Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-04-06 / 7. szám
4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Keresztyéneknek a zsidóságról — zsidóknak a keresztyénségről Magyar Megmaradás Imaközössége »Jó az, Űr azoknak, akik. várják öt; * léleknek, amely keresi Öt. Jó várni és megadással lenni az Űr szabadító» slálig. Mit zúgolódik az élő ember! Ki- ki a maga bűneiért bűnhődik. Tudakozzuk a mi utainfeat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Űrhoz. Emeljük fel szíveinket kezeinkkel' egyetemben Isten, hez az égben. Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért neon boesátottál meg.« (Jeremiás siralmai 3:25—26; 30—42.) Dicsőítsük Istent, mert van, mert elközelített az Ö országa, mert »belől« lehetünk országán: népéhez tartozhatunk, ítéletében megmutatkozó dicsőségéért. Ismerjük el bűnbánattal farizeusi vakságunkat: látónak mon. dott szemünk vakságát, hegy nekünk saját jólétünk és nem az Isten ügye a legfontosabb, hogy a hívők is rosszul vizsgáznak az ítélet alatt, hogy több anyagi áldozat is kitelnék tőlünk. hogy többet is tehetnénk a Magyar Református Ébredés terjesztéséért. Adjunk hálát Istennek a tisztánlátás és megoldáslátás forrásáért; az ószövetségi és újszövetségi kijelentéséért, a magyar prófétákért, hogy nem az emberek cselekedetei, sőt bűnei, hanem az Ö tervei szerint igazodik az élet, a budapesti »Magyar Ébredés« konferencia, a dombrádi evangélizáció áldásaiért. Könyörögjünk bűneink bocsánatáért, a Szentlélek kitöltéséért, az Isten akaratát kereső, teljesítő, a iiareot vállaló kevesekért: Gedeon kis csapatáért, a szabolcsi konferenciáért, lapunkért, i utézményeinkért, a magyar jövendőért. Szánjuk oda Istennek magunkat a keskeny úton való járásra; a vérig, a mártíromságig való engedelmességre. Valami megint felháborított Vidéki városban egymásután két műsoros templomi ünnepélyen vettem részt. Nagy apparátussal, nagy jóindulattal és kétségtelen jószándékkal megrendezett, gyülekezetépítőnek szánt műsoros templomi ünnepélyek lettek volna ezek, ha nem párosultak volna hozzánem- értéssel. Ének-, zeneszámok és szavalatok tarkították a bibliaolvasást, előadást és bibliamagyarázatot. Rettenetes volt. Néhányunk számára kínszenvedés számba ment a műsor végighallgatása. Költemények, amik nem költemények, de még rímbe szedett prédikációnak sem mondhatók, tartalmilag és formailag is hazugok. Énekes, aki maga kíséri magát és ugatja el művészi számait, hogy még az amúgy is giccs-szövegü, dallainú 'vallásos ének szövegén, dáliamán, ritmusán egyaránt szabad tetszése szerint változtat. Zeneszámok, amelyek darabjaikban és előadásukban is a legalacsonyabb színvonalú jóízlést is sértették. Nem, ez nem az én egyházi véleményem. Akiknek az ottlévők közül valami köze is van az Úristenhez, mind ilyenféleképpen látta, hallgatta és szenvedte végig ezt az ünnepélyt. Nem, nem is lehet így Isten dicsőségét szolgálni. A Szentlélek Isten megoltot- tan, megszomorodottan távozik az ilyen helyekről. Nem tehet mást, hiszen Ö semmiféle hazugsággal, rendetlenséggel, csúnyasággal nem hajlandó közösködni. Óh, mennyire szükségünk volna szellemi ébredésre a lelki ébredés mellé, amelyik nemcsak a kegyesség vonalán próbálja az Istennel való közösséget megélni, hanem az élet teljességére hirdeti Isten országát és mindent igyekszik az Űrhoz méltóan cselekedni, az ö teljes tetszésére. (Jó Pásztor kiad. Bp. 1916.) Nagy tűzvész után még sokáig ott izzik a parázs a hamu alatt. Vigyázni is kell rá, mert könnyen ismét bajt okozhat, A legkisebb szél is lángra, lobbanthatja újra. így vagyunk most megint a zsidókérdéssel is. Igazán csak a vak nem látja és a süket nem hallja azokat a megnyilvánulásokat, amik ezen a téren történnek ismét körülöttünk. A kölcsönös vádaskodásnak és szemrehányásoknak a szele újra erősen fújdogál. Rossz szolgálatot tenne az egyház most, ha félreállna a füstölgő zsarátnoktól azzal a kifogással, hogy itt úgy sem lehet semmit sem tenni. Ezt a kényelmes álláspontot már csak azért sem tehetjük magunkévá, mert nem csak a világ birkózik ismét ezzel a megoldhatatlannak látszó — és Isten akarata szerint is még egyelőre megoldásra váró — problémával, hanem a keresztyén gyülekezet is. E kérdéssel való bátor szembetekintés sok tekintetben hálátlan, de kényszerű feladatát vállalta magára a protestáns egyházak közös zsidómissziói bizottsága, a Jó Pásztor, amikor a tél folyamán egy nyolc előadásból álló sorozatot hir^ detett meg fenti címen a budapesti KIE-házban. Bereczky Albert, Or- dass Lajos, Éliás József és dr. Kádár Imre evangelizációit és az elhangzott hozzászólásokat kapja meg összefoglalva az olvasó ebben a 110 oldalas s nem egészen egy villamosjegy árát kitevő könyvben. éj előadásoknak egyik legjellem- zőbo vonása az, hogy nem az emberi vizsgálódás síkján és eszközeivel közelítik meg ezt a súlyos mondta valaki. Micsoda, — kérdeztem? Amit beszélni tetszik, — válaszolta meglepetésemre. Aztán elmondta, hogy Szentlélek nélkül nem sikerül semmi. Aztán beszélgettünk. A beszélgetés során nyilvánvalóvá lett, hogy Ady a valóságot irta, amikor azt vallotta, hogy ahhoz, hogy valami történjék, kell az emberbe valami: »Hajtson Szentlélek vagy a kocsma gőze...« Ez a kettős lehetőség van, de csak egy darabig. Vannak, akiknek elment a gusztusuk a kocsmától; akivel beszélgettem, annak is elment. Az ő számára és vele együtt többek számáru a kocsma gőze már lehetetlen. Történt velük valami, ami miatt már erőért, vigasztalásért, örömért, búfelejtésért, árvaságuk bánatában, tehetetlenségük nyomorúságában már nem keresik a kocsmát. Tanultak, olvastak. hallottak, láttak, ízlésük felébredt és egyszerűen kibírkatatlanná vált a kocsma gőze. Hova mehetnek ezek? Ezek az egy lehetőségű emberek? Milyen jó lenne, ha sokan volnának ilyenek! Lám, lám, már megint megkísért a régi bűnös gondolat: sokakra, vágyom, pedig Istennek sohasem kellett a sok Ha nagy dolgokat akart cselekedni, akkor mindig kevesekre hízta a nagy ügyet, de azok aztán minőség »voltak«. Igen, ez a minőség. De ez is lehet baj. kísértés, bűn, meri Isten minősége a Szentlélek. Ez megint nem pótolható emberi rátermettséggel, problémát, — amire sokan rá is fizettek ezekben az esztendőkben — hanem kizárólag csak az Isten igéje szempontjából hajlandó foglalkozni vele. Ahogy Bereczky Albert mondja a bevezetésben: »Mi valami egészen mást látunk és cselekszünk, mint amit ez a világ. Nem vízszinten síkban, nem a politikai- gazdasági-társadalmi relációkban nézzük az emberekét, hanem függőleges síkban, az Isten előtt,« Az előadássorozat első felében tükröt tartanak az előadók a zsidók és nemzsidók, azaz a »pogányok« szeme elé, amiből kiderül, hogy bármennyire is gyűlöli egymást a két fél, alapjában véve mégis csak egyek — a bűnben. Egyek abban, hogy a zsidóknak nincs Messiásuk, a pogányokntak pedig nincsen Krisztusuk. Találkozás, megoldás csak ennek a nagy hiánynak a kiküszöbölése után jöhet létre, a Krisztusban, aki saját testében eggyé tette a két nemzetséget, lerontván a köztük emeltetett válaszfalat. Van tehát mégis megoldás. Csak az alkalmazása körül vannak bajok. Illetve pontosan velünk van baj, akik nem engedelmeskedünk a missziói parancsnak, ami a zsidóság irányába is kötelez bennünket, Ezt láttatja meg velünk ez a könyv, amely éppen ezzel egyszer- smirnt nagy szolgálatokat tesz a magyar ébredés ügyének is. Mert csak ott lehet szó a. misszió egész történetének tanulsága szerint is — komoly ébredésről, életes keresztyénségről, ahol a zsidómisszió kérdésében is felelősség támad a lelkekben. N. Gy. rutinnal, ügyességgel, fogásokkal, módszerrel. Még horribile dictu, Igével sem! Azoknak, akiket Isten kiválasztott és elküldött az Ö ügye szolgálatára, nincs más lehetőségük, csak az, hogy meg kell teljesedniük Szentlélekkel. Valóban van ebben valami rettenetes, mert ez teljes kiszolgáltatottságot, teljes meghódolást jelent következményeiben az ember számára. Akárhogy kerülgetjük a forró kását, akármerre is akarunk kitérni a kérdés elől és akármilyen szép magyarázatokkal is akarjuk az egyéni, közösségi tehetetlenség enek okát kimutatni, az igazság az, hogy az egyéni, egyházi, nemzeti élet vonalán az engedetlenség bűnébe estünk és amit csinálunk, az is Lélek nélkül való. Hiába ugrál valaki a mozdonyon, nem fog elindulni gőz nélkül soha. Nevetséges figurává válik az illető, ha nem ég a, kazánban a tűz. Tudomásul kellene vennünk azt a nagyon egyszerű tényt, hogy az élethez és azon belül pedig a szolgálathoz Isten kell. Bármenynyire is rettenetes, az embernek, még a hivő embernek sem megy magától. Nem a látás technikáját kellene elsajátítani jobban, hanem teljessé kellene lennünk Szentlélekkel. Ez pedig az imádság területére visz bennünket. Imádkozzunk a látni tanító és látásra képesítő Szentlélek teljességéért. Faluvégi Dániel KÖNYV Békefi Benő: »Évfordulón«. Nyíregyháza 1916. Két prédikáció, melyeket 1945 utolsó estéjén és 1946 első reggelén mondott el a szerző a nyíregyházi re. formátus templomban. Az első »A megnemértés esztendeje«. Nem a megszokott felszínes léha merengés, hanem kemény, de mégis síró prófécia. Nem értettük meg Istent, nem értettük meg egymást, nem kerültünk közelebb Istenhez, hiába prédikálok, Isten haragja van rajtunk, elherdáltuk az 1945. évet. Ezt siratja a prófécia, mert ezt kéri számon tőlünk Isten is. Látszólag csupa »nem«.ről van szó ebben az igehirdetésben, de alázatosan befogadva, az Istennek legjobban tetsző emberi igens.t válja iki Isteni Lelke belőlünk: o képmutatás nélküli bűnbá. natot. A másik prédikáció címe: »Boldog kesz-e az ilj esztendői« Kik a boldogok? Jézus Krisztus felel erre a hegyi beszédben. Miért nem lehetünk boldogok? Mert nem vagyunk lelki szegények, mert csak önmagunkat siratjuk és nem bűneinket, mert nem vagyunk szelídek, ir. almasok, tiszta szívűek és életűek, békességre igyekvők, mert nem vagyunk hajlandók szenvedést vállalni. Mi a boldogságunk lehetősége? Ha hallgatjuk Istennek beszédét és megtartjuk azt. Világos üzenet ez is a magyar nép szá» mára. Mindenki, aki illúziókban ringa- tódzik, csalja magát és becsap másokat is. Istentől, így ahogy vagyunk, nem várhatunk semmi jót. Jót ebben az esztendőben is csak a felébredt magyaroknak tartogat Isten, azoknak, akik elhiszik, hogy ez az esztendő az engedelmesség, áldozathozatal és imádság esz. tendeje. Tiszta szívvel ajánljuk ezt a kis füzetet a magyar lelki ébredés munkásainak. Olvasóinkhoz Lapunkat azért kaptuk Istentől és azért tartotta meg mindezideig, mert — biztos hitünk szerint — az Ő dicsőségét, magyar népünk ébredését szolgáljuk. Szolgálatunkat csak egy akadályozhatja meg: a tétlen jóindulat Nagyon kérünk azért ne csak helyeseld azt, amit Isten ad ebben a lapban, ne csak bólints rá, hanem tégy is már valamit. Hadd adjunk tanácsot, hogy mit tégy. Ne csak egyiket, vagy másikat próbáld meg, hanem gyakorold magad valahányban. 1. Imádkozz a Magyar Református Ébredésért! 2. Vedd meg minden számát! 3. Vállalkozzál gyülekezetedben való terjesztésére! Erről értesítést is küldj! 4. Ha bármivel (bírálattal, tanáccsal, vagy adománnyal) segíteni tndsz, ne halogasd, küldd el még ma! 5. Ha köztünk van a helyed, jelentkezz és lépj be a ráfizetők társaságába is! Lapunk legközelebb április 20-án jelenik meg. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefi Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert. Draskóczy László, Karácsony Sándor. Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Victor János Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Jósa András-u. 23. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Lónyay-utca 33. A csekkszámla: Békefi Benő, Nyíregyháza, 17.079 461352. — Athenaeum Rt. Budapest. Felelős: Gorszky Tivadar igazgató £épÁ őe a ráfizetők társaságába! adományodat a kiadóhivatalba küldd „Jaj, de rettenetes“
