Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-07-27 / 15. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS 8 BÉKEFI BENŐ: Nélküled nem akarjuk... Sokakat megbotránkoztattam már tavaly nyáron azzal e> látásommal és vallomásommal, bogy »szép időket« élünk. Ez a látásom, és meggyőződésem azóta se változott. Most, 1946. évi július havának a végén is így látom és hirdetem: súlyosan szép idő ez a mi időnk. Nincs bekötve a, szemem, látom a romokat, a pusztulásit,. Az örökre elvesztett szépségek, értékek felett magam is bánkódom. Éppen tegnap sirattam meg, ki tudja _ hányadszor. a budapesti Erzsébetin dat, látva rettentő roncsait. Egy- egy félheti fizetésemből én se tudok többet venni, mint más: fél tojást nem öt, hanem jelenleg huszonhat tagú »családom« asztalára. Nálunk is megesett mostanában, hogy két-három nap egy falat kenyér se. volt a háznál, ahol pedig naponta harmincegynéhány éhes gyomornak kell enni adni. Saját meg a gyermekeim cipőtalpa is lyukas. Az én szeretteim közül is van fogságban egynéhány, akikkel bizony pagyon jó lenne együtt lenni s hírt is csak bizonytalant hallunk felőlük. Ennek; ellenére mégis szép időket élünk. Az egész magyarság gazdasági, politikai, társadalmi, nemzetközi helyzetét is látom. A súlyos bajok előtt nem húnyom be szememet. Barátaim sötétenlátónak tartanak, mert nemcsak szenvedem a bajokat, hanem magyarázom is. Magyarázatom pedig az, hogy Isten megérdemelt, sőt egyre súlyosbodható ítélete van rajtunk. Ahogy írtam és mondtam már sokszor: Isten méltán és okkal haragszik ránk. Súlyos, menthetetlen, körülményeinkkel s helyzetünkkel meg nem magyarázható bűneinket (tehát nem ezek vagy azok bűneit, hanem a »mi«, vagyis az egyetemes magyarság bűneit) ismerve, csodálkozom, hogy Isten csak eny- nyire súlyosan és ily sok kegyelmet osztogatóan büntet bennünket. Szenvedve Isten reánk szakadt nagy haragját és félve a bűneink miatt reánk jöhető nagyobb büntetésitől, mégis azt vallom, hogy szép időket élünk'. Tudom, mi a csüggedés, a fáradtság, az erőtelenség, az elhagyatott- ság, a szegénység, a szenvedés, az egyéni és közösségi tragédiák kínja. a tehetetlenség, a helyzetnek való kiszolgáltatottság. Tudom, hogy milyen rettenetes, múltbeli bűnök kínos, szégyelnivaló aratásában élünk benne. Tudom, hogy mennyire türelmetlen a sokat szenvedett, immáron több mint hétesztendei nyomorúságban, ideg- feszültségben élő ember sorsa. Ezeket tudva, hirdetem, hogy szép időket élünk. Hát mi szép van mai Lehet építeni jobbat, szebbet, igazabbat: Istennek tetszőbbet. Sőt már látom, — tehát nemcsak hiszem — hogy épül is. Rügyek, ígéretes rügyek fakadtak a viharszaggatta, villámperzselte, kivágató sr,a’ ítélt fán. A rügy élet jele. tavasz Ígérete, ébredés bizonysága Látni ezeket, hinni benne, vigasztal óan szép dolog. A romok még romok, bár azok közül is sok éltakaríttatott, de már épülnek újak: hidak, házak, gyárak, kertek. A sebek még sebek, sőt vannak, amelyek elgennyedtek, még olyan is akad, ahol fájdalmas vadhús növekedett^ de vannak már hegedő, gyógyuló sebek, — pedig bele lehetett volna halni e sebekbe. Vannak bűnök, tovább élő, sőt út bűnök is, de vannak megszűnt és szűnőben levő igazságtalanságok is. Észrevenni, látni, örülni ezeknek az újaknak: ez a mai idők szépsége. Most nerrp tél van, amikor a betakarított és egyre fogyó »gyümölcsből« élhet az ember. Most a szorgos tavaszi munkák ideje van Süvítő tavaszi szélben, csípős, szétverte esőben törni, szántani, vetni, a fagytól, a hosszú kemény fasryt alig felengedett magyar ugarba, a holnapért, ez az, ami szép a mai időben. Kopár, csak romokkal, esetleg örökre elveszett »szép« emlékekkel teli telken, porfelhőben. könnyező szemekkel fundámentu mot ásni és rakni új templomok, házak, iskolák, gyáraik számára, ez az ami szép ma. Nem a nyugdíjasok nyájas, kényelmes, de halálhoz közéledő idejében élünk, hanenp az ifjúság lázas, forró tevékenységének az idejét virrasztotta ránk a nagy ítélet. Ezért élünk szép időket. _ ' Már maga az is szép, ha a lej tűnt, összedőlt múlt siralmas romjai között valaki hinni tud a jövendőben, látni tudja ,a szebb holnapot Hát altkor mennyi szép van abban, ha valaki nekifog szabadon, önként ennek az építésnek. Mi jónéhányan ezért hisszük es valljuk szépnek ezt a mostani időt. Nem a múltat siratjuk, —bár bűneink és mulasztásaink miatt rettentően szégyeljük magunkat — hanem az Istentől nyert kegyelmi időt felismerve, építjük, szolgáljuk a magyar ébredést. »Ezt« nem akarjuk nélküled csinálni. Minden református egyháztag, sőt minden magyar ember előtt megvallani kívánjuk ezt a hitünket és látásunkat. Minket ez a látás vigasztalttá, cselekvőképessé tett. Nem akarunk nélküled élni ebben a vigasztalásban. Nem akarjuk, hogy te kimaradj ebből a Cserkészkoromból nyári nagytábori kép képzik meg bennem. A tábor aludt. Éjjeli 6r voltam hajnali háromtól reggel hatig. Hideg volt kissé. Már az őrtűz kihamvadt. Egyedül sétálgattam. Aludt minden. A pirkadás lassan haj- nalodásba ment át. Eminnen-amonnan hangokat hallottam. Ébredezni kezdett az erdő. Megszólallak a madarak. Jött- jött feltartóztathatatlanul a reggel, pem dig egészen beborult volt az ég, sőt már az eső is kezdett csepegni. A táboralatti úton befordult az első szekér, aratni mentek rajta. Öt óra volt. Ébreszteni kellett a tejért menőket. Öt óra huszonöt: indítani kellett őket a tanyára. öt negyvenöt: a szakácsokat kellettem. Öt ötvenöt: a kürtöst ráztam fel álmából. Hat óra: megszólalt a kürt. Fújta a friss ébresztőt. Kinyílt az egyik sátor, majd a másik, harmadik, végül mind. Előbb egy-két nyújtózkodó alak, majd az egész nyüzsgő tábor mulatta: itt az ébredés. Én is megszűntem őrszem lenni. Ilyeténformán van az ébredés. Ott és akkor lehet róla szó, ahol vannak alvó emberek, akiknek előbb-utóbb fel kell ébredniük, hogy élhessenek. A magyarság ilyen alvó tábor. Az dívák még nem tudják, hogy ébredniük kell, pedig már sok minden történik ébredésük, életük érdekében. Az őrök járnak. A tejhordók és a szakácsok már ébren vannak. Szólnak immár a kürtök: ébresztőt fújnak. Sőt már egyikmásik sátor nyílik. Látszanak az egész magyar életen az ébredés reményt- keltő jelei. Most már nem az az időszerű és modern, hogy az éjszaka sötétjét, szörnyeit, hidegét sokallják és még nagyobb álomba burkolódzunk be; hanem vegyük tudomásul, hogy hajnalo- dik és már minden az ébredés érdekében történik. Ebből a látásból születik meg a magyar ébredés mozgalma. Hisszük és valljuk, hogy a történelem Ura, az egész .mindenség Istene a magyarság számára éppen a nagy, súlyos, megérdemelt megítéltetésében olyan ajándékokat és lehetőségeket adott, amelyek az ébredés tényét mind közelebb hozzák. A magyar ébredés látását hisszük, hogy Istentől nyertük, mert benne Istennek történelmi kegyelmes tervét isépítésből, ebből a szép munkából. Nem akarjuk nélküled csinálni, mert Isten is azt akarja, hogy n szépet látók, a jót csinálok es a jövendőt építőik között ott légy te is. Hitre, munkára hívjuk a hivő magyarságot. , A mi munkánk: Isten országának a szolgálata, Isten uralmának érvényesítése, csakhogy nem a< telegekben és nem az »örokkevalo- ság«-ban, mert ott az angyalok dolga ez, hanem jelenleg itt es most a magunk, a magyar életben, hogy így legyen teljes ,az eg es a föld az Űr dicsőségével. Istenünk, él! Atyánk a gazdag Isten! Urunk pedig a győztes Jézus! »Aki azért halt meg, támadott fel és elevenedett meg, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék.« Ne zárd ki * magadat, csüggedten, fü.ed- fárkád eleresztetten. hanem jöjj közénk, higyj és dolgozz velünk. Építse a hivő magyarság együtt a jövendőt. Nem vagy kiesi, nem vagy jelentéktelen! Kellesz, akárki vagy: férfi vagy nő, gyermek vagy aggastyán, napszámos vagy püspök, munkás vagy paraszt, or vos vagy tanító, pap vagy utcaseprő. Ne engedd, hogy bárki is kizárjon: higyjél és dolgozzál velünk, mert érted is meghalt a Krisztus, mert számodra is megjelent ,az Isten kegyelme. »Annátokéért a lecsüggesztett kezeket^ és az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel.« Csak veled lehet érted is ‘Tiinrn Ás rlni0*07.111. ripfcpfl is frmtp.ni. mertük fel. A magyar ébredés reményteljes látásában az egész magyar élet Istentől való megoldását fedeztük fel. Az ébredés alatt nem az egyéni megtérést, vagy hitre jutást, idvességnye- rést értjük, hanem ezeknek a teljes életben való uralomra jutását, közösségi gyümölcsét. Az evangélizáció szolgálata munkálta és munkálja a bűnös kegyelemre találását, a megváltó Krisztus megismeréséi, a hitetlenség megtagadását és a hit megváltását, de a szeretet valóságát is. Az evangelizált, a hitre- jutott ember mit csináljon? Ez a kérdés kapcsolta össze és tette eggyé az evan- gelizáció munkásait és a magyar ébredés látóit. így lett a magyar ébredés mozgalommá, az evangélizáció kibővülő szolgálatává. Eddig az őrök észrevették a pirkadás idejét. Ébren vannak és dologhoz fogtak a bevásárlók és a szakácsok. Komoly, imádságos, közösségi és tudományos előkészületek történtek az ébredés érdekében. Most a, kürtösök is munkához látnak, hogy fújják az ébresztőt. Lapunk is ilyen ébresztő kürtszó akar lenni az egész magyar református- ság felé, sőt minden hívő magyar felé. Aki most veszi kezébe először lapunkat, annak mondtuk el ezt most. A magyar ébredés mozgalma szervezetileg a »Református Gyülekezeti Evange- lizáció Barátai Társasága« közösségéhez tartozik. Ez a Társaság tulajdonképpen nem egyesület, hanem a magyar ébredést mozgalom egyházi és jogi kerete, olyan országos szerv, melynek helyi csoportjai nincsenek, mert lényegében nem más, mint a gyülekezeti evangélizáció és a magyar ébredés munkásainak, imádkozóinak és áldozatot hozóinak nagy közössége. Nem tagokat gyűjt, nem csoportokat alakít, hanem szolgálni akar az egész magyar református- súgnak és rajta keresztül, de közvetlenül is az egyetemes magyarságnak. Hitünket, látásainkat és reménységünket akarjuk megosztani mindenkivel, hogy így egyre több legyen a bűnbánatra, megtérésre, hitre és engedelmességre jutott magyar, és hogy még azok is »élvezhessék« az ébredés áldásait, akik egyelőre még nem akarnak vagy tudnak velünk hinni, látni és reménykedni. B. B. CSERE-BERE Sokan vannak, akik értetlenül állnak meg holnapunk partján^ de csak azéirt, mert nem tudják az egységes életet a maga egészében és jól látni. Te például máért nem érted az életet? Azért nem érted, mert a valódi életet képzeletbeli szereplőkkel játszatod lie. Ki érti meg a legpompásább színművet is, ba összevissza cserélgetik a szerepeket? Te is cserélgeted az élet szerepeit és szereplőit. Engedd meg, hogy ezt nagyon szerényen az alábbiakban bebizonyítsam. Először is felcseréled az Isten szerepét a magadéval. Mert nézd: az Isten nem ember. Az Isten nem köteles büntetni, mert neked úgy (tetszik, nem köteles elfedezni, mert neked úgy tetszik, nem köteles haragudni és bosszútállni, mert neked úgy tetszik. Az Isten egyáltalán nem köteles semmire sem. Ö azt csinál, amit akar. ítél és kegyelmez az Ö jótetszése szerint, megbocsát és megbosszul az Ő kimutathatatlan akaratából. És az a csodálatos, hogy bármit csinál is, mindig igaza van. Épp ezért nem ad, de nem is adhat soha, de soha senkinek sem igazat.. Te pedig nem vagy Isten! Azt hiszed felesleges felhívnom erre a figyelmedet? Hidd el, hogy nem! Hát nem szoktál mindig olyan dolgokban hányto- rogni, ami az Isten dolga? (És ilyenkor elhanyagolod azt, ami pedig a te dolgod lenne!) Ismerd meg már egyszer magadat. Nem szoiktál feüebbezhetetle- nül ítélni és meggondolatlanul bosszútállni, nem szeretnéd Istent az Ő dolgára kitanítani akár imádsággal, akár káromkodással (ezt a kettőt is, jaj, de gyakran csereberéled), nem úgy yagy-e Istennel, hogy Öt képzeled gyereknek, akihez képest te már felnőtt vagy? Nem szoktad-e mondani: »ezt nem teheti meg az Isten«? Holott Isten mindent megtehet és nem te szabod meg az Ö cselekedeteit! Nem szoktad-e mentegetni Istent, hogy nem Ő az, aki, ítél, hanem a Sátán vagy a gonosz emberek? Nem akarod-e kényszeríteni az Istent, hogy úgy gondolkodjék, mint te? Hogy bort, búzát és békességet adjon és ne Krisztust, pedig Ő Krisztust akar adni és bort, búzát, békességet esetleg most nem? Nem akarsz-e mindent jobban tudni az Istennél? Nem vagy minduntalan felettébb igaz? Vigyázz! Gondolj Adámra és Évára! Ők is szerepcserét akartak, olyanok akartak lenni, mint Isten. Vigyázz! Nehogy éppúgy, mint ők, te is csak későn, halálosan későn tanuld meg, hogy az Isten Isten és te csak ember vagy! Azután össze szoktad cserélni magad a másik emberrel. Mert ezt mondod: a másik ember gonosz, baragtartó, bosz- ezúálló, mert nem szeret téged, holott nem a másik embernek kell szeretni, hanem neked. Azt mondod: a másik ember kihasznál, megvet, tönkretesz, holott nem neki kell önzetlennek lenni, hanem neked. Jóízűen csámcsogsz, ha a másik ember szemében szálkát látsz, holott a te szemedben gerenda van. Könnyen meglehet, hogy amikor eddig eljutottál ennek a kis cikknek az elolvasásában, felkiáltasz: de rápasszol ez a szomszédomra vagy a barátomra! Pedig megint elcseréled magad a már sík emberrel. Rólad van szó! Mindig rólad van szól Azután csereberéled a kívülállókat a bévülállókkal, ia keresztyéneket a nem- keresztyénekkel. A nemkeresztyéneket kötelezed, hogy keresztyénül éljenek, csak azért, mert nem keresztyének, a keresztyéneket pedig felmented ez alól, csak azért, mert keresztyének. A nemkeresztyének bűneit az ’abszolút igazság kardjával döfölöd (esetleg csak döfölnéd, de nem mered), a keresztyének bűneit (ha ugyan fel tudod fedezni) a méltányosság olajával kened el. Holott mindig a másiknak jár a méltányosság! Most mondd meg őszintén: folytassam? Én tudnám folytatni akár egy álló (hétig is, de azt hiszem, felesleges. Azt hiszem belátod, hogy ezt a cserélgetést te magad is alkalmaztad. Nagyon kérlek, vigyázz ezekre a csereberékre, mert nagyon könnyen .elcsereberéled az életet a halállal. Vedd hát tudomásul, hogy más Isten, más a másik ember és más vagy te. Az Isten, amikor veled beszél, csak rólad beszél és esak téged mér meg. Oh bár kegyelmezne is neked! Fekete Sándor * Magyar Ébredés
