Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-03-23 / 6. szám
4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Ä megtorpant életekről »Az első szerelem elhagyásáról« leg. utóbb írott cikkében Karácsony Sándor olyan témát pendített meg, amely mellett jó volna még kissé elidőznünk. Az a meggyőződésem, hogy ennél fontosabb tárgya jelenleg nincs is lapunknak. Amikor néhány szóra visszatérek ezért erre a tárgyra, nem ott veszem föl a fonalat, aihol Karácsony Sándor elejtette. Nem azt akarom továbbfűzni, amit ő a demokráciáról, a parasztság és a tanügyi reform iránti, szeretet lelo- hadásáról ír, azt hangsúlyozva végül, hogy ezeknek az ügyeknek aj sorsa azon fordul meg: vájjon tudják-e szeretni őket szerelmeseik az »első szeretetük. ke*)«. Még csak nem is a református egyházi ébredés iránti szeretet kihűléséről és fölszításának a szükségességéről akarok szólani, amely ügyet ő az említettek mellett negyedik ügyként hasonlókéipen sorravesz. Ez utóbbin ugyan én is rajta tartom a szememet. És közvetve ajz előbbi három ügyre is bizonyára kihat a jelentősége annak, amit mondandó vagyok. Csak nekem nem olyan emberekkel van találkozásom, mint Karácsony Sándornak, akik. nél a «megtorpanás« jelei ennek a »négy ügynek« a szolgálatában ötlött* az ő szemébe, elindítván benne cikkében közölt gondolatainak sorát. Akik Krisztust szeretik Én onnan szeretnék kiindulni, ahol fi is belekezd fejtegetéseinek a velejébe: a süllyedő Péter példájából, meg a je- 1 etn*ésekikö nyvebel i hefézusi levélből«. És meg is szeretnék maradni az itt. elénk adódó témánál. Amikor Krisztus az efézusi gyülekezetnek fölrója »első szerettető elhagyását«, akkor, nyilván a maga iránti szeretetnek a megbidegii- ]őséről beszél. Még csak nem is az Ö ügye iránti szeretetet kevesli, hanem egészen személyében a maga iránti szeretedet. (Hiszen ha ez megvan, ebből úgyis magától adódik amaz is. Viszont ha ez nincs meg, amarról sem lehet már komolyan szó, mert a Krisztus iránti személyes szerettet nélkül buzogni a Krisztus ügyéért már nem a Krisztus ügyéért valló buzgás, ha még olyan nyomatékkal annak akar is föl. tűnni.) Arról a szeret étről van szó, amelyről földi élet napjaiban maga Krisztus azt mondotta: »Aki inkább szereti atyját és anyját«, vagy bárki mást, akit nagyon szeret, »hogynem en- geinet, nem méltó énhozzám«. Engem sokak életének a szemlélete (a magamét is közléjük számlálva) ennek á szeretetnek a lelohadása miatt ejt gon-' dőlik oszlóba. M: r-t igaz ugyan, bogy száz. ezrek élnek körülöttünk, akikben ez a szeretet még soha egy szikrát sem vetett. S hogy ez milyen veszteséget és veszedelmet jelent órájuk magukra nézve, azt jól tudjuk. De ennél sokkal nagyobb baj az, —- mert e miatt nem lehet segíteni, emberileg szólva, amazon sem, — hogy azok is, akik eljutottak már a Krisztus szeretettre, »elhagyták az ő első szerettetüket«. Istennek nagy ajándéka volt az számunkra, hogy az elmúlt évtizedekben közülünk sokan eljutottak a Krisztus szeretekére. Mindmáig magukban hordozzák sokan .életük ama hosszabb vagy rövidebb szakaszának az emlékét, amelyben ennek a szeretetnek a tüze fennen lobogott) bennük, bevilágította egész életüket és boldog odaadás melegével fűtötte *a»t át. De ez ma már csak a múltjuk emléke! Hogyan szaporodjék Krisztus serege új sorokkal, ha a neki már régen fölesküdtek ilyen »megtorpant élet« képét mutatják? Amennyire emberi látással sorrendet lebet, megállapítani az Isten dolgaiban, azt keli mondanunk: minden más égető kérdés megoldásának is az az előföltétele, hogy azok, akik valamikor már átélték az »első szeretet«, örömét, de aztán kiestek belőle, visszanyerjék azt! Kire néznünk? Hogyan nyerhetik vissza? Semmi- esetre sem úgy, hogy magukba merül, ten, mint valami kutat ásva, várják, hogy az elapadt ér helyett mikor érkeznek megint tel hőséggel fölbuggyanó forráshoz. Az »első szeretet« sem ilyen szubjektív, hanem objektív eredetű de. iog volt. Senki sem a maga lelke mélységeiből fakasztotta föllj Akiiben meg. volt, abbéli Krisztus bívta elő. A »megtorpanás« oka is ebben az objektív irányban kereseradő. A süllyedő Péter példája is világosan szemlélteti ezt. i Akkor vett erőt rajta a mélység von. zása, amikoir »a nagy szelet látva, meg- rémüle«. Ptedig a nagy szél nem akkor kezdte hányni a hullámokat! Csak addig másra volt szegezve Péter tekintete. Krisztust látta maga eBőtt úgy, hogy betöltött© figyelmének egész látókörtét! Ezért tudott a hullámokon is járni. Ez a Krisztus-látás gyújtja föl .az ember, ben az »első Szeretet«.et. És ennek a Krifefetus-liáitóisiniaik; az el homályosul ásfci vonja maga utón a '»megtorpanásunkat«. Tehát csak ennek az újra fölragyogá. sától várható a hüHedező szeretet új lángra való felelevenedése is. Még egy láncszemmel tovább ig követhetjük a dolgok okozati összefüggését. Miért, halaványodik el a Krisztus- látásiunk? Azért, mert nem növekszik a fényessége. Nem. haladtunk, előbbre a Krisztus megistaterésiébeni. Megéllapod. tuinik 'annáili a megismerésnél, amelyre már egyszer eljutottunk, Annakidején ez elég volt ahhoz, hogy a szivünk, forró szeretetre lobbanjon tőle. De idővel tel kellett, hogy veszítse a varázsát. Mint a másnapra eltett manna, megzápult. A hozzáfűződő emlékeink miatt nagyon sokra becsültük bizonyára még azután is. De. elcsúsztunk a szubjektivizmus irányába. Az volt májr fontos számunkra, amit mi magúink megismertünk KriiSiztuiSbé®, nem pedig m*aga Krisztus, ennek a megismerésnek kiíogyhatatla. mil gazdag Tárgya, aki még sok meglepő újdonságot tartogatott magában számunkra. Ha mindig új vágyakozás, sál fordultunk volna feléje és ennek nyomán egyre mélyebbre hatoltunk volna az Ö megismerésben, ettől ébrein maradt volna bennünk a mii »első szeretetünk«, sőt állandóan fokozódott volna is. Ez mentett volna meg bennünket a »megtorpanás« veszedelmétől, Lássuk Krisztust Ebből az a lényeges konzekvenciar folyik, hogy nincs fontosabb tpemdőnk, mint nagy alázatossággal keresni és kérni Istentől ezt az egyre jobban kifényesedő és minket hatalmába ejtő KrisztusJátáfelt. Ha Íkívánkoízunfe 'arra, hogy életünkben mutatkozzék meg a Szentlélek hatalma, ezen az úton haMost, a reformok korszakában nagyon időszerű volna egy hivatalos ref ormait us-Jelvény megállapítása is. A régi magyar reformátorok a képekkel és szobrokkal együtt száműzték ugyan a vallási térről a vallásos jelvényeket is, — manapság azonban már tele vagyunk különböző református-jelvényekkel. Én a múltkor kilenc ilyen közhasználatban lévő református-jelvényt számoltam össze, — ami azt, mutatja, hogy a református egyházi élet elvileg már elfogadta a vallásos jelvények használatát. Természetesen eddig sem lehetett azokat egészen mellőzni; templomainkon pl. majdnem mindenütt voltak olyan jelvények, amelyek a templom református jellegét mutatták, éspedig hivatalos reformátusjelvény hiányában a régi várkastélyok építészeti díszéül szolgáló szél- kakast, szélforgó zászlót, csillagos buzogányt, stb. használtak református-jelvényként. A vallásos tár- gy'akony könyveken kelyhet, zászlós bárányt, néhol magát, a Bibliát látjuk jelvényként szerepelni, azonkívül némelyik vallásos, egyesület saját kombinációjú más jelvényt is vett használatba, némelyiket a tagok még öltözetükön is viselnek. Csak egy jelvénytől irtóznak a, magyar reformátusok: a világ ösz- szes keresztyénéinek kétezeréves közös jelvényétől, a kereszttől. Minden más ország reformátusságánák a, kereszt a jelvénye, csak mi vetjük, el azt magunktól — igazán érthetetlenül —, amivel formailag magunk özösítjük ki magunkat a nagy keresztyéni egységből. Pedig éppen a, református -vallás ielvényének felel meg legjobban a kereszt, mert a mi hitelveinknek sarkköve éppen a keresztfával kapcsolatos megváltás. Hogy református vértanúinkat valamikor a kereszt jele alatt üldözték — ezzel érvelnek ugyanis egyesek —, az nem megnyugtató ladva taJKállkozbatunk Ővele. Ő is ezt az utat járja. Maga Krisztus megmondotta róla: »Az engem dicsőit majd, mert az enyémből vesz és megjelenteti nektek«. És ezen az úton találkozhatunk egymás, sál' is igazi egységben. Ha fáj látnunk Krisztusban hívő magyarok szétszórtságát, abban kell keresnünk az okát, hogy nem élnek az alatt a delejes hatás alatt, amely mindnyájunkat úgy vonzaná, hogy egymássá]! is együvé vomzatuánk általa. »Én __ mindeneket magamhoz voin Eok« — mondotta Krisztus. Krisztusért az ügyet Egyéb konzekvenciák azután maguk, tói adódnak. Ha van »megtorpanás« a demokrácia, a parasztság, a tanügyi reform, a református egybázii ébredés ügyei vagy akármilyen má& fontos ée a szolgálatunkat paranesolióan követelő ügy körül, aimnak bét oka lehet s az el- mondottakban miudkettőile megtalálható az orvosság. Vagy az történt, hogy laizok, akik nagyon lelkes szeretet, tel indultak el ©izeknek az ügyeknek a szolgálatára, voltaképpen sohasem »a Krisztus iFteerelurétől szorongathatva« tették ezt. Nem csoda hát, ha »megtorpantak«. Minden effajta szeretetnek az a sorsa, hogy előbb vagy utóbb utoléri á kiábrándulás. Mennél .előbb utoléri, annál jobb! Vagy az történt, bogy való. ban a Krisztus iránti szeretettel indultak el1, az Ő parancsa iránti engedel. mességből vállalták étiteknek az ügyeknek a szolgálatát, Krisztusért szerették ezeket az ügyeket is és Krisztus nélkül! nem ig merészkedtek volna ki azoknak küzdőterére, — de aztán mégis »megtör, pantak«, mert szolgálatuk közben, kihűlt az a tűz, amely hajtotta őket: a Krisztus iránti szeretetük. Először fontosabbakká váltak számukra- ezek az ügyek Krisztusnál. Aztán bekövetkezett a csőd: amit Krisztusnál »jobban szerettek«, az szükségképpen elvesztette varázsát s vagy csalódottan fordultak vissza Vagy unott kényszieredettslégbffli folytatják az utat. Mindenféle szolgálat küszöbén ott áll Krisztus, mint annakidején az apostoli klüldetébre készülő tanítvány! előtt,i lés ezt a vizsgakérdést intézi hozzánk egyszerűen, de világosan': »Szeretsz-é en. indok a mellőzésre és nem is fedi egészen a tényeket, mert a többi protestánsokat is üldözték, akik megtartották a kereszt használatát. Inkább csak megszokásból látunk már a kereszt jelvényében protestánsellenes szimbólumot, ami azonban a többi protestáns felekezet kér észt, kultusza mellett csak érzéki csalódásnak mondható. Ez azonnal megszűnne, ha mi is jelvényül használnánk a keresztet. Ha a kereszt középső, vagy mindhárom ágára csillagot helyeznénk, a csillagos kereszt plasztikusan kidomborítaná az azzal megjelölt dolgoknak úgy általános keresztyéni, mint református jellegét. Ezért én nem tudom eléggé ajánlani, hogy a keresztet a magyar református egyház is fogadja el hivatalos és általános jelvényéül. Dr. Görömbey Gusztáv Evangélizáció A R. Gy. E. B. T. tagjaihoz körlevelet küldött, melyben beszámol egyes munkáiról. Imádságra, áldozatra serkenj; lapunk intenzívebb terjesztésére és a »Ráfizetők közöss'égé«-nek megszervezésére buzdítja a tagokat. Ha valakit a körlevél érdekel, kérjen Nyíregyházáról. A nyíregyházi Magdaléneum újra várja azokat az életben elesett, szenvedő nőket, akik új életre vágynak. Felvétel iránt érdeklődőknek felvilágosítást nyújtunk. Imádkozzunk e szolgálatért is. Molnár Bálint, a R. Gy. E. B. T. lelkésze a Magyar Ébredés budapesti konferenciája után Dunántúlon tesz látogatásokat. Dombrádon, e felsőszabolesi nagyközségben március 31-től április 7-ig Béke fi, Benő tart gyülekezeti evangélizáció t. „Rendelet Messiás" Eddig én sem tudtam róla, hogy vám ilyen. ^Nemrégiben azonban 'tudomásul kellett vennem létezését. Egyik vármegyei szociális felügyelőség járási és városi szociális 'titkárokhoz intézett utasításában a 6300/1945. M. E. rendelet végrehaj. tásáról gondoskodó 4700/1945. M. E. nevezte el ennek. Ebben az utasításban olvastam, hogy a rendelet alapos X. Y. szociális főfelügyelő munkái au Alapos áttánul.mányozá- isát igen ajánlom, miután ez a »Rendelet Messiás« minden szociális tudnivaló alfája és ómegája. Almiért szóvá teszem, az a fogalom- és képzavar. Az utasítást kiadó és a rendeletet imigyen elkeresztelő református. Vannak, akik talán örömmel olvassák: ímé, használja a bibliai képeket, talán bibliaolvasó is az illető. Egy biztos: a fogalmakkal nincs tisztában. A Messiás, az személy, a ren- delet pedig jogszabály. Még a személynek lehet szabályozó ereje, de (a jogszabálynak nem lehet megváltó ereje. Milyen szomorú dolog az s úgy vallástanításumka.t, mint igehirdetésünket megítélő tény, hogy még a mieinknek sincs egészséges értéke és tiszta értelme a bibliai fogalmak felől. Sokkal nagyobbak a magyar élet szociális nyomorúságai, semhogy rendelettel megoldhatók lennének. Az l 'bizonyos rendeleti melyet; »Messiásnak® próbál nevezni, minden alapossága mellett is messze jár alttól, (hogy megoldást hozna, pláne attól, hogy maga lenne a megoldás, hiszen a »Messiás« ezt jelentené. Mi nem »Rendelet Messiást« várunk, mert nem is lehet, de a szociális problémák megoldása szempontjából nagyjelentőségűnek tartanánk, ha a szociális titkárok, gondozók az élő Krisztustól foglyul ejtett emberek és Tő tó hatalmat nyert munkások lennének. — i — ő. Bibliai vezérfonal Március 24—április 14-ig 24. Ap. Csel. 4:23—31 Bírák 21. 25. Ap. Csel. 4:32—37 Ruth 1. 26. Ap. Csel. 5:1—16 Ruth 2. 27. Ap. Csel. 5:17—33 Ruth 3. 28. Ap. Csel. 5:34—42 Ruflh 4. 29. Ap. Csel. 6:1—7 Jer. Siralm. 1. 30. Ap. Csel. 6:8—15 Jer. Siralm. 2. 31. Ap. Csel. 7:1—60 Jer. Siralm. 3. Apr. 1. Ap. Csel. 8:1—4 Jer. Siralm. 4. 2. Ap. Csel. 8:5—25 Jer. Siralm. 5. 3. Ap. Csel. 8:26—40 , Ezékiel 1. 4. Ap. Csel. 9:1—31 Ezékiel 2. 5. Ap. Csel. 9:32—43 Ezékiel 3. 6. Ap. Csel. 10:1—48 Ezókiel 4. 7. Ap. Csel. 11:1—18 Ezékiel 5. 8. Ap. Csel. 11:19—26 Ezékiel 6. 9. Ap. Csel. 11:27—30 Ezékiel 7. 10. Ap. Csel. 12:1—17 Ezékiel 8. 11. Ap. Csel, 12:18—25 Ezékiel , 9. 12. Ap. Csel. 13:1—12 Ezókiel 10. 33. Ap. Csel. 13:13—52 Ezékiel 11. 14. Ap. Csel. 14:1—28 Ezékiel 12. Lapunk legközelebb április 6-án jelenik meg. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefi Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert, Draskóczy László, Karácsony Sándor, Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Victor János Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Jósa Andrásul. 23. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Budapest, IX., Lényay-utea 33. A csekkszámla: Békefi Benő, Nyíregyháza, 17.079 461166'. — Athenaeum Rt. Budapest. Felelős: Gorszky Tivadar igazgató. gém?« Dr. Victor János A kereszt-jelvény kérdéséhez... í