Magyar Református Ébredés, 1945 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1945-12-01 / 1. szám

MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS

3

BÉKEFI BENŐ:

EGYHÁZUNK LEGSÜRGŐSEBB REFORMÁCIÓN TEENDŐI

Javaslat, melyet a Közép szabolcsi Ref, Egyházmegye közgyűlése elfogadott, a Tiszántúli Egyházkerület közgyűlése elé terjesztett és valamennyi egyházmegyének megküldeni rendelt

A magyarságunk felett beteljesedett isteni ítélet okait, népünk bűneit keresve, alázatosan megvallani kívánjuk az egyház bűneit is. Az igehirdetés és nevelés nagy szolgálatát hordozva, Isten színe előtt alázatosan bevalljuk és elismerjük, hogy ezekben a szolgálatainkban nem bizonyultunk mindenben hű és jó szolgáknak.

Igehirdetés

Igehirdetésünk általánosságban nem volt Krisztus élő és ható beszédének életet gyógyító és életet támasztó, bátor hirdetése.

Nem tudtuk a reánk bízott gyülekezeteket az evangélium igaz és szent tudományára úgy megtanítani, hogy abban a nagyok és kicsinyek, gazdagok és szegények, vezetők és vezetettek életük megoldását ismerték volna fel és találták volna meg.

Az igehirdetésről vallott általános felfogásunk, homiletikai elméletünk, maga az igehirdetés módja, nyelve, előadási stílusa, sőt igehirdetésünk tartalma is sokkal töbh idegen elemet tartalmazott, semhogy eredményezhette volna a valódi igehirdetés számára Istentől beígért gyümölcsöket- Mi prédikáltunk, gyülekezeteink közben elaludtak, szétszéledtek. életük megoldását másfelé keresték. A magyarság világnézeti eltévelyedésének kétségtelenül egyik — a mi szempontunkból legfontosabb — oka reformátor őseink teológiájától eltávolodott, a bibliakritika sátáni áltudományával megterhelt, hitvallásaink kellő ismeretével nem rendelkező, a dialektika teológia tetszetős merevségével megbénított, Isten üzenetének időszerűségét erőteljesen szólni nem tudó frazeológiával teletűzdelt igehirdetésünk volt. Ezeknek alázatos, bűnbánatos elismerése után szükségesnek tartjuk igehirdetésünknek valódi igehirdetéssé való tevését, egész homiletikai rendszerünknek a retorika gyámságától való felszabadítását, teológiánknak a bibljakri- tika. az antropocentrikus nézőpont, a filozófiai (a Kant—Schleiermacher—Böhm) befolyás és a világ felé való jófiúskodás börtönéből való kiszabadítását.

Teológia

Ünnepélyesen kérjük mindazokat, akik teológiával, igehirdetéssel hivatalosan és hivatásszerűen foglalkoznak, vegyék tudomásul azt az igényünket, mely szerint a teológia és igehirdetés egyetlen zsinórmértékének. forrásának, egyedül Isten kijelentését, a Szentírást fogadjuk el, a teológiának csak azt a bibliai tudományt fogadjuk el, melyet kellő alázattal és Isten^ szent dicsősége iránt való teljes hódolattal művel az Isten Szentjeikének uralma alatt élő teológus. Éppen ezért teológusaink reformátor őseink példáját követve, egyedül az igéből merítve, ahhoz igazodva tanítsanak bennünket az igazi, szent, hívő tudományra hitvallást tévőén és nem tudományoskod va.

Misszió

és gyülekezeti munka

Nemcsak igehirdetésünk, hanem missziói, gyülekezeti, pásztori munkánk miatt is meg kell ítélni magunkat, Volt beímissziói törvényünk, belmissziói programmunk, de be kell vallanunk, hogy nem tudtuk ezt a programmot a reánk bízott gyülekezetek közkinesévé tenni. A misszió értelmezése, gyakorlata magában véve is egy csomó teológiai tévedést, a bibliai kijelentés iránt való engedetlenséget tartalmaz. Nem értettük meg és nem éltük át igazán a gyülekezeti elvet.

Missziói egyesületeink nem tudtak gyülekezetépítően beleépülni a gyülekezetekbe. Bármilyen nehezünkre esik is, de be kell vallanunk, hogy belmissziói munkáink tekintélyes részére nem a Szentlélek Isten indított bennünket, hanem sok volt benne a verseny, a kirakatba dolgozás és jelentésszerűség. Nem tudtuk a Krisztus számára, sőt még sokszor a látható gyülekezet számára sem megnyerni a reánk bízott lelkeket, Családlátogatásaink, az egyes lelkekkel való pásztori törődéseink tekintetében súlyos mulasztások terhelnek mindannyiunkat. Missziói vonatkozásban telve voltunk kritikával, ellenszenvvel, anélkül, hogy engedelmesen kerestük volna az Egyház dicsőséges Űra missziói akaratát és terveit. Készek voltunk pálcát törni minden olyan mozgalom felett, amelyben a Lélek új formák között akarta megjelentetni és véghezvinni az Ő régi munkáját.

Sürgősnek tartjuk az_ egyház egész belmissziói programjának, terveinek s magának a belmissziói elméletének alapos átgondolását, bibliai alapon való becsületes leméré- sét.

Énekügyünk

Egyházunk missziói életével kapcsolatosan, szégyenkezve állunk a megítéltetés mostani Idejében Isten színe előtt, egyházi énekügyünk miatt. Akkor, amikor a maroknyi jugoszláv királysági magyar református egyház kiadott énekeskönyvében olyan példát adott elénk, amelyet bátran átvehettünk volna, mi itt vagyunk énekeskönyv nélkül s a gyülekezeti éneklés kérdésének túlhosszúra nyúlt vajúdásában. Már csak a jugoszláviai magyar refor- mátussággal való lelki közösség kifejezésére is ajánlatosnak tartjuk, az egyéb szempontok félretételéveí a délvidéki, nagyszerű énekeskönyv elfogadását és bevezetését.

Egyházfegyelem

A rajtunk beteljesedett isteni ítélet vizsgálódása alapján alázatosan beismerjük és elvállaljuk, hogy gyülekezeteink belső életére és ezen keresztül az egész magyarságra súlyos következményekkel jár az a tény, hogy az egyházi fegyelmet szinte teljesen elhanyagoltuk. Az Úri szent vacsora sákrámentumát közismerten megbotránkoztató bűnökben élőknek kiszolgáltattuk. Sem négy- szemközt, sem a vének előtt, sem a gyülekezet előtt az erkölcsi és hitbeli tévelygőket meg nem intettük. A krisztusi egyházfegyelmet nem mertük gyakorolni. Ennek következtében az egyháztagság kérdése szinte teljesen elmosódott és így következett be, hogy a reánk bízott sákrámentumokat nem egészen Krisztus rendelése és Hitvallásaink világosan kifejtett elvei szerint osztottuk ki. Be is teljesedett rajtunk Isten ítélete: »-..azért van közöttetek sok erőtelen és beteg és alusznak sokan.«

Sürgősen kérjük az egyházi főhatóságot, hogy a bibliai és^ kálvini egyházfegyelem bevezetésére egyházunk jövője érdekében Isten dicsőségére tegye meg a szükséges és gyors intézkedéseket.

Egyházszervezet

Az egyházszervezeti kérdések mellett sem mehetünk el — az Isten ítéletének hasznát keresve — közömbösen. Egyházunk szervezete sem volt becsületesen és következetesen zsinatpresbiteri. Bár érvényben lévő egyházi törvényeink kimondták, ^ hogy a magyar református egyház magát zsinatpresbiteri elvek szerint kormányozza, gyakorlatban ez azonban nem valóság. Egyházszervezetünk a püspöki és zsinatpresbiteri rendszer egészségesnek semmiképen nem mondható keveréke. A világi elemnek az egyházi közigazgatásba való bevonása nem bibliai és nem kizárólag egyházi szempontok szerint történt. Gyülekezeteink a maguk presbitereit, az egyházmegyei, egyházkerületi tanácsbírákat, a zsinati és kon- venti tagokat nem a hit mértéke és az egyedüli egyházi szempont szerint, hanem vagyon, közéleti, — óh jaj! — igen gyakran politikai szempont és érdekek szerint választottuk. _E tekintetben súlyos vádak érnek és érhetnek is bennünket.

Egyházszervezeti szempontból is szükségesnek és sorsdöntőnek tartjuk a becsületes és gyors intézkedéseket a zsinatpresbiteri elvek érvényesítésére és a választásoknál kizárólag az egyházi szempont szem- előtt tartására. Erre vonatkozólag megvannak Istennek világos kijelentései a pásztori levelekben, amelyektől való eltérést soha semmi nem indokolhatja, sőt Isten haragja ellenünk való kihívása nélkül az egyház soha meg nem teheti az azoktól való eltérést.

Az egyház pénzügyei

Egyházunk anyagi szempontból is súlyos megítéltetés alá került Az a mód, ahogyan egyházunk anyagi életét megoldotta a múltban, két oknál fogva nem volt bibliai: először azért,-mert túl materiális volt a maga adórendszerével, — hiszen a földet, a házat, a jövedelmet adóztatta; másrészt a világi hatóságoknak, az állami, községi és egyéb segélyek igénybevétele által túlságosan kiszolgáltatta magát. Olyanokat is kényszerített adófizetésre, akik lélekben elidegenedtek, eltávolodtak magától az egyháztól. Abban, hogy az egyházi földbirtokok szétosztásával a materiális »egyházfenntartó alapot« nagy részben elvesztette az egyház, arra kötelezte- tett Istentől, hogy a hitbeni fenntartói alapra rendeződjék át anyagilag, vagyis a hívek önkéntes áldozathozatalára. Az egyház múltja éppen elég Ígéretes, de egyben megszégyenítő “példát mutat arra, hogy ez az alap mindennél biztosabb. E tekintetben is kérünk sürgős intézkedéseket.

Iskoláink

A magyar református egyház testéhez szorosan hozzátartozik az iskolaügy. A világ összes protestáns egyházai közül a legegyenletesebben és legvilágosabban a magyar református egyház értette meg az egyház nevelési feladatát. Magyarországon van a legtöbb, néhol talán túlzottan megsokasodott felekezeti iskola. ^ Sajnos felekezeti iskoláink hitvallásos jellege, missziói természete és nevelői célkitűzése messze elszakadt az evangélium lelkületé- tétől.

Iskoláink, intézményeink, kollégiumaink csődbe jutottak. Alázatosan be kell vallanunk, hogy ez elsősorban azért van, mivel iskoláink nem mindenben töltötték be azt és úgy, amit és ahogy reájuk hízta a növekedést egyedül adó Isten. Református iskoláinknak újra világosan, tisztán és engedelmesen református bibliai alapon álló iskolákká kell lenniök. Egyházunk semmi körülmények között nem mondhat le a reábízott nevelési feladatok megoldásáról, sőt bizonyos új nevelési tervek, látások és indítások megoldása is őreá vár. Iskoláinkat, — itt gondolok elsősorban a debreceni Kollégiumra — mélyen megrendítette anyagi alapjaiban a földreform. Vissza kell térnünk a XVI. XVII. század magyar iskolarendszeréhez, hogy atyáinktól megtanuljuk újra, hogyan kell iskoláinkat minden körülmények között fenntartani. Iskoláink és gyülekezeteink között újra ki kell épülnie az áldoza" tos kapocsnak. Nem az intézményes egyházaknak és gyülekezeteknek, hanem a gyülekezetek tagjainak, a gyülekezetek társadalmának kell az iskoláink hóna alá nyúlnia. Ebben a vonatkozásban szükségesnek tartjuk _a supplicatió ősi iskolafenntartó intézményének visszaállítását. Az igazi demokráciában az iskola és_ nevelésügy elsősorban társadalmi, így a református iskola, református társadalmi feladat. Mindent meg kell tennünk a tekintetben, hogy a magyar református társadalom — tehát elsősorban nem az intézményes egyház — a magyar református nevelőintézményeket nemcsak hogy fenntartsa, hanem újra felvirágoztassa.

Együtt az, Wt &zíne előtt

Mindent jól cselekedett

Márk 7, 37.

Nem volt, nincsen a jelenben éa

nem lesz a jövőben sem sehol és soha olyan ember, akiről ezt el lehetne mondani: Mindent jól cselekedett. Egyedül Jézus Krisztusról lehet ezt elmondani. Viszont az a mi legnagyobb örömünk és dicsekvésünk, hogy Róla igazán el leheti mondani. Mindent jól cselekedett Jól tette, hogy lejött a mennyből a földre; jól tette, hogy szegény ácsmesteri sorsot vállalt; jól tette, hogy tanítványokat hívott, hogy tanított, hogy gyógyított, hogy csodákat tett, hogy szenvedett, hogy meghalt a kereszten, hogy halottaiból feltámadott, hogy felment az Atya jobbjára, és hogy velünk van a világ végezetéig. Vizsgáld meg az Ö életét a legaprólékosabban, és találsz e cselekedetei között valamit, amire azt mondhatnád: ezt az egyet nein jól cselekedte.,. est eltévesztette... ezt tehette volna jobban is ..

Jézus élete azonban olyan tükör, amelyben magadat kell meglátnod. Felmerül tehát azonnal a kérdés: hát te? Te is mindent jól cselekszel? Te sem csinálhattad volna másként, jobban, szebben? Ha a magad cselekedeteit őszintén megvizsgálod, igen sokszor azt. kell megállapítanod, hogy semmit sem cselekedtél jól, hogy mindent elrontottál. Őszinte óráidban megváltod önmagad vagy talán mások előtt is: Ha most újrakezdhetném, mindent másként csinálnék . . . Mennyi ilyen elrontott, nem jól csinált dolog van egyéni, családi és nemzeti életedben!?

Az is előfordul, hogy sok dolgot jól cselekszel. Ha újrakezdhetnéd, akkor sem tudnád másként, nem tudnád jobban tenni. Ezek leginkább azok a cselekedeteid, amelyeket Jézusra tekintve, Istennek engedelmeskedve cselekedtél. Azok a cselekedetek, amelyekre az Ige ösztökélt és a Szentlélek segített.

Előfordul az is, hogy jót akarsz cselekedni és mégsem jó jön ki belőle. Nem úgy sikerül, mint ahogyan szeretted volna. Amikor a gyermek valami jót akar és mégis nem sikerül, apja vagy anyja megdicséri mégis, mert a jószándékot veszi benne.

Azt sohasem érheted el, hogy mindent jól cselekedj. Cselekedeteidben mindig fogsz találni egy csomót, amelyet nem jól tettél, amelyet másként kellett volna tengned, avagy amelyet helyre kell hoznod. Isten azonban nem a cselekedeteid nézi, hanem azoknak a titkos rugóját: a szívedet. Azt nézi* hogy igyekszel-e mindent jól cselekedni.

Oh, vajha te is ott tartanál, ahol Pál apostol, aki azt mondotta: »Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus« (Filippi 3, 12.)

Jézus mindent jól cselekedett.

En pedig igyekszem mindent jól cselekedni.

Dr. Ecsedy Aladár