a maga testében vitfe fel a fápa, hogy bűnné és árokká lett érettünk, úgy, hogy ö megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi Tétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van. Itt nem büntetéselengedésről van szó, hanem az az evangélium, hogy bűneinkért a büntetést Jézus Krisztus helyettünk elszenvedte a keresztfán. |. Isten escatologikus kijelentései is azt mutatják, hogy a megbocsátás nem büntetéselengedés, mert ő mindeneket előhoz ítéletre. A hívőknek, a Krisztus teste tagjainak kell megjelenniük Krisztus íté’őszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint. amint e testben cselekedett jót vagy gonoszt, ped:g ezek hittek és hisznek bűneik bocsánatában. Igen, a Krisz’usban való váltság teljes engesztelést szerzett, megszabadított a bűn hatalmától és a kárhozat erejétől, a megbékélt Istennel állít szembe. Neki a váltsággal nem az emberi élet és sors megkönnyebbítése volt a célia, havam 6 a világ megbolygatott rendjét akarja visszaá’lítani. ezért mondja népének a próféta által: nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül; — vagy az apostola által: az' bünteti, akit szeret, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Gondoljunk csak Dávidra! Komolyan megbánta a Bethsafcéval való vétkezését, meg is bocsát neki Isten, de fia mégis mogh’li. Vagv amikor a népetmeg- számlálja, megbánja, Is'en hirdeti is neki a bocsánatot, de mégis elvész hetvenezer a nép közül. (Imé a kollektív felelősség és a kollektív bűnhődés!) Attól, hogy az Isten téged szeret és megváltott a Krisztusban és te hiszel is benne, mé? nagyon sokszor és nagyon # gyakran meg is büntet, éppen azért, mert fiának tekint és nem korcsnak akar. így van ez az. egyház, a közösség, a nemzet életében is. Faluvégi Dániel Bibliai vezérfonal OKTÓBER 19 II. Timóth 2 : 22 — 20. I. Krónika 24. 20 i 3 1— 9. » 25. 21 § 3 19—17. » 26. 22 » 4 1— 6. » 27. 23 » 4 : 7— 8. f 28. 24 § 4 9—22. « 29. 25 Titus 1 1— 4. 11. Krónika 1. 2G i 1 5—16. > 2. 27 » 2 1—to. • 3. 28 • 2 11—15. • 4. 29 t 3 1— 3. • 5. 30 » 3 4— 7. • 6. 31 > 3 8—15. i 7. NOVEMBER 1 Filemon 1: 1—25. 11. Krónika 8. a Zsidók 1 1—14. » 93 • 2 1— 4. » 10. 4 • 2 5—18. > 5 » 3 1—19. » 12. 6 • 4 1—13: » 13. 7 » 4 : 14—16. • 14, Lapunk legközelebbi száma no vem - bér 2-án jelenik meg MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefl Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert, Draskóczy László, Karácsony Sándor, Mészáros Gábor, Nagy Oj ula és Victor János Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Kálvin-tér 11. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. V„ Pozsonyi-«. 58. Telefon: 188.715. A csekkszámla: Bókefi Benő. Nyíregyháza. 17.079 464104. — Athenaeum Bt., Budapest Felelős: Gorszky Tivadar igazgató
