Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-02-23 / 4. szám
w jftIrrtc^v /uf^rt, tw* W*$ »»M3SK2S!KH»SK8^^ IV. évfolyam 9 4. száza. Ái*a: 10.000 P 13*48 feforsaár 2L Tisztánlátásunk akadályai ÍRTA: SZOLÉ MIKLÓS Kereszty é ínségünk most újra a vádak és kemény kritikák tÜ7,ébe került Mint minden háború után. Vádolják gyengeséggel, erőtelen, színtelen maga tartás síd, mert nem tudta megakadályozni a nagy vérontást. Koncé pciónélkül iséggel, mert az átalakulás és az új élet beköszöntése nem találta készen, gyakorlati programmadással, Aztán szűk látókörrel, vagy ami még rosszabb: látásnélküliséggel, mert a közeli jövendőre nézve nincs időtálló, elfogadható munka terve. Nem látja tisztán sem a múltat, sem a jelent, sem a jövőt. Baj van a tisztánlátás körül minden téren, a magyar élet minden területén, s nem sok kivétellel' az egyház belsejében is. Pedig itt volna a demokrácia, melyben szabad lenne tisztán látni, kívánjuk is, hirdetjük is «zenvediii1/ in hiányát és mégis... Egyelőre akadályai vannak. Első .akadálya az, ■ hogy elszokjunk tőle. Az évszázados Habsburg- elnyomás, gyarmatizáló törekvések, melyekben mindig a porhintés, ködösítés, mellékcélokra te «dós volt a legfőbb módszer, el egészen a legutóbbi évek vi!ágnéze|t-erőszakolá- sának nyílt diktatúrájáig. Most nehezen térünk magunkhoz. Olyanok vagyunk, mint a bibliai vas., aki az áldott orvos gyógyító érintésére csodamódon visszanyerte ugyan szemevilágát, de csak úgy Hogy lehet az, hogy bibliaolvasó, imádkozó, keresztyén, református emberek olyanféleképpen gondolkoznak az evangéliumról, (\ keresztyénségről, az evangélium szerinti életről, hogy az nem e világra való. Annyiféle formában lehet hallani azt, hogy a körülmények, a gazdasági helyzet, a többi ember, egyszóval e világ lehetségte- leníti a hívő, keresztyén életet. Kiderül valamelyikünkről, hogy valamely dologban nem jártunk el evangélium szerint. — engedetlenségünk, árulásunk, hűtlenségünk okát szinte mindig legelőször a körülményekben látjuk, fájlaljuk és bizonyítjuk. Nincs itt. valami baj?... Jó volna, meggondolni ezzel kapcsolatban néhány dolgot. Jézusban világban jelent meg az Isten fia. Benne az Ige »emberi« testté lett. Ő az evangéliumot emberi körülmények, e világi helyzetek között hirdette. Példázatait e világi életből vett képekben mondta el. Isten országa igazságát e világban e világ szerint történő történetekben mutatta fel. Ö Isten országa elérke- zését nem angyalok, mennyei seregek, e világból kiemel/: vagy elragadott embereknek, hanem éppen az e világban benne élőknek hirdette. Sőt azt mondja, hogy a vámszedők es a parázna nők. tehát az e világi életbe nagyon is belemerültek, megkörvonaliaában, homályosan látta az embereket, mint járkáló fákat. Második érintés kellett, hogy tisztán lásson. Mi is csoda folytán megtartattunk, sőt lehetőség és szabadság adatott a tisztánlátásra. Kezűjük is már látni, észrevenni a másik, sőt harmadik embert is, de még mindig csak ködösen, bizonytalanul, tétován, eél nélkül*. Kell, el kell jönni (hamarosan a második érintésnek, hogy felébredjünk. Nagyon félő azonban, hogy n>m is akarunk mi tisztán látni. Valami nagy-nagy tunyaság, gyávaság és kényelemszeretet telepedett ránk. Mindenki mástól várja a megoldásokat és az azokhoz vezető látást is. Nem tapasztalható az a szellemi, lelki igény, igyekvés, múltak pótlása, jövendő tisztázása, amely erre segítene. Nem fáj nekünk a tisztánlátás hiánya! Alkalmam volt a közelmúltban pl. egy, az egyén lelkét egészen célbavavő teológiai, közvetlenül utána egy egészen életízií pedagógiai tanfolyamon résztven- ni. Akkor döbbentem rá a fenti megállapításra, mikor • az előre meghirdetett kérdéseikre adandó válasz alkalmaira semmi, vagy alig. egy-két kérdés érkezett. Igaz, hogy nem is tudunk mi tisztán látni. A bűn, mégpedig nemcsak egyéni formájában, hanem szolidaritásában is, történelmi és okozati kontinuitásában is úgy megrontotta gondolkodásunknak előznek titeket az Isten országábanJézus tanítványait, követőit nem e világtól függetlenül gondolja el. hanem e világ számára teremti őket újjá. Ö az, aki mondja: »Ti vagytok a földnek savai... Ti vagytok a világ világossága . Nem a menny cuí&ának, vagy a túlvilág csecsebecséjének szánja azokat, akiket magáénak tud, váltott meg és hívott el, hanem nyilvánvalóan a világ számára szánta őket sóul és világosságul. Jézus főpapi imájában maga mondja: »Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizd, meg őket a gonosztól«. Ha azt keressük, amit Ő akar, amit Ö munkál, amire 6 hív el, a. megoldást nem a vitáéból való kivonulás, kiragadás, kiemelés, elragadtatás által #«- Íu4j ük meg. Jézus tanítványait e világba küldte el, a. föld szélső határáig misszióra. A misszió lényegéhez tartozik hozzá, hogy e világba való küldetés, éppen azért, hogy az e világban élő embereket hódoltassa meg Krisztus előtt. M Ezekből elég nyilvánvaló, hogy nem a keresztárén,ség lényegéhez tartozik hozzá, hogy e világi okok miatt nem tudunk állítólag evangélium szerint élni, hanem ez a mi keress- tyénségünk fogyatékossága, mi nem vagyunk eléggé keresztyének. Ebbe nem lenne szabad belenyugodnunk. Falu végi Dániel minden műszerét, hogy önmagunkban, ha akarnánk, sem sikerülne a tisztánlátás. Hogy is tudnánk tisztán látni, mikor hármas fal vesz körül bennünket. Először is az a törvény, hogy a hűn megvan bennünk. Lehet struccpolitikát folytatni, lehat fogcsikorgatva vagy fölényes mosollyal, esetleg! filozófiai magaslatra jutással napirendre térni felette, de a törvény érvénye éppen az, hogy bennem vált igazzá: megrontott személyiség, elromlott műszer vagyok. Aztán a világ vonala jön. Ügy körülvesz, úgy leköt, hogy nemcsak a fék de mindkét szemem is kevés az éberségre. A Sátán már csak betetőzi nyomorúságunkat. Van Sátán! És éppen az a döbbenetesen végzetes, hogy mindig látást, érettséget, nagykorúságot ígér, de a vége mégis mindig ,'rúooités. elbukás, destrukció les/. A magyar élet és e világ országút- jáa botorkáló vakok (j,aj, sokszor vezetők) vagyunk és azok is maradunk, míg meg nem értjük már egyszer, hogy nincs más, külön megoldás, csak ugyanaz, mint- annak a vaknak, aki torkaszakadtá- hói és makacsul kiáltozta egyszer az útszélen: »Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam.« Nagy kísértés ezen a vonalon: nem is érdemes tisztán látnunk. Miért akarunk mi tisztán látni! Azért, hogy még élesebben fájjanak a hiányok, mulasztások, bűnök? ( Azért, hogy rádöbbenjünk teológiai irányaink szörnyű tévelygéseire., hogy jobban fájjon egyházi életünk és szervezetünk sok sebe, hogy a nyelvi neveletlenségünk ránk nehezedjék; hogy észrevegyük, hogy. nem értjük egymást, mert a beszedheti, gondolatbeli és zenei jelrendszerünk is leromlott az istenadta szépségéből? Hogy tehát nem tudunk sem emberek, még magyarok sem lenni??? Csupa, csupa negatívum. De már ezeket is olyanoktól tudjuk, akik tisztábban látnak. Mert bizony úgy vau, hogy míg legalább ezeket nem látod, nem is érdemes látni, Úgy önmagában véve, nem is érdemes sem nézni, sem látni, hiszen nincs is mit látni. Jó. hogy Isten megvakítva és meg- siketítve tartott idáig, mert még nem jött el volt az idők teljessége, hogy láss. De most már (eljött! Kötelező a tisztánlátás! Most már Isten eltakarította (az akadályokat és itt az ideje, hogy meglássuk azt. Aki mindezek mögött áll, mint Igazság, Szépség, Jóság és érvény. Jogod van a második érintésre. Tisztánlátásunk legnagyobb akadálya a® volt és az marad, hogy nem Őt szoktuk és nem Őt akarjuk látni. ÉSZREVETTÜK/ hogy protestáns bál is van a világon. Bizonyára azelőtt is volt, de — és ezt most igazán szégyeljük — csak most vettük észre. Most vettük észre, de elkeseredésünk éppen olyan nagy, mintha mindig számon tartottuk volna- Megmondjuk őszin tén, úgy ahogy van: akármilyen nemes célra fordították is a bál bevételét (bár a díszes meghívó és a rendezés költségei, akkor is Dunába dobott pénz lenne), mégis csak rettenetes dolog, hogy vannak, akik nek most hálózni van kedvük. De ez még semmi- Vannak, akiknek bált rendezni van kedvük, ez csak igazán rettenetes dolog. Még akkor is, ha »protestánsul« rendezett _ és végigtáncolt bálról van szó. Vájjon mi ellen protestálnak a protestáns bálozók? Csak nem azok ellen, (mert így látszódik) akik a könnynek és vérnek mártiriurnával vásárolták meg a »protestáns« nevet és valószínűleg minden vágyuk (?) az volt, hogy nevet adjanak 1946 legsötétebb farsangján, az éhezve fázó, rombadölt Budapesten egy báli éjszaka számára. Szomorú karrierje ez a protestáns névnek! Vigyázzunk protestáns bálozók, gúnynévvé ne tái íeulj uk ‘ * hogy milyen k urtán-furasán, befejezetlenül fejeződnek be a hírlapi viták. Olvasunk egy támadást valakitől, valaki ellen. Roppantul felháborodunk és mi is azt mondjuk, hogy igaza van, ezt nem lehet tűrni. Azután kezünkbe kerül a támadásra írt válasznyilatkozat és azonnal a megtámadott féil felé hajlik a szívünk és ismét roppantul felhábo rodnuk: ime, egy derék, tisztességes embert a sárba rántottak. Ezt aztán végképp nem lehet tűrni. Csak. egy nap kell és a támadó újbóli támadása nyeri meg újra igazságérzetünket, hogy a következő napon megint az immáron másodszor megtámadott fél, immáron másodszor* cáfolatának és méltatlankodásának tapsoljunk. És ez így megy még jegy- párszor. Mindkét fél a teljes igazság erejével, az erkölcs védelmében, az igazság kardjával ontja a támadásokat és cáfolatokat, míg aztán átmenet nélkül, a lm lom ra döntött érvek, a büntetőtörvénykönyv vádpontjainak és a hazaárulás összes ismérveinek árnyéka alatt elhallgatnak. Az ember azt hinné, (óh, de naiv néha az ember) hogy a végén kiderül az igazság, valamelyik fél minimum akasztófára kerül, de legalább is egy életre megbélyegzett lévén, lemond az állásáról, vagy az újságírásról és pUyeregve kér bocsánatot ellenfelétől. De nem történik semmi sem. Minket olthat at lan kíváncsiság gyötör ilyenkor: vájjon mi lehet a hallgatás mögött? Erre nem tudunk olyan egyköny- nyen választ adni- De, ha megkérdezné valaki, hogy mi nincs mögötte, akkor nem haboznánk a válasszal: közéleti és újságírói erkölcs. O tempóra, o mores...!!! * tehát, hogy részigazságok világát éljük már hosszú évek óta. Mert az előbbi dologban három eset lehetséges: vagy az egyik félnek van igaza és ez szomorú, vagy mindkét félnek van igaza és ez még szonm rúbb, vagy egyiknek se s ez a leg- szomorúbh, de a legvalószínűbb. Hiszen a részigazságok egész hazugságok.
