Magyar Református Ébredés, 1945 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1945-12-29 / 3. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS 3 Magyar újévi köszöntő A dunántúli Csényén, Kevárott, Sótonyban, Hegyfalun, Meszteg- nyén, Egyházashetyén még a múlt század végén is újesztendőt köszöntöttek az egyebütt karácsonyt köszöntő regölők, őrizvén ezzel a regö- lés ősi formáját, mely eredetileg is újesztendőt köszöntött. Ha- tehát csak magyarok akarunk lenni ezeken a hasábokon, nekünk is azzal illenék kezdeni köszöntőnket: Sej, regülejtem, regülejtem, ez újesztendőben s »regülnünk« kellene sorban a magyar gazdákat, gazdaasszonyokat, legényeket és eladó lányokat. Kívánnunk tiszta szívből; hogy adjon az a nagy úristen minden egyes magyar gazdának egy hold földjén száz kereszt búzát, száz kereszt rozsot, száz kepe árpát, kétszáz kepe hajdinát, száz szekér szénát, egy tehén alatt két borjúfiat, egy disznó alatt kilenc malacfiat, jó hat ökröt, csöngős-csilingős aranyozott szekeret, bele arany kereket, akkora hízót, mint egy bivaly, akkora szalonnát, mint az ajtószárfa, akkora liájat, mint egy csöbör, vagy mint kétakós hordó, vagy egy csávás sajtár, akkora árját, mint egy mester- gerenda, száz darab juhot, melléje két kis juhászt, az egyik juhásznak szép arany furulyát, a másik juhásznak aranyhajtóbotot, száz darab csikót, fele mondás, fele kanca és a végén annyi pénzecskét, annyi lisz- tecskét, mint égen a csillag. Továbbá azt is kívánnunk kellene, hogy adjon az úr isten minden magyar gaz- dasszonynak egy katlóstyúk alatt száz csirkefiat, fele kakas, fele jérce, a tehene alatt száz liter vagy két vendely vajat, egy tyúkja alatt száz tojásdödót, annyi ludat, annyi pulykát, mint a fűszál a réten, tú- rót-vajat mit eleget, hadd süssenek rétest, egy diófát, arra száz mérő diót, tarka kolbászt, asszonyom, nagy darabot, csillagom. Aztán itt is van egy eladó, ott is egy enyősző legény, azoknak is lehetne kívánni jólélekkel, hogy egymásba pödöröd- jenek-sodródjanak. A mai éhes- szomjas-fázó-szomorú világ kétszeres örömmel hallgathatná mind e jó dolgoknak a puszta felemlegetését is. De mi nem csak magyarok vagyunk, hanem Isten gyermekei, Krisztusurunk megváltottjai is. Reménységünk és hitünk szerint K risztusurunk-meg váltott a magyarok vagyunk. A mi újesztendőnk köszöntője több és más, mint a re- y/ösénekbeli rőt ökör törvényeAzon kezdem, nincs is újesztendei köszöntünk, mert nekünk újesztendőnk csak rí kalendáriom szerint van, ott meg azért, mert az a világi szokásokhoz és berendezkedésekhez igazodik. Mi nem élünk kimért időben. Mint magyarok, időtlen időben élünk, keresztyén ember létünkre pedig az örökkévalóságban. A mi Istenünknek előtte ezeresztendő annyi, mint a tegnapnak ö elmúlása és egy éjnek rövid vigyá- zása■ A mi Krisztusunk szerint, aki az ekeszarvára- teszi a kezét és visz- szatekint. nem való az Isten országába» Számunkra minden az idő teljességében következik reánk és jaj volna az olyan ember hitének, aki pontosan ki akarná számítani, mikor lesz a napja annak, hogy aki tanítványainak szemeláttára felment a mennybe, visszajön hamar? Isten országa úgy közelít el hozzánk. mint a tolvaj éjjel, Józsué küzdő serege fölött megállott a nap és nincs bódultabb vesződség mákénál, akik a Jelenések könyve időrendjét és jövendőmondását az »örök-naptár« útmutatásai alapján próbálgatják megfejteni, Földi kalendáriumunk időszámításánál van egy fontos * dátum: Krisztus születése. Ami annál hamarább ment végbe, az Krisztus előtt, ami később, Krisztus titán történt. Ilyen dátuma, szerintünk, minden egyes keresztyén ember életének kell, hogy legyen. Mindenki, találkozott egyszer úgy életében Krisztussal, hogy holta- napjáig megemlegeti. Akkor volt ez, mikor először vált számára valósággá az, amit megelőzőleg annyit emlegettek előtte otthon, iskolában, konfirmáción, templomi prédikáció közben: hogy Jézus Krisztus őérette is meghalt, őt is megváltotta drága vére árán- No, ez a nap egész bizonyosan új esztendő első napja volt és marad számára és szemében bizonyosan, Az a nap kétségkívül két részre osztotta az életét összetéveszthetetlenül. Az ó-ember ó- és az újember új esztendeire és ez a két időszak, nincs rá eset, hogy valaha is felcserélődnék, összeöyy éledhetnék egymással. Mi, keresztyén magyarok ne kí- vángassunk egymásnak boldog, sőt: boldogabb új esztendőt az idénre. Addig úgy sem lehetünk boldogok, míg Krisztus urunkkal valóságosan is végbe nem ment első találkozásunk, azután meg a nélkül is csak boldogoknak érezhetjük magunkat. Új esztendőt se kívángassunk engedelmesen szajkózva a megszokott mondást, hiszen nem lehet az életünk új az újjászületésen innen, se ó azután már. És esztendőt se kü- lönböztetgessünk meg annak az örök Istennek fülehallatára, kinek esztendők nincsenek létében s jelen Minden emiber _ így a hívő is — napról-napra fogy, kopik, használódik, romlik. Bennünk munkálkodik a halál. Mégpedig —- legalább — négyféle módon. 1. Az egyik az, hogy életünk ideje folyamatosan lejáróban van. Állandóan közeledünk sírunk felé. Úgy munkálkodik-bennünk a halál, hogy öreggé, ráncossá, összetöpörödötté tesz. Egyszeresak úgy megromlunk, hogy a bűn zsoldja erőt vesz rajtunk, munkája diadalmaskodik testünkön: meghalunk. Olyan a .mi életünk, mint a mezőnek virága; ma van és holnap kemencébe vettetik. 2. Meggyorsítja és elősegíti bennünk a halál dolgát az Eset egyik következménye: a munka verejtéke- Bomlik a testünk a. munka lázában és ütemében. Sokan nyomorékká lesznek, betegséget kapnak munkájuk közben. Mások halálra hajszolják magukat a vagyonszerzésben. 3. Azután magának a bűnnek rombolása is jelen van testünkben. Káros szenvedélyek, bűnben szerzett betegségek, a nem Isten útján járásnak sok veresége és büntetése, el egészen a véres háborúkig és ön- gyilkosságokig, mind-mind a külső ember szakadatlan romlása. j. Hozzájön ezekhez még — a hívőknél — a másokért való életadás, az odaszentelés, tehervállalás, az áldozat, önként vállalni a halál nagyobbmérvű munkálkodását magunkban, azért, hogy mások hitre jussanak, a bűn és lélek halálából az újjászületés és megtérés életébe. Ilyen nagyáramú romlás, koptatás miatt el kellene csüggednünk, le kellene törnünk és minden további munkára alkalmatlanná válnunk, ha_ nem volna itt Istennek egyik ígérete: a belső ember megújítása. Ámbár a hívő ember is kopik, szíve elfáradhat, fejfájásban szenvedhet, megöregedhet és megfárad hat a munka iramában, szenvedheti előbbi életének bűneit, ágyba is dőlhet, de még sem szabad elcsüggednie. Az a többlete másokkal szemben, hogy: reménysége van. Ez a reménysége nem a természet törvényei alóli mentesítésre vonatkozik, hanem a megújításra. Arra, hogy neki isteni ígérete van egy bizonyos, titkos erőadagolásra. »Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazonáltal napról-napra újul.« Az az evangéliumunk van tehát, hogy a folytonromló, verejtékező, bűnrágta, beteges, nyomorult, alkalmatlan emberrel, a boldog Isten hajlandó közösséget vállalni. Kész vállalni és elhordozni bennünket továbbra is olymódon, hogy erőt ad, alkalmassá tesz, talpraállít, megújít. Tudom én, hogy idáig nincsen semmi új és semmi ma nekem szóló a fentiekben. Hisz Istennek számos helyen olvasható ilyes ígérete nemcsak az Uj-, hanem az Ószövetségben is. (Vesztek erőt, minnekutánna a Szent Lélek eljő reátok... Mindenre van erőm a Krisztusban... Hívj segítségül engem a nyomorúság idejében és én megszabadítják vannak múltak, jövendők egy tekintésébenÓ esztendő utolsó estéjén tele szokott az Isten házai lenni megszeppent emberekkel, akik egyébkor nem szoktak imádkozni, de akiket a múlandóság szele ilyenkor mégis megcsap és kérlelhetetlenül beterel a templomba. Ahogy azoknak az Ißten tisztelete nem igazi isteni tisztelet, úgy szeretnénk mi most, ha a mi közösségünk komolyan eszébe venné mg, hogy a most eltelt egy esztendő nem szóról-szóra veendő Istentől kimért ideje a múlandóságnak. Annyira nem az, hogy a különbözeteket egyik kalendárium a másikhoz képest immár majdnem egy félhavi eltéréssel méricskéli egybe és tartja nyilván: a Jidiánus- és Gergely-naptár. Higyjük hát inkább alázatosan és engedelmesen testünknek feltámadását és az örök életet és éljünk örvendező szívvel az örökkévalóság jegyében. Űjesztendö első napját pedig ne Istennek adjuk meg, hiszen neki arra nincsen szüksége, hanem a világnak, jelesül a császárnak, hiszen az ő képe van rajta nagyon, is felismerhetően. KARÁCSONY SÁNDOR téged...) Nem is az ígéret tényén van itt a hangsúly, hanem annak módján. Az az evangélium, hogy a hívő ember emez esengő várása és reménysége már 'kitöltetetett reánk, a Végre megérkezett a kocsi! Felei- helődhetünk. Csak nehezen ismerünk ám egymásra! Egyikünk öreg juhásznak, másikunk meg királynak öltözve ül a kocsin- A főkellék is fent van már, a betlehem. Hát persze, betlehemezni megyünk! Bejárjuk az egész várost. Ugyancsak megnézik ezt a furcsa: kis társaságot mindenütt. Fejcsóválva mondják, — nahát, ez a Szeminárium! — Ezek vagyunk mi, kéremszépen. Lélektani és Pedagógiai Szeminárium! Ne ijedjen meg a kedves Olvasó, ezt a cikket nem merényletnek szántuk. Kénytelenek vagyunk ezt előrebocsátani, mert körülöttünk senki sem érzi magát bebiztosítva. A kedves Olvasóval legfeljebb az a baleset történhetik, hogy olvasás közben leesik a szemüveg az orráról és eltörik. Tudniillik a Szeminárium híres a töréseiről is. Mindegyikünk lelkét nyomja már egykét eltört lámpaüveg, ablak, stb. Ne tessenek azért azt gondolni, hogy mi, Szeminárium azért gyűltünk össze, hogy a háziurunkat fél éjszaka ne hagyjuk aludni, vagy hogy végig daloljuk a fél várost. Nem tagadjuk, ez is megtörténik nálunk. Hogy ne csupa rosszat gondoljanak ezek után rólunk, elmondjuk a nagyját, hogy mi szél hozott minket össze. A tavalyi iskolai évben néhányon rájöttünk a tanulás ízére és anyagira megszerettük igazgatónkat és tanárunkat, hogy borzasztó lett volna abbahagyni az egészet. Rá jöttünk, hogy eddigi tanulásunk egy fabatkát sem. ér, mindent elölről kell kezdeni- Megpróbáltunk valahogyan igazi iskolát csinálni. Persze, nagyon vacak alakok vagyunk, lányok és buták. Deltát nem egészen mi csináljuk és így jó is sül ki belőle. Ha nem veti meg az Olvasó, meghívjuk látogatóba hozzánk. Dűljön hátra a székében és fogódzkodjék meg jól az újság szélében, szemét is hányja be. Így ni, most már kinyithatja, * Éppen most tetszik beérkezni filozófia órára. Hangzik a kérdés: él-eiaz igazság? Mi a kapcsolat az életMés igazság között? Mert úgy részesülhetek, csakhogy isteni mérték szerint. Nem lehet megújulni, megerősödni egyszerre, egész életünkre, vagy mondjuk 10 esztendőre, vagy egyik karácsonytól a másikig, hanem csak Isten mértéke szerint Ez a hívő ember esüggedhetetien- ségének komoly alapja, hogy ha folyik is bennem a romlás és pusztulás testszerint, de holnapra megújít az Isten — bensőmben. Holnap új erőnyerés napja lesz és az ígéret betelhet rajtam, ha odaállok és_ elkérem Tőle. Felfrissülök, megújulok, hitben járok, szeretekben élek majd, de — el ne felejtsem — megint csak egy napig- Tovább nem fog telni. Hiába próbálom módszerrel, buzgósággail, crőmegfeszítéssel, szorgalommal pótolni. Megint el- _ fogy és megint oda kell alázkodnom * Isten elé új kérésre, új nyerésre. Ezért keresték az Istennel való kapcsolatot a bibliai kegyesek jókor reggel, még szürkület előtt, kora hajnalban, napfelkeltekor, hogy elvégződhessék bennök a belső ember aznapi újulása- Ezért vallotta a nagyteljesítményű Kuyper Ábra- hám. hogy életének' titkát abban látja, hogy a napnak első óráit mindig az Istennel együttlétben töltötte. És ezért olyan végzetesen veszélyes a magunk csendesórájának elhanyagolása, imaéletünk megakadása. Van ebben egy nagyon kedves atyai vonás is. Hogy mindennapra odavár maga éllé, a Vele való kapcsolatomat és gyermeki viszonyomat nem engedi lazulásba menni. Egy-egy napra adja, de ezt szeretettel kiadja, csak, álljak oda érte, elébe, napról-napra. Szüle Miklós látszik, hogy más az igazság és más az élet- Pedig a kapcsolatot meg kell találni. Egyetlen pontban találkozik össze az igazság és az élet. Ott, ahol szabadság van. Ahol pedig szabadság van, ott az élet. Tehát igazság — élet. És így tovább ■.. * Most pedig nyisd ki a szemedet, kedves Olvasónk, mert lélektan óra van. Fejtsd meg: ki vagy? Próbáld meg, lehántani magadról a külső káposztaleveleket, — azaz az egyetemességet. Keresd meg az éned ezek mögött. Miben Didód magad legjobban megfogni? Talán abban, hogy szeretetre vágysz? Vagy hiú vagy, vagy úgy érzed, hogy tehetségeid nem fejlődtek ki eléggé? Hiszen ez másban is megvan. Mi az mégis, amivel találóan néven nevezheted magad? Nálunk akadtak ilyen nevek: »éjjeli séta«, »nappali bukfenc«. Ugye, nem érted? * A következő óra teológia. Ugye, elolvastad az Institutióból kijelölt részt? És ugye. Te is belebonyolódtál a problémákba? »Az Isten, akiket valaha eredménnyel akart nevelni...« Hát van, akit nem akar nevelni? És miért van olyan, akit kárhozatra rendelt? Ez tulajdonképpen az Isten szuverén jogában áll és ez egészen más szempont, mint az emberi. Hogy megértsük az Istent, az Ö szempontjából kell nézni a dolgait. A bűnt is Isten akarja? * Hattól hétig angol óra. A »New Times« legújabb számát olvasgatjuk éppen. Cifrábbnál-cifrább angol szavakat olvasunk ki, amiket maguk az angolok se ismernének fel- Amikor már nagyon is 'magyarul olvasunk angolul, nem álljuk meg, hogy a szánkónótánkat fonetikusan meg ne tanuljuk. Tessék kérem elképzelni: ». •. in a one- horse open slay...« * Itt most hirtelen abba kell hagyni a cikket, mert viszik máris a vonathoz. Arra sincs időnk, hogy a kedves Olvasót hazaröpítsük. De különben jó helyen tetszik maradni. A belső ember újulása belső ember megújítása szakadatlanul folyamatban van és ebben én is Uj iökaíM. felé Képek a nyíregyházi lélektani és pedagógiai szeminárium életéből
