Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-03-23 / 6. szám
A missziói munka és a gyülekezet ____________MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS____________ Aj z elmúlt alkalommal arról a felemás helyzetről elmélkedtünk, melybe a legtöbb magyar missziói megmozdulás, akarva-akaratlan ke, rült. Szinte valamennyi annakidején a lelki ébredés ügyét írta zászlajára, de nem mert komolyan számolni azzal, bogy ez tényleg meg is történhetik. Esetleg éppein a holtnak hitt egyházban. S ebben az esetben már odabent is lehet folytatni azt, amit eddig csak kívül volt szabad vógezniök. De ha nem is számolhatnánk-a gyülekezetek lelki ébredésével, mint ténnyel, akkor is állhat elő olyan helyzet, — s ma ilyesmi történhetik — amikor mindenfajta missziói munka választás elé állítódik. Döntenie kell működési területét illetőleg: kint akar-e dolgozni a világban vagy bent az egyház s annak konkrét megjelenési formája, a gyülekezet falai között. Harmadik út, úgylátszik, itt sem igen adódik. Nem tagadjuk, hogy nekünk ez utóbbi az ideálunk. Nemcsak azért, mert látjuk az első megoldás veszedelmeit, hogy t. i. vagy leszeku- larizálódott társadalmi mozgalommá válik a missziói munka, annak minden kísértésével együtt vagy szektává kényszerül lenni, külön dogmatikával és hitvallással. Tehát a missziói munkáik mai egyetlen lehetséges iránya: élő gyülekezetekben élő közösségeket! Persze könnyen elakadhatnánk azon a problémán, hogy sorrendben most már melyik is áll előbb ? Tapasztalat szerint többnyire egyik a másikat hozza magával. Azt is felvethetné valaki, _ hogy miért is van szükség egy élő gyülekezetben, tehát ott, ahol a refor- roátori megfogalmazás^ szerint az Isten igéje tisztán hirdettetik, a szákramentumok tisztán szolgáltatnak ki s gyakorolják mind az egyházfegyelmet, mind a szeretetmum kákat, még külön is a missziói munkákra? Azért, mert ezt két réteg is komolyan igényli. Az egyik a már felébredtek társasága, akik tapasztalataink szerint komolyan vágyakoznak az isten- tiszteleti igehirdetésen túl olyan kisebb közösségi alkalmakra is, melyekben induló keresztyén életük elmélyülést, líjabb indíttatásokat nyerhet. A másik s nagyobb rétegnek pedig azért van szüksége még külön erre a gondozásra _ is, mert iskolai hitoktatásunk hiányai — amik a jövőben még csak fokozódni fognak — s egyéb külső akadályok miatt jóformán teljesen érintetlen maradt az evangéliumtól s az Isten országának titkait _ illetőleg alig van jobban tájékozódva, mint egy fidzsiszigefí bennszülött. Ezeket legtöbbször az istentisztelet keretében történő igehirdetés nehezem tudja lekötni és érthetetlen a számukra. Személyes gondozást igényelnek s egy kisebb közösség hordozó szeretetét. Fentiekből az is világos, hogy mit is kell adjanak a gyülekezeti missziói munkák elsősorban és mindenekfelett. Aiz »egy szükséges dolgot«, az evangéliumot. Erre van igény. Fel kell tehát egyszer már számolnunk azt a hazugságot, hogy a gyülekezeti missziói munkáik egyéb, mondjuk: szociális vágy- kulturális igényeket vannak hivatva kielégíteni. Minden ilyen »indirekt módszer« azt árulja el, hogy a keresztről való beszédet mi magunk is bolondságnak tartjuk s nem Isten erejének. Miért akarunk mi mindenáron olyasvalamit és csak azt adni, amit ez a világ sokkal jobban, sokkal nagyobb apparátussal tud nyújtani? Higyjük el ’ már végre, hogy ez a világ tényleg sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését s mindazt, amit csak ők tudnak adni a keresőknek. A másik szempont, ami indokolttá és szükségessé teszi a gyülekezeti missziói munkát, az, hogy a különböző életkorban lévőket mind más és más módon szólítja meg az Ur Jézus. Külön is van mondanivalója a gyermekeknek, ifjaknak, férfiaknak és asszonyoknak a legnagyobb dolgon, a kereszt titkán till, ami nyilván közös. Nem lenne tehát szerencsés egy olyan megoldási kísérlet, amelyik ezeket a ténylegesen meglévő differenciáltságokat nem venné figyelembe, azzal az indokolással, hogy a gyülekezet integritását nem szabad megbontani. Mert vannak ilyen kifogások is. S itt térünk rá a harmadik szempontra, hogy t. i. kik is végezzék e munkákat. A kérdésben már benne van az, hogy semmiképpen sem egy ember. Tanulságos lenne egyszer elelmélkedni azon, hogy miképpen is tudtak az egyesületi munkák mindig annyi önkéntes munka- társra szert tenni, míg gyülekezeteink ezen a téren állandó nehezse- gekkel küszködnek. Világos, hogy maguk a lelkészek nem tudják komolyan a valóságba átültetni az egyetemes papság sokszor hangoz- tatótt elvét s ezzel önmaguk kötik meg a munka lendületét. A közeljövő egyik feladata éppen az lepne, hogy ezzel a kérdéssel bátran szembenézzünk s megkereslük annak lehetőségeit, hogy Hogyan lehetne minél jobban megosztani az Isten országa nagy ügyének felelősségét, számolva az ezen a téren bekövetkező nehó-zségekkel. Nagy Gyula A cikkben feladott kérdéseik mélyebb tisztá- öására vissza-térünk. Szerk. Együtt az cWl ázítie elült Az Istent kérem... 2 mindenkori problémánk inkább az: hogyan éljünk vele? A népegyház-tömegegyház ellentétet kívánja feloldani Victor János javaslata: az egyház szerveze* tét az egyházzal lelki közösségben élőkre építi. Ilyen áthidaló javaslat volt az enyém is: a konfirmáció hitvalló részét, mint az egyház- tagságra jogosultság alapját, a mainál későbbi időpontra s önkéntessé tenni. Az egyik a mostani bajokat orvosolná, a másik a jövőben éreztetné hatását. 6. A részletkérdések helyett még egy. elvi szempontot hadd vessek fel. Milyen formára akarjuk reformálni az egyházat? A reformáció ,koráéra? Az őskeresztyénségére? Melyik formát lássuk tökéletesnek? Azt kell keresnünk, hogy itt és most milyen külső keretben szolgálhatja az egyház legjobban Urának akaratát. — A reformok keresésének kettős útja van. Az egyik: az egyházat deformálja egyrészt a benne élők bűne. másrészt kényszerű alkalmazkodása a környező világhoz. Ezért kell újból és újból megvizsgálnunk Ige-szerintiségün- ket. A másik: meg kell keresnünk azokat a változásokat, melyeket az Igének a mai világban hirdetése bármilyen vonatkozásban szükségessé tesz. Mindkettő az Ige alázatos tanulmányozásának és az imádságnak az útja. Ezért és így vonatkozik ránk a régi tanítás: az egyházat mindig reformálni kell! Dr. Böszörményi Ede « Ne felejtsük el, hogy Jézus Krisztus országa nem e világból való, ugyanis Ő nem itt és most akar berendezkedni, nem it- tenre és mostanra akarja intézményesíteni hatalmát. Ezt most a türelmetlen és türelmetlenségükben értelmetlenkedő keresztyéneknek szeretném emlékezetükbe idézni. Vannak ilyenek. Sőt sajnos, majd mindannyian ilyenek vagyunk. Nemrégiben ,panaszolta valaki, hogy felesége á mai sok baj között végeredményben csak Isten ellen van elkeseredve, ő a felelős. Ő tűri. Ő nem csinál semmik. Mikor így fogalmazódott elém ez a keserűség, rádöbbentem arta, hogy nagyon sokan hasonló gondolatok mögé búj- nak nagy tehetetlenségükben. Másképpen kellene élnünk, szegényebben, félszegcbben. megálázottan, nagyobb terheket hordozón; ez az, ami nem megy, ami nem sikerül. Ezért felelős az Isten? De vájjon Jézus Krisztus azért hiiMette az Isten országát, azért hívott megtérésre és szólított fel az evangéliumnak való hivésre, hogy gazdagabb, kényelmesebb, könnyebb, megbecsültebb, nagyobb elismerésben részesülőbb életünk legyen? Vájjon Jézus Krisztus azért jött a földre, azért tanított, halt meg, tá madott fel és ment fel a mennybe uralkodni, hogy a körülményeinken, a berendezkedéseinken, az e világi helyzetünkön változtasson? Hát nem ismerjük az Ö pusztai megkísérlésének történetét? Ott éppen ezekben a kérdésekben, kísértésekben vett nagy győzelmet a Sátán felett. Ö nem kenyeret adni (bár az ötezret, meg a négyezret »mellékesen« jóllakatta), nem hatalmát fitogtatni (bár, ahol hit volt, nagy ámulatot keltő soha nem látott csodákat cselekedett), nem uralkodni (bár tanítványainak Pásztoruk és Uruk lett) jött le ebbe a világba. Neki itt fontosabb és sür gőscbb tennivalója volt és van. Bízón g ezt kellene megérteni. * Az igazi baj most is, mint ama eset óta mindig az, hogy bűnösök vagyunk, mégpedig személyesen és nagyon is. Ez a legmélyebb, leggyökeresebb s ezért a legveszedelmesebb baj. Azért jelent meg az Isten Fia, Fogy a mi bűneinket elvegye. Ö a bűn-kérdés megoldására jött be ebbe a megromlott világba. Őbenne van a mi váltságunk az Ő vére által és bűneink bocsánata. Jézus e világnak nem gazdag, előkelő, nagyhatalmú. befolyásos embereket, hanem megtisztult embereket akar adni. Téged is tisztává akar tenni, hogy így, mint nem a gonosz világból való. szolgálj ennek a világnak: higyj, imádkozz, szeress és adj! F. D. Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjetek, mi ’ pedig mintegy méltatlanok legyünk II. Kor. J3:7. Gonoszak az emberek. Gonosz a világ'. Sok gonoszság történik. Panaszoljuk, sírjuk, majd mindannyian. Sőt sokakban valami olyféle félelem parázslik, hogy végzetesen sokra szaporodott a gonoszság az emberekben, az emberek között ebben a mostani világban. Már nem is egyen, hanem többen, egészen különböző emberek állítólag e miatt — legalább is ők így mondják — odáig keseredtek, hogy nem érdemes élni. Van a gonoszságlátásnak azonban még ennél is keservesebb, kínzóbb faj. tája. Aki magával harcol, aki a maga megtisztulását keresi, aki az önmagában benne élő gonoszságot szeretné kiirtani, az a gonoszságnak azt a sajátosságát is szenvedi, hogy nem lehet kiirtani. Nem tisztulhat meg az ember semmiképpen, mert nincs hozzá se ereje, se pedig képessége. Óh, hiába állítod fel a világgal, az emberekkel, a másik emi\ berrel, sőt még magaddal szemben is a követelményt: Légy tiszta! Szűnj meg a gonoszságtól! ember, a te és az én erőmnél kimondhatatlanul nagyobb, dinamikusabb erőre volna ebhez szükség. Ezt nem akarjuk, vagy nem tudjuk elhinni. Azért szaporodik tovább a gonoszság a világban, az emberben, benned és bennem is, mert nines belőle emberi erővel szabadulás. Az apostol végig tárgyalja a ko- rinthusi gyülekezet sok-sok baját. Kérleli őket erre is, arra is. Tudja, hogy azok közül több mindent meg is esele- kesznek. Azt is tudja azonban, hogy ennél többről van szó... Ö Istent kéri, nem a korinthusiakat, hanem — értsük meg — az Istent, hogy ne cselekedjenek semmi gonoszt, már t. i„ a korinthnsiak. Ezt kellene nekünk is tjennünk. Igen sokkal, de sokkal többet imádkozni a tisztulásért, a gonosz megfékezéséért, a gonosz dolgok meg nem történéséért. A sopánkodásnál, az ítélkezésnél, a követelmény felállításnál mindenesetre sokkal eredményesebb lenne. Az Istent kérem! — ez a hivő ember dolga. Doulos Mát ez mi? Széljegyzetek egy evongéüzdcióhoz • A Biblia megértéséhez az apokaliptikus nyelvtan ismerete szükséges. A szivárványszínek mezőin kell álhaladni; tiszta vörös mező, narancssárga mező. tiszta sárga mező... tiszta kék mező. 1+1=3, 5000 a világ. 4000 a szentségre törő tömeg. a szentség 7 kenyere. Matematikai képletekben, kifejezett »bolondságok«. Kő, melyet tökéletes négyszöggé csiszol az Isten, de azért mégis bepattan valami lukba, nem tölti be hivatását. A vakolat a rendszer, előbb a büdös hús és arra a kozmás bab. ez a rendszerváltozás. A tökéletes négyszöggé csiszolt kő. újra poklossá lesz, mert rossz a váltó- állítás. A csiszolásba vett kő nem árulta el a nagy »Kőfaragónak« belső romlottságát. Nincs öröklött és közös bűn, mert minden bűnön csak egy ujjlenyomat van. Joggal kérdezheted, hogy honnan szedtem ezeket a »bolondságokat«. Az első csoportját pedagógus evan- gélizáción tanultam, a második csoportot pedig gyülekezeti evangélv- záción hallottam. Megvallom őszintén, rettenetes volt hallgatni. Legszívesebben ordítottam volna. Nem tehettem, mert vendég voltam. De azért mégis rettenetes. Mi minden történik az evangélizáció neve alatt. Mindig voltak mesterkélt meséket tanító s viszkető fülűeket izgató tanítók;, mindig akadtak és akadnak olyan »bűnök«, akik a cselekvés és engedelmesség elől a titokfejtés, a bibliai kabalisztika és a számmisztika nagyképű labirintjaiban keringenek. az azonban sohasem volt és most sem evangélizáció, még akkor sem, ha evangélizációnak hirdetik és jelentik különböző jelenlésekben. Az evangélizáció világos, tiszta, egyszerű evangéliumhirdetés, a keresztről szóló beszéd alázatos elmondása, Az igehirdetést evangélizáeió- vá nem az elnevezés, nem a különlegesség, nem az extravagancia teszi, lianem kizárólag az, hogy aki az Evangéliumot hirdeti, fel van-e ruházúa az Evangélium Urától az evangélizálás kegyelmi ajándéka- val. Erre küldetett-e? jLz ev\ci'Wcjéli- záció ereje nem hátborzongató történetekben, nem knbalisztikus és misztikus• írásmagyarázatokban, hanem az újjászülő és ébredést hozó Szentlélek munkájában van, ami az imádkozó háttér hűsége szerint lesz nyilvánvalóvá. bb. Magyar Megmaradás írnak özössége »Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem.« II. Kor. 12:10. Dicsérjük Istent, mert ő a történelem, a népek, a világ Ura, mert kegyelmét nem a körülményekben, hanem Krisztusban adja. Valljuk meg bűnbánattal szalonképesen elnevezett, de közönségesen elkövetett bűneinket, imádságos szolgálatunk hűtlenségeit, a jóságtól függetlenül szolgált igazság, az igazságtól függetlenül igényelt szépség: a szentség hiányában mutatkozó reakciót, a megértett, de nem vállalt igazságot, a meghallott, de nem cselekedett Igét. Adjunk hálát Istennek hosszú tűréséért, az örömünkbe vegyült ürömért; a testünkbe adott tövisekért, az egyetemes felelősséget, a magyar megmaradás útját becsületesen vállaló és végigjáró néhány magyarért, a mindennapi kenyérért, a hirdetett evangéliumért, a veszedelmek közt is reménységet adé isteni Ígéretekért. Könyörögjünk Istenhez egyszerű evangéliumának egyszerű és •világos hirdetéséért, | az Isten népe egy értelemre jutásáért, a »Káfizetők Közössége« növekedéséért, a béke előkészületekért, bűneink bocsánatáért, az evangélizáció lehetőségeiért, a Református Segélyért.
