Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-05-15 / 9. szám
Ezeken a mákonycs álmodozásokon nem akadnánk meg, ha legalább a keresztyének tisztában volnának azzal, hogy az ilyen ábrándok merőben idegenek a hívők világától. Pogány és hitetlen emberek közölt ez természetes jelenség, hiszen más orvosságuk nincs a mai nyomorúságra, mint a holnapi jólétet ígérgető illúzió, de Isten gyermekeit nem ejtheti tőrbe eféle csalóka délibáb. Pedig ezek között is szapoi ódnak az álomlátók. Még keresztyén őrállók is adnak olyan nyilatkozatokat, amelyekben megcsillogtatják „az egyszer minden háború véget ér" bevezetési! biztatását. Erre van-e szüksége a világnak vagy valami másra? Ez az Isten Igéjének világos üzenete vagy valami más? Jól tesszük-?, ha mi is beállunk az ígérgetők közzé, hegy Isten nevében hirdessük egy elközelgő béke reménységét vigasztalásul a mai ítéletes időkre. Semmiképen nem! Ha nem hívők csapnak fel prófétáknak, akkor felelőtlen módon okoznak súlyos károkat a lelkekben, ha pedig hívők tévednek ilyen utakra, akkor egyszerűen árulást követnek el, mert Isten nyilvánvaló kijelentését tagadják meg, mert más e világ reménysége és más az a reménység, amelyről a Biblia beszél. Más az a béke, amire a népek várnak és megint más az a béke, amire a keresztyének várnak. Aki közülünk az Exodus-i leckék üzenetén elgondolkozott, az alighanem tisztában van azzal, hogy mennyire nem a mi dolgunk a. békéről való ábrándozás és mennyi tengersok békefeltételt szab elénk az Ige, amikről nekünk kell számot adnunk, amit nekünk kell teljesítenünk, hogy egy igazi béke conditio sine qua nen-ja legalább Isten gyermekei számára ismerős legyen. A sok közül csak néhányat veszek ki, amiken elgondolkodhatunk; hogy a Sátán meg ne csaljon bennünket porhintő illúziókkal. 1. Isten ítélete teljes ítélet. „És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen,“ „Keserves halállal halnak meg, nem sirattatnak el és el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén s fegyver és éhség miatt pusztulnak el. ., Ezt mondja az Ur: Ne menj be gyászolóházba, se sírni ne menj, se ne vigasztald őket, mert mag- vontam e néptől az én békességemet,“ A mi szemünk ritkán nyílik meg arra, hegy Isten nagyságát az Ö ítélő bíróságában is meglássuk, elfelejtettük, hogy ki az ég és föld Ura? Szüntelenül a „jó Atyát“ emlegettük, akiről végül azt képzeltük, hogy egyéb dolga sincs, mint bűneink megbocsátása, rombolásaink eltüntetése, bálványaink megtörése s jó zsebü nagybácsiként adósságaink kifizetése. Isten hatalomban és erőben a mi szemeink lá'ása szerint halványaink lába alá sülyedt. Ezt nem tűrheti, ez a háború Isten pártatlan döntése: ki hát a világ um? Ezért az ítélet tűséből, még pedig az egész világra kiható ítélet tüzéből hallhatjuk: „Föld. föld, föld, halld meg az Urnák szavát! M. 2. Az ítélet idejét nem mi állapítjuk meg. Évek óta hol jobban, hol gyengébben szólnak a jóslások: mikor lesz vége a háborúnak' Már egy sereg „biztos időpont" lejárt, mégis új, msg tti terminust dobnak babonás és hiszékeny lelkik elé. Nyomukban csalódások, sebek nyílnak a lelkeken. Hanániás, ez a hamis próféta is azt jövendölte, hogy „még két esztendő“ és vége a zsidó nép babiloni fogságának. Annak a fogságnak:, amelyről Isten Jeremiás szája által előre megmondotta, hogy 70 évig tart. Eredménye az lett, hogy a íajárom. helyett vasjárom került a nép nyakába. A történelemből is tudhatjuk, ha már az Isten Igéjének nem hiszünk, hogy a háborúk ideje nem egyforma. Egyik pár hónapig tart, másik harminc esztendeig, megint más száz évig is elhúzódik. Az ítéletidő különböző tartama épen azt bizonyítja, hogy Istennek nem az a célja a háborúval, hogy béke legyen belőle, hanem egészen más célja van vele: „Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz utóitokról és a ti gonosz cselekedeteitekből, hogy lakhassatok a földön, amelyet az Ur adott néktek..Ez a célja. Jaj nekünk, ha mi is Hanániáskéat „párt- ütőleg szólunk az Ur ellen", aki ezeket az ítéletes időket nem arra adta alkalmai, hegy békét jósolgassunk, hanem arra, hogy megtérésre hívjuk a népeket és a nyomorúság kohójában a tisztulás parancsait adjuk tovább- Tehát nem az a feladatunk, hogy a háború ütötte sebekre egy eljövendő béke pókhálóját kuruzsóljuk, hanem az, hegy a nehéz idők belső törvényeire: az elhagyott Istenre és az ő lábbal tiport parancsaira emlékeztessük atyánkfiaít. a lábunk alá hullott bábeltornyok romjain pedig megmutassuk, hogy mi a hitetlen civilizációk vége. Tehát nem a béke-álmok szövögetése a mi dolgunk, hanem a ránkszakadt viharban rátalálni Istenre és egymásra. 3. Az ítélet nem végső szava Istennek. Akármilyen különös is, meg kell barátkoznunk azzal, hogy az ítélet tüzeiben hívők és hitetlenek együtt égnek, sőt elégnek. A Biblia hatalmas birodalmak és népek haláláról beszél, korszakok és nemzedékek pusztulásáról. Mindez nem adattár történettudósok számára.: hanem Isten figyelmeztető szava: „Minden test fű és elmúlik, mint a mezőnek virága.“ Aki mást mond emberről és népekről, hazudik, aki erre nem emlékezteti korát és nemzedékét: ámító. Egyéni tragédiák ezernyi könnye közölt ezt nem felejthetjük el: Úgy lehet, hogy velünk s általunk egy korszak hal meg, egy világ örté- nelmi szakasz zárul be, zuhan a mélybe, kerül a rögök alá. De ez nem a vég! Isten ítélete, épen azért, mert Ő nem örök éjtszakát borított a népekre, hanem Jézusban fölhozta napját fölénk, valójában mindig utat egyenget a tékozló fiáknak hazafelé. Minden háború egy véres sorompó, leeresztett sorompó: ember fordulj vissza Istenhez,
