Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1946-04-20 / 8. szám

„A Ml URUNK A GYŐZTES JÉZUS!"

Irta: BÉKEFI BENŐ

Miéni nem elég,

<1 keresztyén embereknek az evangélium? Ez a kérdés ég bennem mostanában, nem kis fájdalommal. Egymás után volt beszélgetésem emberekkel, dkik letagadhat atla-t nul keresztyének, akik maguk is vallják, hogy hivő emberek, sőt azt is mondják, hogy megtértek. De valahol az életük megakadt. Ezt ők is látják, több: szenvedik, kín- lódják, elégedetlenek állapotukkal.

Van Bibliájuk, van Jézusuk, van Istenük, aki Atyjuk, van hitük, van imádságuk, mégsincs megoldás számukra. Annyi, annyi ilyen szomorít, a keresztyénség megoldás voltát megkérdőjelező keresztyén ember jár ebben a világban! Békességük kellene, hogy legyen Jézus ígérete szerint és nincs, nincs békességük. Örülniük kellene, mert hiszen az evangélium örömhír, és ők megkeseredetten megszomorodott emberek. Szabadoknak kellene lenniök, mert hiszen ha valakit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad, s ők a szolgaság igájával vannak újra megkötözve. El kellene nlenniök hirdetni az Isten országának evangéliumát s ők magukba zárkózva, önmaguk nyomorúságán, kis és nagy ügyein, saját sorsukon bíbelődnek, azt oldozgatják és kö-t iözaetik.

Hol itt a hiba? Nem tudom másban látni, csak abban, hogy ezek a keresztyének magával az evangéliummal elégedetlenek. Nekik valami komplikáltabb, különlegesebb, saját kívánságuknak jobban megfelelő megoldás kellene a helyett, amit Isten készített. Jézus Krisztus halála< és feltámadása által, »fí. a mi bűneinkért halálra adatott és feltárnasztatott m mi megigazulá- sunkért«. tehát Őbenne a keresztyén embernek eaész élete megoldódott. Teljes a váltsíg. melyet Jézus elvégzett: a Szentlélek káromlásán kívül nincs más bűn. amiért Ő tökéletesen eleget ne tett voIna. Csak egnfaHa bűn van, amelyhől nem szabadíthat meg Jézus Krisztus, mert abból nem is akar: az el nem vállalt, és meg nem bánt bűn. Az evangélium a megbánást nem találó lélek számára valóban elégtelén.

Akkor sem elég az evangélium, ha valami titkos kívánság fogant meg a, hivő ember lelkében, Ilyenkor kész a megakadt hitű ember mindenre: egyes bűneiről vallást tenni, sírni, imádkozni és mégsincs megoldás, mert nem is a megoldást, hanem a kívánság teljesülését, az igény kielégülését kívánja. Hiába prédikálják a megfeszített és feltámadott, Krisztust annak az embernek. aki be nem vallottan meggazdagodni akar, aki he nem vallottan elérni akar valamit vagy valakit. Hiába hangzik az evangélium Krisztus tökéletes elégtételéről, bűneink bocsánatáról, az örök életről, mikor az azt hallgató lelek végeredményben azt szeretné, hogy az és úgy lenyen. amit és ahogy ő kívánja legtöbbször a test és a szemek kívánsága szerint.

Akik számára nem elég az evangélium és akiket a nagyhéten a Krisztus váltságműve, halála és feltámadása szemlélete sem tud feloldani, szabiddá, boldoggá tenni, azok vizsgálják meg magukat. Jó lenne, ha te is. ki olvasod e sorokat, megvizsgálnád mnnadat: Nincs-e meg nem bánt bűnöd és nincs-e titkos kívánságod és igényed?

Faluvégi Dániel

Ma nem eszmék, igazságok, célok garantálnak egy ügyet, hanem személyek, sőt legtöbb esetben egy személy. Ügy látszik, ez nemcsak a fasizmusnak, a totális életszemléletnek, világnézetnek és hatalmi törekvéseknek a specialitása volt, hanem megmarad a XX. század másik negyedének egyetemes kortörténete. A »nagy emberek« csinálják — úgy tetszik — a »nagy időket«.

Politikusokkal beszélgettem. Egy- től-egyig radikális gondolkozású, forradalmi beállítottságú emberek. A magyar ébredés ügyét kritizál* ták. Kifogásolták a túlzott »lelki« szempontokat, a »vallás« előtérbe helyezését. Veszedelmesnek, sőt »reakciós-gyanus«-nak ítélték az egyház fontosságának kihangsúlyozását — mondván, hogy az egyház túlságosan kompromitáUa magát. Helytelenítették, hogy az egyéni életmegoldásra, az egyéni sorsokkal való törődéssel sok erőt, időt vesztegelünk, s közben a nagy lehetőségek és ügyek megoldását sza- lasztjuk el. Mindezekre elmondottam ellenvetéseimet, amiket többé- kevésbbé el is fogadtak.

Végül szinte diadalmasan mondták: »Van egy nagy és ügyetek szempontjából a kudarcot előre biz' tosító hibátok. Nincs ügyeteknek »nagy embere«, kimagasló egyénisége, akire a tömegek előtt bátran és hódítóan hivatkozhatnátok«. —• »Van!« — feleltem bátran némi elképedésükre: »A mi Urunk a győztes Jézus!« — Erről nem vitatkoztak, hanem mosolyogva, mint nem komoly és nem beszámítható embert otthagytak. Bennem azonban ott maradt a színvallás szükségér' zete. Tudatosan és bátran vallanunk kell, hogy .az általunk is szolgált magyar ébredés ügye, értelme, lehetősége és realitása éppen ez a meggyőződésünk: »A mi Urunk a győztes Jézus!«

Ö reá hivatkozhatunk, mert Ö a mi Mesterünk. Igen, az Ö és nem más tanítványai vagyunk, mégpedig éppen úgy, hogy egyszerűen — valami bennünk rejlő ok miatt, vagy mert másnak nem kellettünk — beszegődtünk Hozzá, hanem azért, mert Ö választott ki bennünket magának ebből a világból, mert Ö váltott meg bennünket bűneinktől és az ördög hatalmából, mert ö ejtett foglyul bennünket ügye: az Isten országa számára. Ő tőle megtanultuk az Utat, az Igazságot, az Eletet. Ö a mi Mesterünk, Doktorunk, mert megváltott és mert szabadságot, életet adott már akkor, amikor e jelenvaló világban szolgaság és halál dívott és aratott, ö a mi Mesterünk, mert Ur lett felettünk, igazi, valóságos, hatalmas Ür s mi úgy hódolunk előtte, akié minden hatalom égen s földön, aki előtt f karva, nem akarva minden térdnek meg kell hajolnia meny- nyen, földön, föld alatt.

Mi Ö reá hivatkozunk, mert hitünket, szabadságunkat, tudományunkat, látásainkat, békességünket és életünket ő tőle vettük. így igaz, hogy ö lett nekünk bölcse- ségül, igazságul, szentségül és vált- ságul.

Az, hogy ö a mi Urunk, az azt is jelenti, hogy Ö egész életünket igényelve, egész életünket is gyó- gyítgatja. Azzal, hogy bűneinket megbwsátoHa, életünket ujjászülte és Szentlelkével megajándékozott bennünket, hogy bevitt bennünket Isten országába, hogy nekünk adta a szentek örökségét: az üdvösséget, testileg és szellemileg felszabadított. így lett nékünk Mesterünk és Urunk magyarságunkban is. Tehát nemcsak az ébredésben, hanem a magyar ébredésben is Ö a mi Urunk. Igen, ebben az ügy' ben, a mi teljes ügyünkben öreá hivatkozunk, Ö hozzá igazodunk, öt követjük.

Hivatkozhatunk reá, mert az írások mind bizonyságot tesznek arról, hogy Ö az Uraknak Ura, a Ki' rályok Királya, hogy minden fejedelemség, hatalmasság, erő és uraság az ö lábai alá vettetett, hogy mindenek Ö tőle, ö általa és Ö reá nézve vannak, hogy Ö az utolsó ellenséget, a halált is legyőzte feltárna* dásával, Ö valóban győztes Jézus. Hivatkozhatunk reá, mert a történelem a bizonyságok fellegével veszi körül az Ő személyét, evangéliumát és ügyét. A történelem legszebb időszakai, de legáldottabb eredményei is az ö hozzá való iga' zodásból, a Neki való engedelmességből születtek. Nagy és bátorító tanúság nekünk a magyarság társadalom- és művelődéstörténetének a XVI. és a XVII. századi szakasza éppen ebből a szempontból.

Hivatkozhatunk reá bátran, mert hálásan látjuk, sőt bizonyságtevően mutatjuk a magunk 8 ma élő töb* bek életében az Ő teljes megoldást hozó győzelmét. Nem szégyeljük a Krisztust.

így igaz: »A mi Urunk a győztes Jézus!«

ÉSZREVETTÜK,

hogy a Sátán milyen ügyesen tereli el egyesek figyelmét a mi népünk központi kérdéséről: Jézus Krisztusról. Minap lelkipásztorok társaságában voltunk. Egy külföldi pprotestánsok részére szánt, tisztahangú deklaráció-tervezetet hallgattunk végig _ és beszéltünk meg. A kiáltvány kétharmad része mély bűnbánat a múlt bűnei miatt és alázatos beismerése annak, hogy méltán van rajtunk Isten ítélete. A jelenlévők közül néhányan (különben jószándékú emberek) kifogásokat emeltek a »túlzásba vitt bűnbánat« ellen. »Ne feketítsük be magunkat feketébbre, mint amilyenek vagyunk...«, ... »ne adjunk fegyvert ellenségeink kezébe, mert meaculpázó nyilatkozatunk kezük- be kerülhet és orrunkhoz dörgölik: bűneitek miatt nem érdemeltek jobb sorsot«.;.., .,. apolitikus magatartás ma a bűnbánat«.... ... »ne licitáljuk túl ellenségeinket, mondanak azok úgyis épp elég rosszat rólunk«... Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések repkedtek és mi nem voltunk eléig engedelmesek egy kérdés feltevéséhez. Ezt nagyon sző- gyeljük és most utólag kipótoljuk. Azt kérdezzük ugyanis a nyájas ellenvetőktől: hitetleneknek, vagy tudatlanoknak tetszenek lenni?

Ha hitetleneknek, akkor ne tessenek sem ebben, sem más kérdésben Istenre hivatkozni, hanem tessenek nyíltan bevallani, hogy mi most — pechünkre — a mi legyőzőink kezében vagyunk és sorsunk leleméc nyességünkön, ügyeskedésünkön és »politikus« magatartásunkon dől el, kár tehát Isten nevével a kérdést komplikálni.

Ha pedig tudatlanoknak, akkor tessenek megtanulni a következőket: 1. Az égnek, földnek és népeknek (minden ellenkező híresztelés ellenére is) még most is (és mindörökké^ Isten az ura, népünk sorsa tehát kizárólag Tőle függ. (Zsolt. 99:1—3.) 2. Isten kérlelhetetlenül

gyűlöli a bűnt (akármennyire furcsának tűnik fel az egyesek előtt), olyannyira gyűlöli, hogy pl. arra is képes, hogy »pusztán és csak« bűnei, miatt egy népet (akármennyire rokonszenves is »egyébként«) megítél (ez van most nálunk) és esetleg eltöröl a föld színéről. (Esaiás 5:1—5.) 3. Az

Isten .azonban arra is képes, hogy egyéni és közösségi bűneinket megbocsássa a Jézus Krisztus által. (Ésaiás 1:18.) 4. De csak azokat a bűneinket bocsátja meg, amiket mi magunk megismerünk és megbánunk. (Zsolt. 32:3—5.) Ártani úgy lehet a magyar ügynek, ha bűneinket letagadjuk, mert be nem vallott bűneink miatt tartja Isten még mindig felemelve a kezét. (Ésaiás 9:12—13.) 6. Használui úgy lehet a magvar ügynek, ha bűnbánattal viseljük Isten méltán való ítéletét és elfogadjuk Isten békeajánlatát: Jézus Krisztust, hogy így kibéküljünk a haragvó Istennel. (Jer. 18:7—8.) 7. Nem az a fontos tehát, hogy emberek előtt »önérzetesek«, hanem az, hogy Isten és emberek előtt alázatosak legyünk. (Ap. Cseh 5—29; Luk. 14:11.)

*"

hogy »csak« a hitetlenség és »csak« a tudatlanság még nagyon szimpla eset. A baj az, hogy vannak emberek, akiknek lelke a félhitnek és féltudománynak elképesztő szövevénye.

Magyar megmaradás imahete CÍpsUCiő 28—májuó 5