Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-01-26 / 2. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS 3 Samária és Názáret »Názáretből támadhat-ó valami jó?« kérdezi Nátánáel. Máshol ugyanezt egész Galileára vonatkoztatva olvassuk. S e kérdésekben benne van a Názárettel, Galileával szemben érzett egész előítélet. Krisztus nem egyszer állítja szembe a megvetett samáriabelie- ket az »igazhitű« izraelitákkal. Ügy érezzük, ez a szembeállítás tudatosan, sőt céltudatosan a judeaiak előítélete elleni harc egyik eszköze. Szembeállítja a megvetett nép egyik tagjának irgalmasságát a pap és a lévita közönyösségével. Szóba áll a samá- riabeli asszonnyal. Leül és együtt ebédel a »vámszedőkkel és bűnösökkel«. Bemegy Zákeushoz, a »bűnös emberhez«. Ezer és egy példáját adja, hogy sem faji, sem társadalmi, sem egyéb előítélet nem érdekli és nem gátolja cselekedeteikben. Van-e szükségünk e tanításra? És tanultunk, eliogadtunk, átvettünk-e valamit is belőle? Vájjon nem vagyunk-e tele most is előítéletekkel? Nem osztályozzuk-e az embereket aszerint, hogy milyen néphez, nemzethez, fajhoz, felekezethez, társadalmi osztályhoz, rendhez, csoporthoz tartoznak. Nem kell az ördögöt idéznünk, nem kell a közelmúlt sátáni tanításait, faji gyűlölködését emlegetnünk, elég elfogultságot, előítéletet látunk ma is. A közelmúltban egy magasrangú közhivatalnok fordult hozzám egy szakkérdésben, amelyben komoly intézkedésre volt szükség. Megmondottam neki, hogy kit tartok az intézkedésre illetékesnek. »Nincs okom, hogy bizalommal legyek az illető iránt«, mondotta. Csodálkozva kérdeztem: »tett valami olyat, ami indokolná a bizalmatlanságot?« — »Nem, arra sincs okom, hogy bizalmatlan legyek vele szemben« válaszolta. Eleinte nem értettem. Azután megkaptam a magyarázatot. Bizalmat csak annak előlegez, aki pártjának a tagja. Mindenki mással szemben, mindaddig bizalmatlan, amíg alaposan meg nem ismeri. Látszólag, de csak látszólag elfogadható álláspont. De sajnos, komoly és súlyos következményei lehetnek. Mert viszont a párttagság a csoportunkhoz tartozás alapján bizalmat előlegezünk olyannak is, aki azt nem érdemli meg. S e bizalom alapján — ha csak nem vagyunk elég bölcsek, márpedig, sajnos, nem vagyunk — ítélünk meg dolgokat, embereket. Könnyen megtörténhet, hogy bizalomra méltatott, bár arra érdemtelen emberek rosszindulatú és helytelen véleménye alapján az imént említett »bizalomhiány« minden személyes tapasztalat nélkül is határozott bizalmatlansággá mélyül. Ez a bizalmatlanság azután elveszi tisztánlátásunkat. Ennek következtében a cselekedeteket s ezen keresztül az embert helytelenül ítéljük meg. Vegyük még hozzá azt is, hogy az az ember, aki érzi magával szemben a bizalmatlanságot, legtöbb- nyíre szintén bizonytalanná lesz s vagy dacol ezzel, mondván: »legalább legyen okuk rá«, vagy pedig minden áron igyekszik meggyőzni a másikat, a többieket, hogy bizalmatlanságuk nem indokolt, s ezzel a tervszerűségükkel, ezzel a sok beszédével — éppen az ellenkezőjét éri el. Látjuk tehát, hogy az előítélet, az elfogultság súlyos következményekkel járhat és sokszor jár is. Pedig lépten-nyomon megnyilvánul. Nemcsak a politikai életben, hanem éppenúgy a felekezeti téren, a lokálpatriotizmusban, a társadalom életének minden vonatkozásában. Vájjon hányszor kérdezzük mindannyian: »Názáretből támadhat-é valami jó?« Sokszor halljuk, mondják és mondjuk, hogy senki se legyen közömbös. Mindenki vessen számot magával s álljon ide vagy oda. És ez helyes is. Gondoljunk csak Krisztusnak a laodiceai gyülekezethez írott levelére. De gondoljunk erre a figyelmeztetésre is: aki velem nincs, ellenem van... Sajnos, mi mindezeket másként értelmezzük. Világi vonatkozásDiák voltam még’, amikor először vettem tudomást róla, hogy a falusi ember, az egyszerű ember nem tartja igazán munkának azt, amit az úgynevezett szellemi munkás ve- Igez. Falusi gyerek voltam és vaká- laiókor egészen közel kerültem az Egyszerű emberekhez. A munka sze- jnükben csak az volt, amit ők végeznek, ahogy ott mondták: dolgoztai csak a paraszt szokott, az úr nem (dolgozik. Nem értettem ezt a felifogást és el sem tudtam fogadni, (túlságosan egyoldalúnak és elfogultnak láttam. Nagyobb diák voltam már, sőt főiskolás, amikor azokat az elméleti igazságokat, amiket magamba szédítem s elfogadtam, mint életszabá- iyozó igazságokat, sőt életteremtő igazságokat, nem akarták elfogadni gzok, akiknek vinnem kellett volna. (Meghallgatták, elszenvedték, de mint a kacsáról a víz, lepergett róluk is és élték tovább vígan vagy keservesen a maguk életét. Amikor kezdtem körülnézni magam körül, meg kellett látnom, hogy életforrásuk azoknak sem az, akiktől én kaptam ezeket az igazságokat. Amikor magam mégis próbáltam hozzáigazodni és erőszakolni magamra, — belebetegedtem. Akkor nem tudtam, mi ez? Nem tudtam, hogy vanak emberek, akik csak ösztönéletet élnek, akik test szerint élnek és mindent aszerint ítélnek meg. Ök nem is tehetnek róla, hogy ilyenek, mert ilyen életforma is van. Nem tudtam azt sem, hogy az emberi ,élet, ha igazán az, tudatos élet kell legyen. A tudatos élethez pedig élettudomány kell. így is mondhatnám: igazi tudomány. Igazság, ami érvényre tör, ami éppen azért, mert igazság, megvalósul. Az a tudomány, amit én kaptam, aminek nem volt érvénye, s hirdetői előtt sem, de azok előtt sem, akiknek hirdették, nem volt tudomány, de nem volt élet sem, mert nem volt igazság sem. Cso- da-e, ha nem fogadta el az ösztönéletet élő ember, aki a valósághoz ösztöneivel kapcsolódik, csoda-e, ha nem nézte az érvényre törő igazság szolgálata helyett a »maga igazságát« hajszoló munkát munkának és csoda-e, ha belebetegedett az, aki arra a nem igazságra akarta ráépíteni az életét. Hiszen csak az igazság az élet! Miért mondtam el mindezeket? Azért, mert egy rettenetes nyomorúság szédítő mélysége nyílik mostanában fel előttem. Az egész tudatos életünk egy borzalmas tévelyedésen épült fel. Látszat-igazságokat kiáltott ki igazságnak, amit senki el nem fogadott igazán, mert tiltakozott ösztöneiben a hazugság ellen, aki pedig ^ megpróbálta elfogadni, egész életére megnyomorodott. Ez az egész élet, szellemi életünk, gazdasági, társadalmi életünk, egyéni ban, a mindennapi életben igen komolyan vesszük a hovatartozást, az állásfoglalást. És eszerint ítélünk is. A hit kérdésében viszont rendkívül megértők, engedékenyek vagyunk. Nem vesszük komolyan a figyelmeztetést, hogy istentelenekkel, pogányokkal, hitetlenekkel ne barátkozzunk ... »Nem akarom pedig, hogy ti ördögökkel legyetek közösségben.« (I. Kor. 10:20.) Nem az volna-e a helyes, ha megpróbálnók felcserélni a két dolgot. Ha azt néznők az emberben, hogy a szó igazi értelmében vett keresztyén-e, s ha nem, segítenénk neki, hogy azzá legyen, olyan módon, ahogyan azt Isten reánk bízta... De nemzetiség, faj, lakóhely, felekezeti hovatartozás, vagy pártállás alapján sohase kérdezzük: »Názáretből támadhat-é valami jó?« —s —r. életünk ebbe nyomorodat! bole. A tudomány elszakadt az élettől és mert mind a kettő külön úton járt, lett belőle az egyszerű ember szemében haszontalanság (és igaza volt neki), a szellemi ember számára pedig vagy elérhetetlen idea, ami mellett élni csak kell valahogy, vagy pedig halálos méreg, ami ketté szakasztottá az életet, ahelyett, hogy éltette volna és teljességre vitte volna, szabadságra, mert az élet szabadság, hiszen meg van írva, hogy »az igazság szabadokká tesz«. Mikor döbben már rá az úgynevezett tudomány a maga életgyilkos haszontalan voltára, s mikor "tíiázkodik meg már a magát tudósnak valló tudós oda, hogy meglássa »magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek?!« Mikor értik már meg, hogy minden bölcsesség (tudomány) kezdete az Isten félek me és hogy minden tudomány forrása az igazság, nem emberi észtermék- Megvan az már. Kijelentetett, s tudjuk, Ki az! Életről — életekről, emberi életekről van itt szó, nem játékról és nem szellemi 'tornáról, nem személyi érdekekről. Az egész életünk függ attól, hogy megértjük-e? Lapunk ára állandóan változó Sokan csodálkoznak, vannak, akik nem értik, egyesek kifogásolják, hogy lapunk ára mindig változik, egyre drágább lesz. Azt hisszük, hogy az mindenki előtt világos, hogy pénzünk értékének csökkenése, illetőleg a gyors árváltozás minden vonalon nem a kiadóhivatalon múlik. , A lapot ingyen írják, ingyen adminisztrálják, szerkesztik és expepdiál. ják, ingyen lakik. Költségei kimondottan csak a papír, nyomdai munka és postai expediálás költségei. Ezek pedig tőlünk függetlenül állandóan és hétről hétre emelkednek. Gondoljon mindenki csak utána, hogy ma egy nyomtatvány postai költsége és egy postai befizetési lap többe ke. rül, mint lapunk két hónappal ezelőtt megjelent első száma. Arra is jó gondolni, hogy míg egy lap vidékre érkezik és onnan az ára Pestre eljut, legkevesebb két hét. Ez alatt az idő alatt pedig már a következő lap ára kétszerese az előzőnek, így a vidékre küldött lap árából a következőnek csak a felét tudjuk kifi. zetni. Mindezeket pedig azért mondjuk el, hogy több megértést kérjünk lapunk árának változásával szemben. És segítséget is. Amennyire lehet gyorsasággal, mindenekfelett hűséggel és szeretettel és aki tudja, áldozat vállalása, val is. MOLNÁR BÁLINT-. BELEBETECiEDTEill A tudomány e'szakadt az élettől Jó — nem jó? Számomra nagy öröm volt, hogy újra megindult a Magyar Református Ébredés. Az első számmal szemben szinte vakká tett a megjelenés feletti öröm. A magyar ébredés ügye, a magyar élet megoldása szempontjából döntő jelentőségűnek láttam és éreztem, hogy a lap újra megindulhatott és megkezdhette még nagyobb odaadással régi hivatásának betöltését. Éreztem, hogy sokakkal együtt örülök. Jött az egyik, azután a másik, azután a harmadik szám, Sajnos, hozzánk mindig megkésve érkezett a lap, a mai postaforgalom melleit tíz, tizenkét, sőt még későbbi napra. Bizony jó lett volna mindjárt másnap, harmadnap olvasni a friss számot. Ez a késedelem a mai helyzetből eredő nyomorúság. Nincs mit tenni. Vállalni kell. Magam részéről a késve érkezett lapot is örömmel vettem. Ügy láttam, hogy mások is örülnek neki. Késve, na de nem baj! Fő az, hogy van, hogy jön, hogy olvasni lehet, hogy régi embereink megszólalnak, újak szólását is hallhatjuk. Nagy öröm ez. Örültem annak is, hogy a régiek nem fáradtak el, nem tévelyedtek el. Azonban jött hamarosan a hűtés. Hallottam a véleményt innen is, onnan is. Nyilatkozott ez is, az is. így aztán nem is tudom, kinek van igaza. Jó, vagy nem jó a lapunk1 Engem az ügyszeretet elfogulttá tesz? Az egyik tanítóféle ember azt kifogásolta, hogy túl i>magas« a lap szellemi színvonala. »Néplappá« kellene fenni. Könnyed cikkek, elbeszélések, valami ilyenjélék kellenének bele. Könyvek, irodalom körül forgó barátom túl »mélyé nek tartja. Elmélyedő ember kevés van. Ezeknek nem is igen kell újság, olt a Biblia. A napilapokat állandóan forgató, a világot, a helyzetet híreken keresztül néző és megítélő fiatalember nem tartja elég »idői?erűnek«, aktuálisnak. A mindenkiben izzó-kérdéseket elkerüli és maga hoz elő önmagukat fontosnak jelentő kérdéseket. »Öreg« keresztyén az enangélizá- ció ügyének elsikkad ásótól fél és sokallja a, »magyarkodást«. A politizálás meg nem oldott, elfojtott kísértését sejti a cikkek némelyike möaött. Vannak aztán, akik tipográfiai, nyomdatechnikai, kiállítási, expediálást hibákat emlegetnek fel. A tény az, hogy, úgylátszik, bajok vannak a lap körül. Nem vacfyok hivatva arra, hogy eldöntsem azt a kérdést, hogy kinek van igaza. Még a tekintetben sem kívánok véleményt mondani, hogy ezekntán a maaam részéről jónak tartom-e a la vöt. Arra szánom■ e hangos gondolkodást, hogy az olva- , sók mondjanak véleményt, jelentsék be igényüket, gyakoroljanak ni/o- mást a szerkesztőségre- Ügy gondolom. szívesen venné. Próbáljanak az olvasók őszinték lenni és maguk is szerkeszteni. Faluvégi Dániel Mit olvassunk a Bibliából? 27.én 28-án 29 én 28-án 29 én 30.án 31-én lén: 2.án: 3- án: 4- én: 5.én: 6-án: 7én: 8.án: 9-én: 10.én: 11- én: 12- én: 13.an: 14- én: 15- én: JANUAR: ’. Kor. 1:1—9. V. Móz. 23. 99 1:10—17. 99 24. 99 1:18—31. 99 25. „ 1:10-17. 24 1:18—31. 25 99 2:1—16. 26. »» 3:1—23. FEBRUÁR: ” 27. 99 4:1—21. 99 28. 99 5:1—13. 29. 99 6:1—8 99 30. 99 6:9—20. 31. 99 7:1—40 99 32. 99 8:1—13. M 33. „ 9:1—23. 99 34. 99 9:24—27. J ózsué 1. 99 10:1—14. 99 2. »1 10:15—22. 3. »9 10:23—33. 99 4. 99 11:1—16. 99 5. 9» 11:17-34. 99 6. 9* 12:1—31. 99 7. 9» 13:1—13. 99 8.
