Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-07-13 / 14. szám
2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS A szegedi konferencia Alkalmatlan... alkalmatlan... alkalmatlan... 3»Mester, hogy lássak...« könyörgés jegyében kezdődött a kétnapos szegedi konferencia. Vidékről is szépszámmal jöttek olyanok, akik megoldatlan életük számára vágyakozó szívvel megoldást kerestek. Nem tudtuk, mi a bajunk, de valahogy nem jól mennek a dolgok és éreztük, hogy szívünkben nem békültünk meg sem az Űristennel, sem a sorsunkkal. Háromnapos evangélizáció előzte meg a konferenciát, amelynek keretében Isten előtt elcsendesedve vizsgál- gattuk, hogy miért olyan rossz a mai helyzet? Hol rontottuk el az életet? Meg kellett állapítanunk, hogy bár a sötétség hatalma alatt élünk, de még sem kellene ezeknek így lenni. Mi hát a megoldás, a gyógyulás? Vakok vagyunk, szörnyű, keserves állapotban élünk, a Mesterhez kell mennünk gyógyulásért. Néhány kiragadott gondolattal hadd számoljunk be a konferenciai lényegéről. Bereczky Albert mondta előadása során, hogy a vakság legbiztosabb valósága, hogy nem fogadtuk el az Isten ítéletét. A bűnbánat szó is elkopott már, megszokta fülünk, de nem fogadta be szívünk. A vakság nem mentség, hanem bűn. A megcsúfolt igazság visszaütése a vakság ítélete... Az igazság olyan szent, hogy azzal szemben nincs közönyös magatartás. Nem szétlőtt városaink, elhurcolt fiaink Isten legnagyobb ítélete rajtunk, hemem a vakság átka. Ami holnap lesz, az ennek a mának lesz a következménye. Csak a vaknak van szüksége látásra. Ha te nem vagy vak, nem nyerheted vissza a látásodat. Csak akinek fáj a vaksága, mehet oda a. vak Bartimeus mellé. A legszörnyűbb vakság, amikor az ember a jelent külön nézi. Az Istennél folyamatos jelen van. Az élet egy, te meg én összetartozunk. Mindent együtt kell szenvednünk. Hát nem látod azokat a szörnyű jeleket, amiket Isten tett azért, hogy lásd meg, hogy nem élhetsz külön?! E fölött a világ fölött az Igazságos Isten uralkodik. Ami tegnap az Isten parancsa volt s nem teljesítetted és azt ma akarod megcsinálni, engedetlenség, szembenállás az Istennel. Menjünk vissza a pusztába, de nem leszünk elhagyatva, ott is velünk lesz az Isten. Megállhatunk egy félpercig, bánkódva azon, hogy nem kellene nekünk ott lennünk, de azután tovább kell mennünk, nincs halogatás. Engedetlenségünk miatt nem mehetünk be az ígéret földjére. Vállalnunk kell az igazságos Isten ítéletét, de kicsinyeink megkapják, amit nékünk ígért az Isten. Alázkodjunk meg az Úr előtt és vállaljuk el az ítéletet. Karácsony Sándor Mikor nem Krisztust látjuk és rosszul látjuk, az a bajunk, hogy rosszul látjuk az Utat, az Igazságot és az Életet. Az élet egységes, a jelen hozza magával a múltúnkat és ráirányul teljes erővel a jövőnkre. Üt volt Jézus a múltban, Igazság a jelenben és Élet a jövőben... Jézus Krisztus érvényes Igazság. Akkor nem keresztyén az életünk, ha életünk addigi útját, amíg Jézushoz nem érkezünk, nem Jézushoz vezetőnek látjuk. Az Igazság Jézust fogadd el. Az érvényes Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Nem vagy az érvényes Krisztus közelében, ha sajnálod magadat. Ha Krisztus érvényes Krisztus lesz számodra, akkor nagy életrendezővé válik és kiteljesedő életté lesz benned. A látó elkövethet egy olyan nagy hibát, hogy látó szemével nem néz. Látó szemmel nézni kell az idők jeleit, hogy étire van állítva a helyzet; a világ csak Krisztus erejével mehet előbbre. Észre kell vennünk a törvényeskedés és a világ börtönébe zárt keresztyénség poshasztó kovászát s azt, hogy a nehéz élet nem lehet akadály, mert Isten matematikája a Í000 és 5000 megvendé- gelése. Fekete Sándortól hallottuk egy reggeli áhítat során, hogy ha van világosság és valaki mégis sötétségben él, az kizárja a világosságot. A világosság mindent megold. Láthatóvá lesz. Isten a máért, ha az rossz, nem azokat fogja felelősségre vonni, akiket te gondolsz, hanem minket, akiknek világítani kellene. Nem a sötétséggel van nekünk bajunk, hanem a világossággal, ami nem a mienk. Ha tied lesz az Élet világossága, akkor sokaké, másoké is lesz. Béke fi Benő Akkor kezd szűnni a sötétség, ha az emberek el merik vállalni, hogy ők bűnösök. Abban kezd szűnni a sötétség, ha kezditek szeretni a felebarátot... Mostantól fogva, ha be- lehalunk se cselekedhetjük a sötétség cselekedeteit, amely a meg nem bánt bűn és a gyűlölet... Közelebb van minden nappal az üdvösség, mert egyrészt közel Van az Űr Jézus vissza jövetele és mert másrészt most már nem lehet szóval szeretni, hanem csak cselekedettel és valósággal. Olyan világban vagyunk vakok, ahova pedig már eljött a világosság. ítélet máson nem esketik, csak rajtunk, mert nem fogadtuk be a közénk jött világosságot. A világ fiai fájó szent sírással várják az Isten fiainak megjelenését. Hol vannak? Miért nem tudsz úgy hinni, hogy körülötted mások is higyjenek, miért nem tudsz úgy élni, hogy körülötted mások is éljenek? »A látás kötelez« című előadásában említette, hogy minden ember számára a legveszedelmesebb kovász a régi élete. Akiknek Isten megadta a látás ajándékát, azoknak szőlniok kell azt, amit látnak. Addig csak gondolod, hogy látsz, ameddig a látásod 'nem kötelez semmire. Ha látsz, először őrizkedjél a farizeusok és sadduceusok kovászától. Másodszor, amit láttál és hallottál, szóld, harmadszor, amit láttál és hallottál, azt cselekedd. Látsz-e már? Óh, bár te is elmondhatnád a konferencián megnyílt szemű, megújult életű emberekkel együtt, hogy »látok. Uram« és indulnál el a Jézus útján, szívedben az Ö Igéjével. »Eredj el, a te hited megtartott téged.« A konferencia minden áldásáért egyedül Istené legyen a dicsőség. »Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik JJzus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; és megölik őt, de harmadnapon föltárnád. És felettébb megszomor odúnak.« Isten úgy szerette a világot, az embereket együtt, bogy az egésznek odaadta az Ő egyszülött Fiát, hogy ha ezek közül, inár t. i. az emberek közül valaki hisz őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Istennek ez az odaadása azzal lett teljessé, hogy az embernek Fia emberek kezébe adatott. És oh jaj, mi lett az emberek kezén az ember Fiából! Nem értették meg, félreértették, megejtő szándékkal vitába szállták vele, szikláról akarták letaszítani, még az Övéi is eszelősnek tartották, aztán a zsidók és pogányok, tehát mindenfajta emberek kigúnyolták, meg- köpdösték, arculverték, halálra adták, megfeszítették... És a tanítványok? Judás: pénzért, csókkal árulta el, Péter: Sátánként akarta akadályozni, majd egy kis tűzmelegért nyilvánosan éppen akkor, amikor a Mester felett ítélkeztek, háromszor megtagadta. S a három kedves? Elaludt a gecsemánéi tusakodás közben. És a többi? Szanaszét széledt, egyedül hagyták Öt. Nagy református városban zsidómisz- sziói előadásokat rendezett az Egyete. mes Konvent »Jó Pásztor« Missziói Albizottsága. Néhány <niap múlva lelkész, konferencia beszélte meg az előadások anyagát és a gyülekezet visszhangját. Fájdalom, a lelkészek nagy többsége nem volt jelen az előadásokon, a konferencián is csak a lelkészi kar harmad, része vett részt s a megbeszélés folyamán ez a létszám is feltűnően leapadt. A felszólalásokból három lényegbe, vágó ellenvetés bontakozott ki a zsidó- misszióval szemben: alkalmatlan a tárgya, alkalmatlan az ideje és alkalmatlanok az eszközei. Alkalmatlan a tárgya, mert a zsidóságot az Ige szerint maga Isten keményítette meg, a tulajdon hitetlensége miatt, de abból a célból, hogy »az ő esetök folytán« terjedjen ki az üdvös, ség a pogányokra (Kóma 11, 11). Izráel megkeményedése az Ige szerint majd csak kkkor ér véget, ha a Messiás Jézus nyilvánvalóan megjelenik az ég felhőiben. A zsidók maguk sem akarják, hogy az evangéliummal közeledjünk feléjük; egészen mások az ő céljaik, »hagyjuk hát őket békéjben«. Aztán alkalmatlan a zsidómisszióra az idő is. Nincs ma egyéb bajunk, mint. hogy a zsidókat hívogassuk? Olyan jó a viszony zsidók meg keresztyének kö. zött, hogy amire száz év óta nem volt példa, most a református templomokba invitálják őket? Mikor annyira feszült a helyzet a két nemzetség között az ak. tuiális politikai és gazdasági ellentétek miatt, akikor álljunk mi elő a. zsidómisszióval? Végül, de elsősorban: alkalmatlanok a misszió eszközei. Nálunk hiányzik a zsidómisszió teológiai alapvetése is, a missziói munkások minden különleges kiképzés nélkül vágtak neki a feladat, nak, botcsinálta doktorok. A zsiiniati tanács májusi határozata azt kívánja, hogy maguk a református gyülekezetek vállalják el a zsidók közötti missziói munkát, holott ezek a gyülekezetek még egyáltalán nem bánták meg 1944-beli magatartásukat a zsidósággal szemben. Sőt a zsidósíág egy részének Nézzük mi magunkat, nékünk is adatott Jézus. Reánk is ránk van bizva az Evangélium ügye, a Jézus ügye. Nekünk is adatott, hogy higyjünk Benne, hogy kövessük őt, hogy szeressük Őt, hogy szolgáljunk Néki és Vele. Aztán mi mit csinálunk Vele? Okosabbnak gondoljuk magunkat Nála, szégyent, gyalázatot hozunk a fejére, hitetlenkedünk, kételkedünk, megkisebbitjük, megtagadjuk s meggyalázzuk Őt. így igaz: miattunk káromoltatik a neve a zsidók és a pogányok között egyaránt. Jaj, jaj nékünk! Oh. mily jó, hogy Ő harmadnapon feltámadt, Ö mégis állja a slzavát, senki ki nem ragadhat a kezéből, a világ végezetéig velünk marad minden napon. Mi hitetlenkedünk, de Ő hű marad, mert Ö magát meg nem tagadhatja, ö a megcsúfolt, a meggyalázott, a megfeszített, a megölt, elárult, megtagadott, elhagyott Jézus él, minekutána eleget tett a mi bűneinkért. Most is kész megbocsátani, ő kész újra ígéretet tenni: »Valakik befogadták Öt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek.« Mi lesz Jézus sorsa a te kezeid között? DOULOS mai viselkedésire hivatkozva egyenesen igazolni próbálják akkori rószvétlensé- giiket. Józan dolog azt (kívánni az ilyen gyülekezetektől, elsősorban az ilyen lelki- pásztoroktól, hogy nekiálljanak zsidó- missziót végezni? Mikor aztán a tkonferencia így újj_ hegyre szedte a esőd egyes tényezőit és összetörve elcsüggedtünk, akkor egyszerre megértettem Isten csodálatos mun. káját. A sárdisi gyülekezetről azt írja az Űr: »Az a neved, hogy élsz és halott vagy«. És ettől a »holt« gyülekezettől azt követeli, hogy menjen és erősítse meg »a többieket, akik halófélben vannak«. Emberileg lehetetlent kíván, hogy az eredmény kizárjon minden emberi dicsekedóst és kétségtelenül igazolja Isten hatalmas kezét. Mert igaz ugyan, hogy a Kómái levél szerint a zsidóság szívét Isten keményítette meg, de hogy senki bizonyságtévő el ne esüggedjen közöttük, Pál ugyanott Illés példájára figyelmeztet: Isten hétezer embert hagyott meg Iz- ráelben, aki nem hajtott térdet a Baál- nak. És úgy hagyta meg a hétezret, hogy maga a próféta sem tudott róluk. »Ekképpen azért mast is van maradék a kegyelemből való választás szerint«. (Róma, 11, 5.). Isten sohasem maradt. Izraelből jvaló Ibizonyságtévők nélkül és a misszió áltál! most is sokan térnek meg Krisztushoz az Ö népéből. Azután emberileg alkalmatlan ez az idő, de vájjon melyik idő volt alkalmas bármely misszió számára? És miért kívánja Pál fiatal tanítványától, hogy álljon elő az Igével »lalkalmatos alkalmatlan időben?« (Sem »és« szócska, sem vessző nines a görög szövegben a két jelző között: Istennek az alkalmatlan idő felel meg! Az evangélium számára ez a kellemetes idő! Ami pedig az eszközöket illeti, Isten mindig is »erőtlenség« által végzi el az Ő erejét, alkalmatlanokat használ fel, tudatlanokat, erőteleneket, nemteleneket, semmiket választ ki, hogy megszégyenítse a bölcseket, erőseket, nemeseket, valamiket, hogy ne dicsekedjék előtte egy test sem! Ha mi megértjük az ö feltétlen missziói parancsát és mindennemű alkalmatlanságunk teljes tudatában, pusztán engedelmességből magunkra vesszük ezt a »lehetetlen« feladatot, akkor Isten áldása nem marad el. Budapesten 1927-ben a keresztyén világ 100 tekintélyes munkása, köztük a mi egyházunk legfőbb vezetői is, zsidómissziói világkonferenciára gyűltek össze. Az elfogadott határozatok elseje kimondta: »A konferencia elismeri az egyház és minden egyes keresztyén em. her felelősségét a zsidóság irányában.... Sürgős szükség van külön evangélizá- cióra a világ zsidói között és ezt rá kell helyezni az egész keresztyén egyház szívére. A keresztyének mindenütt tartsanak bűnbánatot a zsidóüldözések miatt... Meggyőződésünk, hogy a zsidókkal szemben elfoglalt keresztyéniet- len magatartásunk és faji előítéletünk nagy akadálya annak, hogy ők elfogadják az evangéliumot... Felhívunk minden egyházat, hogy szálljon síkra a zsidók bántalmazásával szemben és tettben és szóban tegyen előttük bizonyságot az Űr Jézus mentő szeretetéről, aki az ő Messiásuk és a mi Megváltónk.« Ezt 1927.ben mondta ki az. EgyházAzóta két évtized tolt el és micsoda két évtized! Ha ez a határozat akkor nem maradt volna papiroson, mennyi minden másképp történhetett volna! Most Isten azt követeli, hogy amit megtehettünk volna »mindenben bővelkedvén«, azt végezzük el »mindenben szűkölködvén«, elsősorban a bűnbánatban! S ki tudja, talán éppen a zsidó, misszió az a »szoros kapu«, amelyen át a megújhodás útja kitárul! Kádár Imre dr.. Együtt az Úr színe előtt Jézus emberkézen
