Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-10-19 / 21. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS 3 Viharos presbiteri bibliaóra Krisztus gyalázatáról A vasárnap délelőtti istentisztelet ntán a vendég evangélista kü-ön bibliaórára kéri a presbitereket. Maradnak is vagy barminean. Szép, szabályos bibliaórának indul a dolog, az I. Péter 5, 1. alapján: »A közietek levő presbitereket kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja és a megjelenendő dicsőségnek részese.« A kérdés ez: milyen belső indítás tesz valakit az Egyház szolgájává? Versünk alapján három ösztönzésre mutat rá az evangélista: az Ige alapján a Szent Lélek Isten megtanított Krisztus szenvedéseire, úgy hogy tanúskodni tudok, tanúskodnom kell róluk, azután komolyan veszem Isten ígéretét arról, hogy részese legyek majd Krisztus dicsőségének is az Ő megjelenésekor, — végül valamelyik szolgatárs »kér« a szolgálatra. Megindul a beszélgetés Krisztus szenvedéseiről. Arról, hogy »bűnné és átokká« lett értünk a kereszten, de mint ember is egész életében szenvedett. Szenvedett a kisértés miatt, a részvét miatt, az előérzet miatt. Valaki elmondja, bogy a fronton szakított addigi Krisztus-képzeteivel és kizárólag a Biblia alapján újra alkotta magában a Megváltó képét, így állott elébe Krisztus emberi nagysága is. — Vigyázzunk, — mondja az evangélista. — Nem lehet azt mondani, bogy Jézus Krisztus valami »nagy ember« volt, valami elbűvölő, lenyűgöző egyéniség. Sőt az Ige elfogulatlan tanulmányozása arról győz meg, hogy az emberek szemében gyalázatos volt és alapjában véve ma is az. Erre kitör a botrány. Egyszerre hárman, négyen, öten is beszélui kezdenek. Végül egy erélyes, izgalomtól fűtött hang győz a többi felett: — Nagytiszteletű Uram! Nem gondolta meg, amit mondott! Számomra rettenetes még hallani is olyat, hogy az a drága Jézus Krisztus, aki meghalt értünk, akit én any- nyira szeretek, aki a magyar református egyház feje, hogy az a Jézus Krisztus gyalázatos volt! Mélységesen megrendült, szinte kétségbeesett hangon beszél, a presbiterek nagy többsége az ő oldalán áll, semmi kétség. Az evangélista végre szóhoz jut: — De hát tessenek az Igére figyelni! Az Ige végig hirdeti, hogy az Ur Jézus születésétől kezdve, sőt már születése előtt is gvalázs+ot hordozott. Máté elmondja, hogy »Jézus Krisztus születése így vala: Mária, az ő anyja, el jegyeztetvén .Józsefnek, mielőtt egybekeltek vala, viselésnek találtaték a Szent Leiektől. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala, és nem akarta őt gyalázatba keverni, el akarta_ őt titkon bocsátani.« A világ számára Jézus nem valami élőké1 ő nagyúrnak feddhetetlen házasságából származó gyermeke, hanem »zabigye- rek«. így megy ez egészen a, kereszt gyalázatáig, mert... Ezt aztán valóban nem lehet kibírni. »Káromlást szólott, ke'll-e még bizonyíték?« Néhány presbiter fel- ugr'k és köszönés nélkül távozik. A többiek remegnek az izgalomtó’. A levegő olyan feszült, hogy szinte szikrázik. — Nagytiszteletű Ur! Szörnyűségeket beszél. A rni számunkra Jézus Krisztus a tökéletesség, a jóság, a szeretet, a tisztaság! Mi jobban szeretjük öt, mint az életünket! Ne; künk ne mondjon ilyeneket a. mi drága Jézusunkról, aki a mi egyházunk feje, akit mi tisztelünk és imádunk ... Az evangélista fellapozza Ezsajás 53-at. — Nagyon kérem, próbáljanak az Igére figyelni. Ezsajás előre látta az eljövendő Messiást és ilyennek írja le: »Felnőtt, mint egy vessző- szál ő előtte és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége és néztünk rá, de nem vala ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől elhagyott volt, fájda'mak férfia és betegségek ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt és nem gondoltunk vele...« A próféta megmondja, hogy Isten Fia úgy jő majd a világba, hogy az emberek utálni fogják, meggy a 1 ázzak. Valaki közbevág: — A kor'ársad igen, akik nem ismerték fel benne a Messiást, ők utálhatták! Mi azonban szeretjük, tiszteljük és imádjuk! Nekünk Ö az eszményképünk, öt akarjuk követni. Szörnyűség azt mondani, hogy ö gyalázatos volt. Ez káromlás! A vendéglátó lelkipásztor szelíden magyarázni kezdi, hogy az Ur maga jövendöli: hamis Krisztusok fognak támadni. Hát a keresztyén világ is hamis Krisztus-képeket farag. Kálvin megmondja, hogv a mi elménk állandóan működő há’ványgyár. Mi nem akarjuk vállalni a meggyalázott, a gyalázatot hordozó Jézus Krisztust, ezért próbálunk belőle valami »nagyembert« csinálni, valami emberileg elérhető héroszt Ez talán még veszedelmesebb, mint a nyílt isteatelemség. Ez újabb olaj a tűzre. Éles. határozott hang süvíti: — Nines több Krisztus, esek egy. Nincsenek »Krisztusok«! Nekünk csak egy Krisztusunk van! — De kérem — veti ellen szelíden a gazda — de az Ur maga mondja, hogy »hamis Krisztusok támadnak«. — Azt nem kell szószerint érteni! A mi tiszta református vallásunk szerint csak egy Krisztus van. Nincsenek Krisztusok. Es a mi Krisztusunk nekünk eszményképünk, és nem lehet meggyalázni. Többen felugranak, egyre izgatot- íaibb lesz a hangulat Ha pár száz évvel előbb élnénk, most megrohannák az evangélistát és máglyára hurcolnák. Ha. kétezer évvel élnénk előbb, akkor megköveznék. így csak azt fogják róla terjeszteni, hogy megtagadta a Krisztust Nem hiába indult el előbb az evangélizáció, majd a reformáció végzetes útján, végzetszerűen el kellett jutnia oda, hogy káromol ja Krisztust... Majdnem két óra, a vasárnapi ebéd régen elfőtt, de a kipirult arcú feldúlt lelkű presbiterek még sokáig vitatkoznak a templom előtt. Hiábta, nem tudjuk egymást megérteni, mert amit ők mondanak, az mind szép és igaz. Es ahogyan mondják. mégh__az ellenkezője igaz. ök »pro- tezsálják« Istent, ők »szeretik« Jézust, mint Péter az utolsó vacsorán. — Úgy látszik, nagyon féltjük az Ur Jézust, — mondom a gazdának. .— P^dig inkább magunkat kellene féltenünk, — feleli csendesen. Hazafelé indulok s a hit bőrei jutnak eszembe, akik a Zsidókhoz U szerint »inkább választották Krisztus gyalázatát, mint Egyiptom dicsőségét«. Olyan könnyű volna egy »dicsőséges« Krisztust követni és olyan nehéz a »gyalázatos« Krisztus lábnyomain járni. Mert az utóbbi ma is, most is »az ö szenvedéseiben való részesülésnek«, a Keresztnek az útja. Keskeny út, de az egyetlen út. amely valóban Hozzá vezet. Kádár Imre Külföld A Vatikán ás a Szovjetunió vhzonya »A Vatikán és az orosz államnak viszálya nem hagyhatja állásfoglalás nélkül a protestáns egyházakat sem, — írja a Christian Century. — Kétségtelen, hogy a protestánsoknak nem szabad beleavatkoznia azokba a küzdelmekbe, amelyet a pápa egyháza indított a Szovjet ellen, szovjet megszállta területen elszenvedett hatalmi csökkenése miatt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a protestáns izmus meghátrál az igen jól ismert helyzet által parancsolt kötelességek elől. Emberi felelősségünk tudata nem azonos azzal, hogy hajlandók volnánk a pápát hatalmi törekvéseiben támogatni.« — fejezi be cikkét az amerikai lap. (Ref. kül. szóig., Christian Century.) Svájci lapok ez európai protestáns egyházak kárairól Svájci megállapodás szerint a lengyel evangélikus egyház 115 egyház- községe közül csak 64 működik s 140 lelkészétől mindössze 58 van életben. Csehszlovákiában igen sok lelkész veszítette el mindenét. A lelkész! fizetés 50%-kai az életminimum alatt van. Szlovákiában a templomok 45%-a megsérült, Magyarországon (ez év júniusi tudósítás!) a pénzügyi helyzet kataszt. rófális, egy lelkész havi bevétele vásárlóerőben 5 svájci franknak felel meg és a nyomor egyre növekszik. Finnország és Norvégia északi részeiben az egyházi épületek 80%-a elpusztult. A görögországi ortodox egyház tagjai élelmiszerben, ruházatban, a szükséges vallásos iratokban Igen nagy hiányt szenvednek. Ne felejtsük soha el, hogy mindezt Hitlernek köszönhetjük — teszi hozzá a svájci lap. (Leben und Glauben, 1946 június 8:> A Hit és Szervezet konferenciája A Hit és Szervezet világmozgalom ez év februárjában, Genfben tartott bizottsági ülésének jegyzőkönyve a napokban érkezett meg a magyarországi ref. egyházhoz. Az üléseken többek között részt vett Prof. M. Boegner, Germanos érsek, E. J. Hagan, Vissert Hooft, Brilioth norvég püspök, Hutchison Cockbum, D. Hortonk, Jean de Saussure, E. Staehlin, H. Schönfeld és N. Ehrenström. A főtitkári jelentés után a gyűlés résztvevői megemlékeztek a világmozgalom halottairól. A munka továbbfolytatására kiküldött bizottság még 1939-ben három bizottságot küldött ki az egyház problémájának, az Istentisztelet formálnak, az egyházak közötti viszonynak tanulmányozására. Ezzel kapcsolatban a kővetkezőket határozta el a végrehajtó- bizottság: A Világszövetség megállapítja, melyek azok a különbségek amelyek elválasztják egymástól az egyházakat, ezeket közli az egyházakkal, az egyházaktól ezekre kapott véleményeket pedig bizottsági feldolgozás után az összehívandó nagygyűlés elé terjeszti. A munka továbbfolytatására kiküldött bizottság 1947 nyarán Clarensben (Svájc) tartja legközelebbi ülését. (Ref. kül. szóig.) Lengyelország Az Egyházak Világtandcsának Lengyelországban járt kiküldötte szerint a, lengyel protestáns egyház igen súlyos helyzetben van. Ennek egyik oka az, hogy a lengyelországi snépi németeke kitelepítésével híveinek 60 százalékát elvesztette, másik oka pedig a katolikus egyház uralmi törekvései. Bár az állam — a lengyel történelem folyamán először — teljes vallásszabadságot engedélyez, a római egyház a lengyel protestáns egyház birtokainak 75 százalékát eltulajdonította: 200 templomot és több egyéb egyházi tulajdonban lévő épüle. tel: kórházat, iskolát, stb. Hans Frank, Lengyelország náci kormányzója, a börtönben római katolikussá lett. A nürnbergi tárgyaláson 6 volt az egyetlen, aki bűnösnek vallotta magát s nem másokkal mentegetödzött. Amerikai újságok e tényt áttérésével magyarázzák. t Christian Century, Chicago, Í9Í6, május JJ 0*. B. H ) „A hit útján a magyar jövendő felé" a tárgya az Országos Református Nagygyűlésnek, melyet lapunk szerkesztősége rendez Budapesten, november 1., 2., 3. napjain. 1927-ben volt az utolsó Országos Református Nagygyűlés. Lapunk szerkesztőbizottságához tartoznak a régi Református Nagygyűlés rendezői közöl ketten is: Bereczky Albert és dr. Victor János. (A harmadik Tildy Zoltán volt.) Ez a tény is hozzájárul ahhoz, hogy mi rendezzük meg. A nagy összeomlás után az új magyar életlehetőség mostani nehéz idejében az Országos Református Nagygyűlés hadd legyen seregszemle és bizonyságtétel arról, hogy az isteni javak nem pusztultak bele a nagy világégésbe, hogy a magyar reformátusság él és a maga sajátos evangéliumi erőit, látásait kész egy tiszta és az isteni szempontokat is figyelembevevő magyar újjáépítésbe beleadni. Presbitériumok, bibliakörök, nő- és férfiszövetségek, ifjúsági egyesületek hívő magyar népének országos találkozója lesz ez a Nagygyűlés, hogy megerősödjék hitében, maga is újra hálásan átélje és az egész magyarságnak megmutassa azokat a lelki erőket, amit az evangéliumból Isten lelke által megnyert. A MÁV vonalain 59%-os kedvezménnyel lehet utazni. Budapestre egész jeggyel kell felutazni, vissza pedig ugyanazzal a jeggyel (megőrizendő!) és a Nagygyűlés Rendezőségétől kapott igazolvánnyal ingyen lehet utazni. Jelentkezni lehet október 24-ig a leikészi hivatalok útján, vagy közvetlenül az Országos Református Nagygyűlés irodája címén, Budapest, VIII., Vas-u. 2/c. KIÉ székház Ili. emelet. Jelentkezéskor jelezni kell: a nevet, foglalkozást és lakcímet, továbbá, hogy van-e szállása, kér-e szállást, szállodai (fizetéses) vagy magánosoknál szállást, mikor, milyen pályaudvarra érkezik? A szállásjegyeket kiki a pályaudvaron kapja meg. Az étkezésről kiki maga gondoskodik. Részvételi dij 4 forint Akik a részvételi díjat október 20-ig beküldik, akár közvetlenül, akár a leikészi hivatal útján, azok részére részletes programot és tájékoztatót küldünk. Lapunk olvasóit elsősorban várjuk az Országos Református Nagygyűlésre. Ne legyen magyar református gyülekezet, ahonnét ketten vagy hárman ne jönnének fel a nagy találkozóra. Egyéni és közösségi imádságainkban ajánljuk fel Istennek az Országos Református Nagygyűlést
