Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-05-18 / 10. szám
2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS KIKHEZ KÜLDETTÜNK? Az az új magyar élet» amelyet várunk, amelyért imádkozunk s amelyért rizolgáJatunkat. végezzük, egy szóval úgy jellemezhető, hogy az az Isten Igéjét uraló élet lesz. A régi nem az volt. Fontosnak tartott sok mindent, de az Igét elhanyagolta. A magyarságnak még az a része is, amely »az Ige népének« szerette nevezni magát, ünnepé, lyes szertartásokkal hódolt ugyan neki — tegyük hozzá: ezt is csak egyre fogyó mértékben tette, — de komoly, életbevágó jelentőséget nem tulajdonított neki. Persze, hogy van az éremnek egy másik oldala is. Nem is reménykedhetnénk a közeli években az Ige által való számottévő megújulásban, ha ez a megújulás nem kezdődött volna már el egy-két nemzedékkel ezelőtt sokaknak az életében. Lehet, hála Istennek lehet arról is beszélni, hogy az Ige uralma jó idő óta ismét terjedőben és emelkedőben van. * Éppen ezek az előszelek bíztatnak azzal a reménységgel, hogy számítha. tunk most már arra is, hogy az Ige szele olyan erőre kaphat, amely nagy tömegeket is képes lesz megmozgatni és á maga irányába terelni. A történelmi óra pedig, amelyben élünk, az elé a szorongató kérdés elé állít bennünket: mi egyéb reménységünk lehet a meg- tartatásunkra, mint. nemzetünknek egy ilyen általános megragadtatása és új irányba fordíttatása az Ige hatalma által? Amikor azonban az Ige felé ilyen váradalmakkal fordulunk, jó magunkat árra emlékeztetnünk, hogy Ige alatt nem mást értünk, mint magát Istent, az élő, a valóságos, az Igében megszólaló és megszólalása által új életet tetemtő Istent:; Nevezzük ugyan sok. szór Igének a Bibliát, ezt a régi könyvet, ás az annak alapján — templomokban vagy azokon kívül — elhangzó emberi beszédei is: De a Biblia csak azért érdemli meg az Ige nevek mert a Jézus Krisztusról szóló könyv, aki maga a megtestesült élő Ige. Minden egyéb, ami a Bibliában Van, és elég sok minden van még benne, csak olyasmi, mint a Holdnak i'ényudvara: csak korolláriuma Jézus Krisztusnak, aminek róla visszaverődő fénye által niég fényesebben ragyog felénk a Biblia lapjairól Ömaga. S Iiármiféle emberi beszéd is csak annyiban Ige, amennyiben öt ismerteti és Öróla tesz bizonyságot, Ö pedig az az Ige, amelyről, jobban mondva: akiről nem csak az mondatott meg, hogy Kezdetben vala az Ige«, hanem az is, hogy »az Ige Isten vala«. Ö Istennek olyan megnyilatkozása, amelyben Isten sem többet, sem kevesebbet, hanem pontosan magamagát fejezte ki. Az Ige tehát nem valami esetleges járulék, amely nélkül is Isten volna az Isten. Isten természeténél fogva Ige- Isten. Jézus Krisztus megjelenése előtt sem’ volt más, mint aminek azóta nevezzük: »a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja«. Nem lett más Istenné akkor, amikor Jézus Krisztusban megjelent a mi világunkban. Évezredek bele telhettek az emberiség történetében, amíg erre az önkijelentésére sor került. De Isten öröktől fogva mindig az az Isten volt és mindörökké az az Isten marad, akinek ebből az önkijelentéséből megismertük. Ezért mellébeszélés minden olyan okoskodás amely azt kérdi, miért ne lehetne eljutini Isten ismeretére más úton is, Jézus Krisztus megkerülésével is, a Bibliától függetlenül és a belőle táplálkozó igehirdetés Télretótelével is? Akárhogy álljon is az a kérdés, hogy mire juthat el vagy nem juthat el az istenkereső ember más utakon és módokon, — most nem merülhetünk el ennek megvilágításába, — annyi bizonyos, hogy az Ige Istenéhez csak az Ige által juthat el. Az Ige megkerülésével megtalált Isten, ha egyáltalán volna ilyen, nem ugyanaz az Isten volna, hanem más. Hogy milyen Isten volna, az nem is érdekelhet bennünket, mert úgyis csak emberi gondolatok műve és emberi óhajtások szüleménye volna. Aki máshol keresi Isten ismeretét, ■mint az Igében, amelyben magét kijelenti nekünk, hasonló az olyan gyermekhez, aki meg akarná ismerni az édesanyját, de nem a szeretetnek azokon az önfeláldozó szolgálatain át, amelyeket rápazarol; vagy ahhoz az emberhez, aki meg akarná ismerni egy nagy költőnek a lelkét, de nem azokon a költeményein át, amelyekben föltárja magát. A szeretet szolgálatai nélkül az édesanya nem volna édesanya, A költeményeiben való megnyilatkozása nélkül a költő sem volna költő. Ugyanígy, az Igében való önkijelentése nélkül Isten sem volna Isten. Igaz, hogy »szolgai .formában«, egy megvetett és keresztrefeszített ember életében öltött testet az Ige. Igaz, hogy az a Biblia is, amely erről szól, ósdi és kinevethető könyv, az az igehirdetés is, amely annak üzenetét tolmácsolja, fumigálható, amint eleitől fogva »bolondságnak« neveztetett. És mégis csodálatos és félelmetes hatalom, mert Isten maga rejtőzik mindebben. Egy zsebóra nagyságú dobozban rej- t űzhetik annyi atomenergia. amely elégséges egy egész vidék házainak rombadöntésébez, vagy összes gépeinek a hajtásához. És mi egy csipetnyi anyagban rejlő erő annak az Istennek a hatalmához képesít, aki kezében tartja egész teremtett világát s benne egész népek sokaságának az életét? Ezént várhatjuk az új magyar élet kibontakozását az Ige hatalmától. Általa Istennek magának az újjáteremtő munkáját várjuk, aki képes is, kész is az ti elvégezni ott, ahol várják. Azzal kell csak tisztába jönnünk: miért nem nyilvánult meg az Igének ez a hatalma már régtől fogva úgy, hogy eddig is azt az életet élhettük volna, amelyet általa lehetett volna élnünk, és ne kellene mostani összetörerttetésünk- ből visszamenekülnünk hozzá mint utolsó és egyetlen reménységünkhöz? A feleletet nem’ nehéz megtalálnunk. Nem az Ige volt erőtelen. Mi nem éltünk azzal az ajándékkal, amely ott szunnyadt benne számunkra. Azért lett »ártalmatlanná«, mert mi úgy kezeltük, mint »ártalmatlan« dolgot. Nem nyilvánult meg titokzatos hatalma, mert ilyent nem is tulajdonítottunk neki. Nem hittünk az Ige Istenében igazában. Most kénytelenek vagyunk megtanulni ezt a hitét.. Nincs más választásunk! Dr. Victor János Vau egy állandó és egyetemes betegsége a 'mai keresztyéneknek, ami tulajdonképpen nem is a ke- rcsztyénségiikböl (keresztyónsé* írünkből) fakad, hanem abból, hogy a régi ember megbújva, álcázva ott rejtőzködik, mélyen a keresztyén barrikádok mögött és ez: az énközpontúaág. Lehet, hogy úgy tűnik fel egy ideig, mintha úgy lenne, íhogy értem történt a teremtés és a váltság kibeszélhetetlen nagy műve, de minél inkább eltölt a csodálat és hála Isten iránt az ő véghetetlen szeretetéért, amit értem tett. nekem is megmutatott a Krisztus Jézusban, annál inkább kellene összezsugorodnom és meg* értenem, hogy itt többről van szó, mint csak arról, hogy én megérkezzem az Istenhez, a mi Atyánkhoz a mi Urunkban, a. Jézus Krisztusban. Mikor jövünk már rá a mi szerepünkre és mikor foga'dtjuik el, — Bereczky Albert idézte egyszer — hogy mi csak az a kukac vagyunk, akit a; horogra tesznek> hogy a halat megfogják, kihalász- óZák vele. Azért vagyunk, hogy velünk halásszon az Űr. Ügy hangzik ez még szebben, hogy küldetésünk van ebben a világban, amit el kell végeznünk: küldöttek vagyunk. Nagyon világosan kell ezt látnunk, hogy »hiába ne vettük legyen az Isten kegyelmét«. (II. Kor. 6, 1.) Csak ha ezt elfogadjuk a maga valóságában, minden következményeivel, akkor mérhetjük meg tulajdonképpen ezt a kérdést: kik azok, akikhez küldött bennünket az Úr? Az Ige egészen Világosan eligazít ebben bennünket. Egyháztagok Az első csoport, akikhez küldettünk: Izrael házának eltévelyedett juhai. (Cseh 10, 6.) Tudjuk, hogy a lelki Izráel ma az egyház. Soha döbbenetesebben nem állt előttünk, mint ma, hogy Izrael házának, az egyháznak juhai tévelyegnek- Nem is tévelyegnek, de tántorognak. Állj meg beszélni egy egyháztaggai s megdöbbensz, hogy micsoda zűrzavar van benne. Hite, ha van, mennyi minden forrásból fakad. Hol az Igéből indult hit tisztasága. Mintha nem is az Ige egyháza volnánk! Tudománya, világnézete, mennyire más tudomány, mint amiről az ajpostol ír, hogy »ne tanítsanak más tudományt«. Hát erkölcsben — életében nem tévelyeg- nek-e el az egyház juhai? Kikhez küldettünk? Az egyházhoz, a tévelygő telkekhez! Beláttad-e a magad tévelygő és küldött voltodat Ezt a kettőt szinte együtt, mert az a neved, hogy élsz és halott vagy és mégis téged küld, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: vigyázz és erősítsed meg a többieket, akik haló félben vannak. (Jel. 8, 1—2.) Zsidók A másik csoport, akikhez küldt a testi Izrael. Isten nem ejtette el az Ö örök tervében a testi Izraelt sem- Az, hogy mi nem tudjuk úgy elfogadni ezt a tervét Istennek, ahogy Ö azt kezében evidenciában tartja,, az nem változtat ezen a terven semmit sem, legfeljebb nekünk árt Bizony meg kell mondanunk magyarul is, hogy a zsidókhoz is küld bennünket kiesi kukacokat az Űr. Ehhez azonban három dolgot nagyon jól meg kellene tanulnunk. Az egyik az volna, hogy a zsidókérdésnek nincs más megoldása, csak Jézus Krisztus ma is. »Mikor pedig megtér az Úrhoz. lehull a lepel« (II. Kor. 3. 16.). Csak benne oldódik meg úgy is mint reménység szenvedés alatt és úgy is, mint megvalósulás, A másik, amit tudnunk kellene már végre, hogy nem a zsidóknak kell az első lépést megtenni. Nem nekik kell először kevésbbé zsidóknak lenni, hogy ml hozzájuk menjünk, hamm mi legyünk inkább keresztyének. A harmadik, amit tudnunk kell; szeretni. Csak az mehet hozzájuk, aki szereti őket. Fel kell tehát ébredni irántuk a felelősségünknek és imádkozni kell azért, hogy legyenek, akik szeretik őket. Pogónyok A harmadik csoport akikhez küldettünk: a pogány ok. A pogány misszió gondolata nem új számunkra, hiszen van bizonyos felelősség a külmisszió iránt, de úgy látszik az Istennek nem volt elég, mert közelebb hozta hozzánk a feladatot, Mi elfelejtettük, vagy nem vettük észre, hogy az Űr Jézus bizonyos sorrendet is megállapított erre vonatkozólag: Jeruzsálem, Judea, Samária és a föld végső határa. Ez persze nem azt. jelenti, hogy csak egymás után mehet, hanem inkább azt, hogy nem maradhat ki az előbbi sem. Azt jelenti ez, hogy számunkra nem biztos, hogy a külmisszió az Ural hegyen túl kezdődik. Azt is jelenti ez, hogy ezt a bizonyos, »keleti bástyát« jó volna, ha nem nálunk keresnék és mi se nagyon akarnánk még mindig itt tartani. Mikor ébredünk rá erre is végre. Es mikor leszünk itt is ez a bizonyos »kukac«. Meddig várunk? Hogy pedig mindezekről éppen most írunk, az nem azért van, mert más jobbat nem tudunk, hanem azért, mert rettenetesen aktuális Annyira időszerű, hogy ha a sürgősségi kérdést tesszük fel, ez a legelső a megoldandó kérdések közül. Azért a legelső, mert ez lett volna a legutolsó, amivel segíteni lehetett volna a bajokon, s hogy ránk zúdult az ítélet, az nem azt jelenti, mintha most már íélre- tehetnénk jobb időkre, hanem ezzel kell kezdenünk. Azt is meg kell láb nunk e mellett, hogy más választásunk nincs is. Be vagyunk szorítva ebbe a helyzetbe, s innen csak ezen az úton van kifelé- Ezen a három úton, ami tulajdonképpen egy út. Molnár Bálint Együtt az (Úx &zínt előtt Ha így nem, akkor úgy »Ás nagynak és szentnek mutatom és meg- , jelentem magamat a pogányok sokasága előtt, hagy megtudják, hogy én vagyok az Úr!« (Ezékiel 38:23.) Isten számára nem közömbös, hogy mekkorának és milyennek látja őt a világ, ő nagy és szent Isten. Éppen ezért azt akarja, hogy az egész világ minden népe nagynak és szentnek lássa Őt. Az egyháznak, az Isten népének az volna a feladata, szerepe, hogy a maga kitáruló életében, elhangzott és bemutatott bizonyságtételében, engedelmességével és hűségével az ő Istenét és Urát nagynak és szentnek bizonyítsa meg ebben a világban. Ezért gyűjti külön Isten össze az Ő népét, az Ő gyülekezetét ebből a világból s különíti el bizonyos vonalon az egyházat a világ társadalmától. Az egyházban azért hirdettetik Isten Igéje, azért szolgáltatnak ki a sákramentnmok, azért kell végezni a szeretetszolgálatot és gyakorolni az egyházi fegyelmet, hogy az igaz Isten igaz ismeretében mindenki előtt bebizonyítsa, megvallja és hirdesse, hogy Isten nagy és szent. Izrael népe ezt a hivatását nem teljesítette, ezért Isten súlyosan megbüntette, nemzeti létét széttörte, bűneit fejéhez verte, fiait, leányait fogságra vitette. Mivel Isten nem kapta meg az Ö népétől azt, hogy a pogány népek előtt nyilvánvaló legyen, hogy Ö, a Jehova nagy és szent Isten, más utat választott ennek megbizonyítására. Ha úgy nem, akkor emígy, de meg kell tudnia minden népeknek, hogy Ö nagy és szent Isten. Ő Izráel népe szétszórásával, a templom lerombolásával, az áldozat megszüntetésével és az Ő szerelmes Fiának, a Jézus Krisztusnak elküldésével, Annak kereszthalálával és feltámadásával, a Szentlélek kitöltetésével bizonyította meg nagyságát és szentségét. Ha ma megkérdezzük a hívő embereket, — ki-ki közülünk önmagát, —: vájjon hitünkből, életünkből, magatartásunkból oda- tárul-e a világ elé, hogy a mi Istenünk nagy és szent Isten? — azt hiszem, csak szomorú és szégyelni való feleletet adhatunk. — Nem kell-e Istennek ma is az Ő népén és egyházán kívüli eszközökkel meg- bizonyítania nagyságát és szentségét a világ és népek előtt? Ez az Isten házán, az egyházon rajta levő súlyos ítélet, mert bizony rajtunk kívüli eszközökkel bizonyítja Isten magát nagynak és szentnek. Szégyeljük magunkat ezért Isten előtt és kérjük, hogy Ő könyörüljön rajtunk. FALUVÉGI DÁNIEL AZ IGE ISTENE
