Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-07-13 / 14. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS 3 BÉKE FI BENŐ: II. Evangélizáció Az evangéliumi munkában forgolódik egyetemes tapasztalata az, hogy valami hányzik a mai keresztyének életéből. Igen sok emberre nem lehet azt mondani, hogy nem ikfcresztyén, hogy nem hívő, hogy nem megtért és mégsem az. Olyan- féle, mint a veszteglő mozdony. Mostanában többféle lehet láttái pályaudvarokon ilyen veszteglő mozdonyokat. Mindenki felismerheti, hogy mozdony, mégsem lehet odakapcsolni a kocsisor elé, nem tud elindulni, valami hiba van a szerkezetiében. A magyar nép élefcteste- ben számottevő sok keresztyén ember van, akik hisznek, akik bizonyságot is tesznek, közösségbe is öszr szegyűlnek, sőt elég gyakran együtt is élnek és mindebből nem fakad az az egyéni és közösségi »eiet«, amelyik manifesztálná latén dicso- ségót. „ Többen együtt beszélgettünk erről a. (kérdésről. Arra jöttünk ra, hogy ezeknek még egy evangelizaeiora van szükségük, még valamiben döntésre kellene jutniok abban, hogy egészen betelhessék bennük es általuk Isten akarata- Döntőitek Jézus mellett, döntöttek a bit tekintetében, döntöttek bizonyságtételre való készség tekintetében, megtértek Istenhez, Isten iránt új érzést, új indulatot, új beállítottságot na engedelmességet keresnek és mutatnak, mindennek éllenére mégis hiányzik valami. A második evan- gélizációnak erre a hiányzó valamire kell irányulnia. Jézus földön jártában többször tapasztaljuk azt, hogy Ő kétszer is jelentkezett az általa megszabadított emberek életében. Egyet vegyünk okulásul, a barátai által Jézus elé bocsátott gutaütöttet. Az első evaogéilizáció nála az volt, hogy meghallotta a nagy örömhírt: »Bízzál fiam, megbocsáttattak neked a te bűneidU De mégegyszer meg kellett hallania Jézus szavát: »Keh fel, vedd a te ágyadat és eredi haza.« Az első evangélium a bun- bocsánatot, a feláldozást-. a megindulást jelenti, a második pedig a »körülményeitől« váló szabadulást Hiszen a kettő - mondhatná valaki — egészen egy, hiszen egyszerre, egy napon történik. Semmiese-re sincs így, mert a másodikat csak azért mondja, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy a másikat mondani is van joga és hatalma. Vagy ott van a vakon született esete. Ott az első jelenti a meggyógyulást, a második pedig a hitre és imádságra segítést Azért evangélizáció mind a két esetben mind a kettő, mert mind a kettőben döntés elé állít Jézus es csak úgy történik valami, ha a döntés végbemegy. , Mi iaiz> amiben a magyar evang - liumi keresztyénség nem döntött? Ügy látom, hogy ez a szereit Istenhez megtértek híveink de szinte nyugodtan tudják gyűlő Mi a másik embert. Legyen a másik Intetten, vagy máskép hivő, vagy zsidó, vagy esetleg csak zsidoskodo. Mostanában bizonyára azért, hogy észrevegyem, egész sereg keresztyen ember, hitben, sőt szolgálatban társam, jelentette be, hogy ezt, meg ezt, vagy amazt inem szereti, vagyis magyarul: gyűlöli. Mert csak ez a két lehetőség van: szeretem, vagy gyűlölöm. Mit .jelent ez? Azt, hogy nincs rendben viszonyunk, helyzetünk és közösségünk a másik emberrel. Ez János I. levélének a problematikája: »Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.« Erőtelen, Isten nevére dicsőséget nem hozó, kegyes, de szeretet által nem munkálkodó ez ,a hit. Az természetes, hogy a, hitetlenségből, bűnből, világ szerelméből megtérő ember először az Istent látja meg a Jézus Krisztusban, Hozzá tér, Benne hisz, Őt imádja? Öt szereti meg és Őt kívánja követni, mert hiszen igen nagy dolog, ha Isten belép egy ember életébe. Ebből azonban gyakorlati élet csak akkor fakad, ha az új parancsolat, éppen Lelkendezve mesélte valaki valakiknek: »A fél internátus megtért. Minden bibliaórán kettő-három...« Először elmosolyodtam, azután pár szomorú gondolat villant át rajtam. Nagyon nagy és szent dolog meg. térni. Jó sokat beszélni róla, de én mégis félek, ha sokat beszélnek róla. Amilyen bűn ugyanis az Istennel való megbékélésemet elhallgatni, olyan szörnyű dolog megtért voltomat hivalkodva, szinte közmondásként emlegetni vagy éppenséggel egy mindent elintéző aduként kezemben tartani és azzal a ténnyel, hogy megtért ember vagyok, másokat minduntalan lebunkózni. Azt kell látnom, hogy újabban megint túlkönnyedén beszélnek a megtérésről, divat »megtéríteni« az embereket és másokat vmegtértségük« szerint csoportosítani. Lélekben bekéredzkedem tehát a szóban levő internátusba és imigyen szólok az immáron megtért feléhez: Kedves Fél.internátus! Hazudnám, ha azt mondanám, hogy semmi kétségem sincs a ti megtértségetek felől. Mert van! Túlsók ember tért meg (nemcsak nálatok persze) és túlkevés látszatja van. Az élet t. i. ugyanúgy folyik ma is, mint azelőtt, egy cseppet sem nagyobb a világosság, egy cseppet sem élőbbek a gyülekezetek, a közösségek testén a hullafoltok pedig sehogyan sem akarnak eltűnni. Eszembe jut a régi anekdota. Egy lelkész sétá. lása közben az árok mélyéről nagy kiáltozást hall. »Kicsoda maga, barátom?« — kérdezi. »Hát nem tetszik megismerni — feleli a holtrészeg atyafi — hiszen tiszteletes úr térített meg engem.«. Bizony, körülöttünk igen sok ilyen »megtérítés« van. Miért nincs látszata a megtéréseknekf Azért — Kedves Félint ernátus — mert emberek térítenek meg embereket emberekhez. Négyszemközt vagy bibliaórán sarokbaszorítjuk a szegény delil&enseket és »oldalba- evangélizáljuk« őket. Mit tehetnek szegények? Ijedtükben »megtérnek«. Őrizzük meg a megtérés komolyságát és szentségét. Nem attól függ a megtérés, hogy mi minek tartjuk, mert a megtérés szerzője a Szentlélek Úristen. Akármilyen jószándékkal acsarkodunk is egyénileg, bibliakörileg vagy egy. házilag, hiábavaló ugrálás, nevetséges pipiskedés az mindaddig, amíg a Szentlélek Úristen személyesen el nem végzi a maga, munkáját. Rettenetes látvány az a sok emberekhez megtért ember. Hol vannak a Szentlélek szülöttei? Aztán azt is tudnotok kell, Kedves Fé'.int ernátus, hogy a megtérésből mindig haszon származik. Istennek is, embereknek is. Az Isten hasznát így nevezzük; Isten dicsősége. Hol van az Isten dicsősége a ettől az életünkbe belépő Istentől, az Ür Jézus Krisztustól származó új parancsolat is beteljesül, vagyis, ha egymást megtanuljuk szeretni. Természetes, hogy nem szóval és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal. A magyar evangéliumi keresztyének közötti ellentétek meg nem értése és ellenségeskedések is ezt a második evangélizációib igényelik. Itt is az a baj, hogy nem szeretjük egymást. Rendeznünk kell Istennél egymáshoz való viszonyunkat. Meg kell térnünk a szeretet vonalán. Ehhez a megtéréshez is ugyanazok az evangéliumi erők kellenek, mint a hit vonalán való megtéréshez. Itt is csak a Krisztus, mégpedig a megfeszített Krisztus könyörülhet rajtunk. Hirdetnünk kell a bűnbocsánat, a kegyelem evangéliumát és hirdetnünk kell a szeretet ígéretes parancsát, hogy az emberek hitre és sze- retetre egyformán megtérjenek, hogy valósággá legyen az egyéni megtérés Isten felé és a közösségi megtérés a másik ember felé. megtértek életében? Mi történt az internátusbán azóta, hogy a fél internéi- tus megtért? Valószínűleg annyi, hogy lenézitek a másik felét vagy haditerveket főztök a másik tábor megtérítése érdekében. Ez még nem szolgálja az Isten dicsőségét. Különbje az életetek, tisztább-e az imádság tok? Egyáltalán komolyabban veszitek-e a magatok hivatását, úgy is, mint keresztyének, Úgy is, mint magyarok? Fél.internátu- sok, fél-kaszárnyák, fél-gyülekezetek, fél-városok! Mi haszna van Istennek a ti megtérésetekből? Teremtek.e gyümölcsöket vagy pedig csak meggyőzőitek vagytok, akik értelmesen beláttátok, hogy hol az igazság? Beolttatta- tok-e a szőlőtőkébe? Vájjon nem az történtje, hogy a fél-internátus is csak félig tért meg? Tudjátok-e, hogy akik félig tértek meg, azok a megtérés emberi látszatait és kegyes frázisait sajátítják csak el és a Szentiélekhez semmi közük sin. csen? Tudjátok-e, hogy akik félig tértek meg, azok még nem is tértek meg? Mivel lett színesebb, gazdagabb az Isten országa, hogy ti megtértetek? Hoz. tatok-e valamit? Csak egy picinyke su- gárt az ő dicsőségéből? A megtérés másik hasznát az embe. rek élvezik. Élvezetesebb lett-e az életetek, kedves FélJnternátus? Vájjon nem ugyanolyan kellemetlen emberek maradtatok-e, mint voltatok s — ha lehet — még kellemetlenebbek lettetek amiatt, hogy kellemetlenségeteken felül, még a vtérítgetéssel« is keltemet, lenkedtek? Oh hány ilyen embert ismerek, aki megtérése után paráz- naságán, hazudozásán, gorombaságán, örömtelen szomorú tekintetén kívül még egy újabb bűnt vesz fel magára, amivel ezen felül kárára van a környezetének: mindenkit megtérésre akar nyaggatni. Vegyük már észre, hogy ez így nem megy. Az igazi bizonyság, tétel — Karácsony Sándor mondotta, egyszer — úgy születik meg, hogy megkérdeznek az emberek: mitől vagy te különb, mint mi? Ha erre a kérdésre becsülettel megfelelek: ez az igazi evangélizáció. Tudtok-e azóta, hogy megtértetek, úgy élni, hogy másoknak ebből haszna legyen? De ne szellemiesítsük el a dolgot. Nemcsak a misszió vonalára gon. dolok, hanem kézzelfogható hasznokra is. Kenyérre, hajlékra, jószóra és minden más földi jóra is. Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy aki megtér, az abban különbözik a többi embertől, hogy csak prédikátor lesz, vagyis ál. landóan csak beszél. Pedig, aki megtér, az különb tanár, megbízhatóbb politi- kus, szorgalmasabb diák, igazabb magyar lesz. Mert az Isten azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Kedves Fél-internátus és Fél-olvasó- közönség! Hadd kérdezzem meg még egyszer: a Szentlélektől való-n a megtérésiek, varue haszna belőle Istennek és az embereknek? Fekete Sándor Okidét jMen nem büntetett meg. Mostanában nagy megdöbbenéssel vettem észre, hogy ebben a nagy egyetemes megítéltetésben akadnak emberek, akiket Isten nem, vagy csak alig ítélt meg, helyesebben, akiket az egyetemes ítélet alig, vagy sehogysem érintett, mindenük sértetlenül megvan. Családjuk együtt él, ha hiányzik is valaki, biztonságban tudják, lakásukban nagy szőnyegek, bőrfotelek, töretlen ablakok, csorbítatlan szervizek mutatják a régi jólétet. Ruháik közül egy sem hiányzik, naponként is válthat ruhát, cipőt, megy minden úgy, mint régen. Nem botránkozással mondom, hogy megdöbbentettek ezek a tapasztalatok, hanem igenis fájdalmasan. Egy barátom kérdezte, mikor erről beszéltem, vájjon nem az irigység beszél-e belőlem? Megvizsgáltam magamat. Nem! Mert nekem is eléggé megmaradt mindenem. Az ítéletet nem is az jelenti számomra, hogy tönkretették volna a bútorunkat, vagy lakásunkat, hanem az. hogy többé nemcsak a mieink ezek, önként adtuk arra, hogy sokan használják. Többet is kopott, törött minden az utóbbi két év alatt, mint azelőtt hat évig, de most nem lehet máskép. Azért döbbentettek meg az ttéletmen- tes lakások, életformák és terített asztalok, mert ma Isten jelenlétét az ítélet mutatja. Isten ma ítéleteseij vau jelen ott, ahol megjelenik. Megdöbbentettek ezek az ítéletmentes emberek, már csak azért is, mert még kevésbbé értik meg, hogy nem mehet úgy, ahogy eddig ment. Máskép kell élni, cselekedni, hinni, imádkozni, hiszen a^ért ítélt meg minket Isten, mert ezeket csináltuk rosszul. A hála, az öröm. az áldozat megnövekedése szint« egészen hiányzik ezekből a büntetetlen életekből, valami fojtó levegő veszi körül őket. Ahogy most újra végignézem, járom emlékezetemben sokfelé ezeket a meg nem ítélt, ítéletben nem részesült életeket, lakásokat, felszereléseket, ítéle- tesen nehezedik rám az ige: »Mert akit szeret az Ür, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival: mert melyik fiú az, akit meg nem fényit az atya? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesül tek, korcsok vagytok és nem fiák.« Jaj azoknak, akik most nem Isten ítélete alatt élnek, akiket nem vert meg az Isten, akik kívül maradtak az ítéleten. Ha te nem így vagy, akkor szóljon hozzád az az ige, ami gz előbb idé zett ige előtt és után van; »És elfeled- keztetek-é az intésről, amely néktek mint fiáknak szól: Fiam, ne vesd meg az Crnak fenyítését, de meg ne lan kadj, ha Ö dorgál téged •.. Aztán a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek atyjának és élünk! Mert ám azok kevés ideig tetszésük szerint frnyítettek: Ö pedig javunkra, hogy szentségben részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.« Az a tapasztalatom is van, ami ezekből természetesen következik, hogy Isten országában, szolgálatában és az Evangélium munkájában csak a megítélt és az ítéletet alázatosan elfogadott emberek, hívők, keresztyének forgolódhatnak. FALIJVÉGI DÁNIEL MEGTÉRTÉL?
