Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1946-07-13 / 14. szám

4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS taang^éíiumi tyifátiáó Keresztyénscg é§ a forint Sokáig! bírtad haláltáncodat öreg pengő. Elmúlt világ bukott pénze. Mint á íliodt ember kinőtt szakálla, túi’.él/fced magad, új világban régi tempóid eszte- lenj hadakozása mérhetetlen kárt oko­zott. Fiatal Forint felé vágyakozva néz a nemzet. Aranytartalék» többtermelés, takarékosság és hit a fedezet. így vár­ja az új, jó pénzt a közgazdasági élet, Kégi időkből új világba »átmentett« intézmények között ilyen reménységek­kel vizsgáljuk keresztyén egyházainkat. A frázisinfláció ájtömlött a két világ vízválasztó szakadékán, s Új világban, régi cégér alatt, napról-napra értéktele­nebbé válik az cm h érv ás ári ó - érték. Aranytartalékunk: az Űr .Jézus Krisz­tus kínálja magát az új hódításhoz. Töméntelen, üres fecsegés helyett az egyszerű, tiszta Ige igényét hirdeti meg a reformáció. Többtermelés a hitből fakadó hálaál­dozatokban megmentheti a két ember viszonyát. Tiszta dolog, hogy intézmé­nyeinket, iskoláinkat, egyházainkat egyedül erre az alapra lehet felépíteni. Takarékosságra késztet a jövő, körül­tekintésre és óvatosságra a számszerű­ség kérdésében. Túlméretezett, üres kamaráink falait összébbhúzni paran­csoló szükség. Letűnik a tömegegyházak napja, s kél a maradék, a minőségi ke. resztyénségé. Hit, hegyeket mozgató, világáramla­toknak nekidülő hit az egyedüli fede­zete az újraformált egyháznak. Az Ígé­retekbe vetett iiit, a bűntudaton, becsü­letes bűnbánaton és bűnbocsánaton ala­puló hitvalló egyház poklok kapuiig helytálló értéket ígér. Ebben érdemes hinni, ezért érdemes imádkozni. Szakai Antal HÍREK Nyíregyházán nyári egyetemi elő­adásokat rendez a debreceni Tudomány­egyetem Társaslélektani Intézete augusztus 21-től szeptember 2-ig a po­litika, a pedagógia, a társadalomlogika, a filozófia, a teológia, a magyar nyelv és irodalom, a matematika, a fizika, a folklór és a zeneesztétika tárgyköréből. Lesznek orosz- angol, francia, török, szerb, román, latin és görög nyelvtan­folyamok. Az előadások igazgatója Ka­rácsony Sándor. Részletes meghívót kívánságra küld szerkesztőségünk is. A VII. Országos Református Konfe­renciát augusztus hó 18—20. napjain Nyíregyházán rendezi meg a Reformá­tus Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága. A konferencia programját Róma 14 : 7—9._versei szabják meg. Le­gyen ez a konferencia igazi találkozója a magyar lelki ébredés népének. Ké­szülj rá! Imádkozz érte. Hívogass és jöjj el reá te is. Az evangéliumi egység érdekében jú­lius 2-án Budapesten találkozó volt, melyre hivatalos volt minden reformá­tus területen dolgozó evangéliumi kö­zösség. A megbeszélésnek ugyan nem volt sok gyakorlati következménye, de reméljük, hogy folytatása lepz. Az en­gedelmes evangéliumi egység feltétele az ébredésnek. Vizsga a szemináriumban. Legutóbbi számunk hasonló című beszámolójába értelemzavaró sajtóhiba csúszott. A cikk utolsó bekezdése helyesen így hangzik: Vizsgánk eredményeképpen/ kiderült, hogy a szeminárium tartalma az Úr­isten, formája a magyarság és ha pro­dukciója még naiv és egyszerű is, hisz. szük és reméljük, hogy ez egészséges újszülött életprodukciója, övé a jövő. (Folytatás) Ugyanez megy végbe a templomi imád. Ságban, amikor mi, szegény bűnösök, megállunk a gyülekezetben a felséges Isten előtt. És ugyanez ismétlődik, vala. hányszor az Ur asztalához járulunk. Ez mind evangéliumi gyónás. Miért ne lehetne helye ilyen gyónás­ának nálunk is? Ez döntően különbözik a római kato­likus gyónástól. Ott nem Isten, hanem a pap, tehát egy ember veszi ki a gyó­nást, mintha ő úr és bíró volna bű­neink felett. És ugyancsak ö az, aki fel­oldoz, mintha Krisztus bocsánata fölött rendelkeznék. A pap áll az Isten helyén és a Jézus Krisztus helyén. Ez ellen til­takoztak a reformátorok, amikor ezt a fajta gyóilást elvetették. Mi ezt csak megköszönhetjük nekik. Az egyszerű és csodálatos ajándék elpusztulna abban a pillanatban, amikor nekünk a mennyei Atya keze helyett emberi kezekbe kel­lene hullanunk. Nincs azonban a gyónó imádság mel­lett, amit mindenki csak a mennyei Atyával intézhet el, egy másik gyónás is emberek között és emberek előtti Nincs megírva: »Valljátok meg a ti bű­neiteket egymásnak! (Jakab 5:16.)« Dá­vid az 51. zsoltárban, mielőtt Istennel szólt, Náthán prófétának vallotta be vétkét. Az Ujtestamentumban pedig Keresztelő János emberei tesznek val­lást bűneikről (Máté 3:6). És amikor mi gyónásról beszélünk, vájjon nem ilyen: emberek előtt való kibeszélésre gondo­lunkI Van-é helye az evangélium népe között ennek a fajta gyónásnak? Nincs vájjon rengeteg ember, aki éppen ilyen után vágyódik, hogy belső nyomorúsá­gától és küzdelmeitől megkönnyebbed- jék és ha lehet, megoldást és gyógyulást találjon? Nincs hely és mód erre a mi gyülekezeteinkbenI Menjenek talán máshová: orvosokhoz vagy szektákhoz? És vájjon ott igazi vigaszt találhatnak a Krisztus bűnbocsánatában? Hagyjuk egyszerűen futni őket? Elég ha őket csendes imádságra, vagy gyülekezeti imádságra utasítjuk? Ismét felelek: Meg kell tanulniok azt. az utat, amely az imádsághoz és úrvacsorához vezet. Hogy azonban ezt megtalálják és meg­tanulhassák: bűneiket Jézus elé tenni és bocsánatát elfogadni, itt van segítségre szükségük. És ez a segítség abban ált hogy találjanak egy testvért, aki a lel­kész is lehet és remélhetőleg alkalmas ember is erre, vagy bárkit a gyülekezet hivő tagjai közül, tehát valaki atyafit, akivel beszélgetésük indul meg, ami el­vezet a gyónáshoz. Beszélgetés, amely­ben ez a másikat bűnei nyomorúsága felől kérdezgeti és az elmondhatja azt, ami a lelkét nyomja, hogy aztán a hit­ben erősebb imádságában magával vi­gye testvérét Isten elé és a Jézus Krisz­tus bocsánatát kérje részére. Ez evangé­liumi gyónás. Miért van erre szükség? Mert mi, emberek, nagy fáradsággal igyekezünk bűneink megismerésére, hogy azok napvilágra jussanak. Ám a bűnnek ereje és a Sátán démoni ha­talma éppen abban mutatkozik, hogy bűneinket elfedezni akarja. Mély ellen­érzések élnek bennünk aziránt, hogy feltárjuk bűneinket. Egész büszkesé­günk és gőgünk ágaskodik ellene. Ma­gunk akarunk végezni vele és tiltako­zunk ez ellen, hogy magunkat Istennek és kegyelmének kiszolgáltassuk. így maradunk foglyok, nem tudván megvál­tani a mi bűneinket. Ekkor jöhet segít­ségül egy beszélgetés az én atyámfiá­val. A bűnt egész a gyökeréig kiáshat­juk, az Ur elé tegyük, hogy azt kegyel­mesen megbocsássa. És ezúton jön a mély és őszinte imádság és ilyen lélek­kel állhatunk magányosan vagy gyüle­kezetben, kiáltván Istenhez, hogy meg­kapjuk az Ö kezét és segedelmét, meg­elevenítő Szentleikét, a mi szegény, de már szabad és Istentől újra megáldott életünkbe. Bárcsak megértenők, hogy milyen nagy segedelem van ebben a gyónásban, amit mi egymással lelki beszélgetésben folytatunk, hogy aztán Jézus Krisztus megbízásából, ezt másoknak is felajánl­hatnák. (Miért nem árad a gyónás fo. lyama? Miért nem segítünk ebben egymásnak? Férj a feleségnek, szom­széd a szomszédnak, barát a barátnak? Miért kicsi a készségünk? Mikor olyan sok és nagy a meg nem bocsátott, bűn kínja, am% mind megoldásért kiált. En­gedjük hát a gyónás tiszta bibliai for. rásit folyni közöttünk. Vagy talán at. tói félünk, hogy a római gyónás megint visszatért? Nem, ez a gyónás evangé­liumi. Itt nincs ember Isten és közöt­tünk, csak segítő van, aki utat mutat az Atyához, az imádsághoz, a megbocsátó kegyelem elfogadásához. Egy azonban elkerülhetetlen: ez a segítő alázatos lé­lek legyen. Nem köthet magához, mert nem ember kezébe tesszük le bűnünket. Neki magának is bűnbánatban kell ál- lani az Atya előtt. Csak egyet akarhat: a jó Pásztor keze alá segíteni, aki alátt ő maga is él. Ha hiányoznak ezek a gyón. tató atyák és anyák, akkor kérjük a mennyei Atyát, hogy újból adjon ne. künk ilyen hivő lelkeket.) (Vége) Magyar Megmaradás Imaközössége • »... az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Ür azt nézi, mi a szív­ben van.« (I. Sámuel 16:7.) Valljuk meg, hogy Istennek mindig igaza van, hogy Jéous a Krisztus. Ismerjük el alázatosan, hogy ti sztát al a óságain k megfertőzik magunk körül még a levegőt is, hogy bűneink és következményei jóvá­tehetetlenek, hogy azt hisszük, Isten nem tud, vagy mer kérlelhetetlen lenni, hogy a hivő magyarok kegyességük, ben, a hitetlenek formálisan újra sokat káróonkodniak, bogy a pénzügyi helyzet szülte bűnre való alkalmakat kihasználjuk. Köszönjük meg, hogy Krisztusban emberhez nem méltó körülmények között is lehet ember- módra élni, hogy két rossz közül választhatjuk aiz Isten kínálta harmadukat: a jót, hogy vannak új jelentkezők a magyar ébredés szolgálatára, hogy lapunkat még kiadhatjuk, a szegedi konferenciát. Könyörögjünk Isten irgalomra indulásáért, az ébredés útonálló,i, akadályai félre- állításáért, a szolgálatban hűtlenekké váltók id. vétségéért, augusztusi programunk megvalósít, hatóságáért, az S. D. G. balatonszárszói és a Ma­gyar Evangéliumi Keresztyén Diák. szövetség tahii konferenciáiért, a zsidómis-szióért, a kezdődő békekonferenciáért. Újítsuk meg magunk odaszánását a magyar ébre. dés hivő, imádságos és áldozatos szolgálatára. Bibliai vezérfonal JÚLIUS 14 Máté 20 : 17—19. I. Sámuel 29. 15 ,, 20 : 20—28. „ 30. 16 ,, 20 : 29—34. 31. 17 21 : 1—11. II, Sámuel 1. 18 if 21 : 12—17. >f 2. 19 9 9 21 : 18—22. 9 9 o. 20 21 : 23—32. 9 9 4. 21 ,, 21 : 33—46. 9 9 5. 22 99 22: 1—14. 6. 23 ,, 22 : 15—22. ,, 7. 24 t 9 22 : 23—33. 8. 25 9 9 22 : 34—40. 9. 26 ,, 22 : 41—46. 10. 27 ,, 23 : 1—39. 11. 28 24 : 1—51. 12. 29 9 9 25: 1—13. 13. 30 9i 25 : 14—30. 99 14. 31 99 25 : 31—46. 99 15. Lapunk legközelebbi száma július 27-én jelenik meg. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefi Becó Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert. Draskóczy László, Karácsony Sándor. Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Victor János Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Jósa András-u. 23. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Lónyay-utea 33. A csekkszámla: Békefi Benő, Nyíregyháza, 17.079 642533. — Athenaeum Rt. Budapest Felelős: Gorszky Tivadar igazgat»' //Szabad Tanács" Nyíregyháza, 1946 augusztus 14—17 Lapunk szerkesztősége augusztus hó 14—17. napjaira Nyíregyházára hívja az összes magyar református lelkészeket, presbiterekét, evangé­liumi és gyülekezeti munkásokat, sőt minden érdeklődőt, hogy az ott tartandó szabad tanácson együttesen megtárgyaljuk az evangeli- záció, a reformáció és a magyar ébredés időszerű kérdéseit. t Sorra kerülnek az Ige, az igehirdetés, a teológia, a misszió, a gyüle­kezeti munka, a díakónia, a liturgia, a kegyesség, a református neveles és iskolaügy, az egyháztagság, az egyházfegyelem és az egyházszervezet, a magyarság belső helyzete, történelmi küldetése és az ezekkel kapcso­latos kérdések. A sokféle látás, programra, reformterv közül látnunk kell, melyek vannak Istentől, melyek azok, amelyek Isten Igéjén ala­pulnak. Ezért volna szükség arra, hogy mindenki, aki ezek iráni a kér­dések iránt belső, imádságos felelősséget hordoz, ott legyen az augusz­tusi »szabad tanácson«. Tegyünk félre minden nehézséget, külső és belső gátlást s áron is megmérve az alkalmat, legyünk ott mindannyian ezen az eszmeváltó egybesereglésen. Ez a »szabad tanács« több akar lenni a megszokott konferen­ciáknál, tanácskozásoknál és megbeszéléseknél. Itt szeretnénk feltárni Isten megismert akaratát és komoly, kezdeményező lépéseket tenni a magunk illetékessége körében az engedelmesség vonalán- Nem elmél­kedni, hanem cselekedni kívánunk, nem beszélni, hanem látásokat!, át­venni, átadni és becsületesen meg is cselekedni, amit Isten kíván az Ö Igéjében. Készülj a szabad tanácsra, mert hivatalos vagy rá. Imádkozz a szabad tanácsért, ment Istennek kell felajánlanunk azt. Tedd ügyeddé a szabad tanács ügyét, mert egyházunk és népünk jö­vendőjéről van szó. Kérj részletes meghívót és prngrammot!

Next

/
Thumbnails
Contents