Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-06-01 / 11. szám
4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Karácsony Sándor s Magyar demokrácia Budapest, 1945, Exodus-kiadás Most utazott haza a keresztfiunk Nyíregyházára. Két hétig volt a vendé, giink. Addig az ideig az ő gyermek- szemével láttuk a világot mi is. Felnőtt el sem képzeli, milyen érdekes dolgok láthatók a robogó villamos ablakából. Nem lehetett olyan tömött a kocsi, hogy a kis Dezső az ablakhoz ne furakodott volna. Egyszer azonban végkép nem akadt szabad ablak. Egy fiatal férfinak esett meg rajta a szíve, ölébe vette s ő zavartalanul gyönyörködhetett a visszafelé futó hirdetőoszlopokban, házakban és minden olyasmiben, amiről csak a túljól értesült felnőttek hiszik, hogy egyhelyben állnak mozdulatlanul. Egyszerre csak elfáradt a sok nézésben s váratlanul elaludt az idegen férfi ölében. Nem akartuk, hogy alkalmatlanságot okozzon az alvó gyermek, kértük, adja a mi kezünkbe. Amaz intett, hogy csak hagyjuk, a gyermek nyugodtan alszik, kár háborgatni. A nyugodtan alvó gyermek képe az idegen férfi ölében kísért, mint szimbólum, amikor Karácsony Sándor új könyvéről írok. A könyv a társas-lelki kategóriák közül a legkevésbbé spirituálisnak, a jogi kategóriának és a nevelésnek viszonyát vizsgálja. A mű a jogi nevelés első fejezetét tartalmazza: autonómiára nevelés. Az egyén jó közérzetének előfeltétele, hogy ne legyen pl. se éhes, se álmos, se beteg; a közösség tagjának, az egyik embernek, akkor jó a közérzete, ha viszonya a másik ember-hez képest rendezve van, függetlenek, autonómok. Az autonómia tehát nem individualista képlet, hanem a koUektívum — pontosabban a közösség — ideális életlehetősége egyedei szempontjából nézve: az én autonómiám legfőbb garanciája az, hogy a te autonómiádat már bizto. sítottam. Nincs bennük revanche.vágy, felnőtt fejünket is nyugodtan lehajtjuk a másik ember ölébe, mert jussunk rendezve van, nem kell félnünk egymástól. Ezt a tézist fejti ki Karácsony Sándor ebben a könyvében. A könyv végre eloszlatja a minden gondolkodó agyában és szívében ott aggodalmaskodó kétséget az individualista és kollektív gondolkodás és életforma látszólagos ellentmondása miatt. Az egyén tehát független (moráliter : szabad), autonóm; miin. dent szabad neki, amiben — illetékes. Az illetékesség, mint politikai fogalom, talán a legnagyobb élménye, a könyvvel kapcsolatban, írónak és olvasónak egyaránt. Ez a demokrácia mindennél erősebb rendező elve. Mindenkit a helyére és mindenkinek megadni az alkalmat autonómiája manifesztálására, illetékessége vonalán. Mert aki illetéktelenül cselekszik, az nem autonómiáját éli, hanem bűnöző, beteg vagy őrült (pl. diktatórikus hajlamú egyének). A diáknak pl. biztosítani kell a tanulás maradéktalan szabadságát, a tanárnak szabad tanár-mód viselkedni, sokat tudni,, sugározni a böleseséget, a másikkal egyiittélni-tudás művészetét; a politikusnak szabad egészen a közért élni, rengeteg dolga elvégzése érdekében még autót is ad alá pl. a köz; akire sok van bízva, illetékes sok felett disz. ponálni, »messziről úgy látszik, mintha hatalmas tőke állana rendelkezésére« jegyzi meg a szerző. A demokráciát már nem kell a rendetlenségtől vagy fejetlenségtől féltenünk, mert parancs, szónál összehasonlíthatatlanul biztosabban megvédi ezektől a veszedelmektől az illetékesség elvének érvényesülése. így lesznek politikum és demokrácia, azonos tartalmú' fogalmak. Csak egyféle politikum van, a demokrácia politikai iránya, az ú- n. jobboldali irány apolitikus. Ezért nem félti a demokrácia az iskolát a politikától. A jobboldal a politikát szennyes intrikák komplexumának tartotta, élt vele, ahol csak tehette, de a maga igazolására az élet legtöbb vonatkozásában (pl. iskolakérdésben, ifjúsági egyesületek terén) hirdette a »politikamentességet«. A demokrácia a politikát a közösségi élet egyik alkotó és fenntartó tényezőjének tudja, s ezért büszke bátorsággal beviszi az iskolába is: a diák, igenis, hadd politizáljon, tehát tanulja meg saját hasznán vagy kárán, hogy mi a helye a közösség életében, legyen jobb diák, éljen az illeté. kessége körébe eső teljes autonómiával, tehát ajánlja fel a közösségnek fiatal, sága-adta látásait, kezdeményező készségét, erejét, egyszóval: legyen diák. Ezen a ponton ne ismerjen tréfát, seperjen el minden reakciós törekvést, mely e kitűzött célt szabotálni próbálná. Az autonómia és illetékesség általános elv, mely nemcsak az egyének, hanem kisebb közösségek alkotta nagyobb közösségek életében is érvényesül. Nincs addig nyugodt (politikai beszédeik így is emlegetik »félelemnélküli«) élete sem egyénnek, sem közösségnek, pl. nemzeti közösségnek sem, amíg a szomszéd egyénnel vagy néppel rendezetlen kérdései vannak. Csak a mindenki autonómiáját biztosító béke léhet tartós, a revanche-gondolat legalább is mindkét fél békéjének örök veszélyeztetettségét jelenti. Ismertetni nem érdemes Karácsony Sándor könyvét, mért művészi alkotás is, tehát végleges — meggyőzőbben nem magyarázható és alig kivonatolható — Ha az embert megérinti az Ige, ha kezdi látni az igazi igazságokat, úgy érzi, tökéletesen megérti azt, hogy mindaz, ami ezzel szemben áll, ettől eltér, az kár és szemét. De ha aztán a mindennapi életben kerül elő ez a kérdés, mindjárt jelentkeznek a nehézségek. Mindjárt nehézzé lesz a választás... fí\t megkérdezzük az embereket, hogy az emberi életet hogyan nézik, vájjon anyanyelvűen-e, vagy pedig a monisztikus felfogás helyett n dualisztikus: test-lélek felfogás alapján állanak-e, elfogadván, ftoav az élő emberben a test és lélek együtt van, elválaszthatatlanul összeforrva, de mégis úgy, hogy mindkettőnek megvannak a maga sajátosságai, tulajdonságai, megnyilvánulásai, egészen kétségtelen, hogy a magukat vallásosnak tartó emberek zöme ez utóbbit fogadja el. Alig akad valaki, aki mindkettői elutasítja, s a harmadikat, a tria- lista álláspontot választja, amely a test-szellem-lélák alapján áll. Nem az a célom most, hogy ezeket a kérdéseket vizsgálgassam, ez csak az anyagot adja mondanivalómhoz. Az élet céljáról, feladatairól beszélgetve, nagyon sokszor halljuk azt az álláspontot, hogy nem szabad a túlvilágot összekavarni e világ dolgaival, nem szabad »elvont, biblikus álláspontokat« a gyakorlati életre alkalmazni, mert ez szörnyen megbosszulja magát. Olyan hétköznapi álláspont ez, annyira sokszor .találkozunk vele, hogy nem is érdemes megemlíteni. A baj akkor ttinik komolyabbnak, amikor hivő ember is beleesik ebbe a hibába. Az emberek jellemképéről beszélgetünk. Aki a szót viszi, tanult, jól képzett pszichológus. Nemcsak tárgyi tudása nagy, hanem általános ismeretköre is. Életpályája hozza magával, hoau a gyakorlati pszichológiával is sokit fogialkozoll es foglalkozik. Nemcsak ismeri az embereket, ami magában véve is nagy dolog, de le is tudja rajzolni őket. Utána szobakénül, hogy vájjon a dualista vagy pedig a trialista álláspontot fogadja-e el? Nem sokat habozik, az utóbbi mellett szól. De formája mondanivalóinak. Olvasni kell és olvastatni, tanulni belőle. Az iskoláról ír, diák és tanár viszonyáról, az egyetem és demokrácia közös problémáiról. Ma mindenki tudja, hogy ezt a lelkében megrontott generációt Isten segítségével a nevelés mentheti meg a jövő, az élet, a demokrácia számára. Karácsony Sándor könyve tehát akkor is egzisztenciálisan érintené a magyar életet, ha pedagógiai szakkönyv lenne. De nem az, mert egészében kidolgozza a címében ígért problémát: a magyar demokrácia megszületésének és életének társaslélektani és nevelési előfeltételeit. Nem módszert, ilyen nincs, mem is lehet, hanem a problémák rendszerét. Bűnbánatra szólítja ugyanakkor a magyarságot, tudatosítja a múlt bűneit és történelmi adósságainkat. Rámutat a megújulás útjára, melyre elsősorban az ifjúság léphet a siker reményével. Ezt az ifjúságot csak illetékes tani tóm este. rei nevelhetik, az élő és funkcionáló szofokrácia tagjai (tehát nem az értelmiség vagy a középosztály, — bővebben v. ö. Karácsony Sándor Magyar észjárás c. művével). Hadd fejezzem be ezt a recenziót a szerző Istenbe vetett hitéből fakadó optimista szavaival: »...magyar ébredés nem lesz, hanem van... hatásaiban érezhető. Itt is, ott is. Olyankor pedig, mikor itt is, ott is látható már a zöld, nem az szoktuk mondani, hogy nem. sokára tavasz lesz, hanem ujjongó lélekkel azt, hogy megjött, beköszöntött, hála Istennek, itt a tavasz!«. Molnár Ferenc hát akkor miért nem tesz világos különbséget a kettő között előadásban is? Nehezen hangzik el a válasz. A tudomány ebben a kérdésben még nem döntött. Vannak ugyan egyes vélemények, de azok megvitatása kellő tudományos alapossággal még nem történt meg. A »szakközvélemény« mégis csak a dualista álláspont mellett van, nem is beszélve a, szakismeretekkel nem rendelkező, de általános tudású, tanult közönségről... Mindezeket mind elismeri, mindazonáltal... a .biblia és a tudomány... nem azonos. Értsd alatta: ha a tudomány -»még« nem fogadta el ezt a világos, egyszerű s mindenki által érhető tudományt, amit a biblia tanít, akkor... a tudományosan képzett, tudománnyal foglalkozó embernek tudományos munkásságában a tudományos álláspontot kell képviselnie, még■ ha ezerszer a kijelentést tartja is igaznak! Jussunk el már végül oda, hogy az életben, a hétköznapi életbem mindennapi foglalatosságunkban is kárnak és szemétnek ítéljük mindazt, ami ellentétes az írás tanításával! —s —r. Evangélizáció- Ercsi. Fejérmegyei község a Duna mellett. Lakosságának csak egy kis hányada református. Iparos, munkás emberek és nagyrészt mint fö'ldhözjutot- tak a gyülekezet tagjai. Sokan bejárnak Pestre munkára. Lelkész; Megyaszai Mihály. Égy hétig tartott az evangélizáció, május 20—26-ig. 10—15%-a vett részt a 600 lelkes gyülekezetnek az evangélizáción. Ez volt az első evangélizáció a gyülekezetben. Isten megáldotta. Az Ige nemcsak elhangzott, de szólt is és hallgattak rá. Voltak, akiket vélt igazságukból kibillentett, akiket megkeserített, de voltak, akiket meg is vigasztalt. A gyülekezet magja megmozdult. Az Ür halászott. Legyen áldott érte. — Imádkozzunk a lelkekért tovább. M. B. Magyar Megmaradás Imaközössége imádkozó, hete Április 28—május 5 Egy hónapja körül már, hogy nagyokat nyelve hallgattam a türelmet, len kifakadást: már megint miféle »izécüvel szaporítjuk a postai felvétel munkáj át Most itt vannak előttem a visszhang kézzelfogható nyoma): levelek, csekkszelvények, számok, statisztika. Eddig 161 helyről küldték be a per- iselytpénzt, 36 egyéni adományt kaptunk, 10 levelet. Az egyik feltételezé. sünkre ez rácáfol: a felhívást megkapta mindenki idejére. A másik cáfolatához pedig nem számok kellenek. Imahetünkön azon vigasztalódott, hajlott bűnbánatra, könyörgésre) fef. ajáplkozásra a Szívem, 1 hogy nem azért kel] becsülettel végigjárni a magyar (megmaradás már sokat emlegetett, de még mindig egyetlen lehetséges útját, mert mi magyarok ezt sokan, mindig többen komolyan .vesszük, járni próbáljuk, hanem, mert Isten jelentette ki, hogy csak ez az egyetlen út van a megmaradásra. Az imahéti felhívással sem azért kellett a »Magyar Ébredé^« mozgalomnak újjira okvetetlenkedni, mert mindig nagyobb az igény a mi népünk részéről, hogy ilyen szolgálattal megkeressék. Nem. Erre is csak az előbbi indok kötelez. Még csak annyit, hogy több gyülekezet, közösség jelentette be csatlakozáséit a Magyar Megmaradás Ima- közösségéhez. És az sem az időjárás szeszélye, hogy az imahét után megindultak az országos esőzések. F. É. Evangelizációs hét Budapesten Június 2—8 Budapest 32 protestáns templomában június 2—8-ig evangelizációs hét lesz. »Miért maradtál meg?« az összefoglaló címe a hivogatásnak. Az összes református gyülekezetekben is megszólal tehát az Ige, mindenütt este 6 órai kezdettel. Lapunk olvasóinak buzgó imádságaira helyezzük a budapesti evangélizáció ügyét. Az evangelizációs szolgálatot református részről a következők végzik: Ecsedy Aladár dr. (Kálvintér), Sebestyén Andor (Szabadság-tér), Victor János dr. (Fasor), Bodonhe- lyi József (Józsefváros), Bereczky Albert (Pozsonyi-út), Szabó Dániel (Tisztviselőtelep), Nagy Gyula (Kőbánya), Fekete Sándor (Zugló), Péter János (Baross-tér), Éliás József (Frangepáii-utea), Szabó Imre (Kül- ső-Józlsiefváros), Szőke Imre (Külső- ■Üllői-út), Farkas József (Buda), Par- ragh Lajos (Budahegyvidék), Dras- kóczy István (Kelenföld), Borsos Sándor (Pasarét), Morvay István (Óbuda), Fónyad Dezső, Kiss Sándor dr. és Dezséry László (Vas-u. 2/c.). Lapunk legközelebbi száma június 15-én jelenik meg. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefi Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert, Draskóczy László, Karácsony Sándor, Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Victor János Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Jósa András-u. 23. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Lónyay-utca 33. A csekkszámla: Békefi Benő, Nyíregyháza, 17.079 462075. — Athenaeum Rt. Budapest, Felelős: Gorszky Tivadar igazgató HÉTKÖZNAPI KÉRDÉSEK KÁR ÉS SZEMÉT... Mit kell tenned a Magyar Református Ébredés legközelebbi számáért ? /. Jmáddazz! 2. £écjif pantaó ! 3. Szaíg-áíj! 4. Clídazz!
