Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-05-15 / 9. szám
Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkaiárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99. J . r , évii íoivam 9. száui. ÍVyiiTg; l»á/a, 1944. május 15. Kire ßallgassunU ? A hivő ember számára egész földi életében egy döntő kérdés van: mi az Isten akarata? Hívő ember alatt most nem érzelemdús kegyeseket értek, akik boldogan élvezik és bizonyság- tétel címkéje alatt másoknak is nagy élvezettel elmesélik, milyen élményeken mentek ők át és még most rs milyen nagyszerű élményeik vannak. Isten csodálatos módon Szent Leikével benne lakozik ugyan a szívünkben is s így vannak nekünk valósággal olyan tapasztalataink, amik nem a saját érzelmes szívünkből fakadlak, hanem tényleg Isten cselekedett velünk■ Efe Isten a hivő ember számára Isten marad, mindvégig fölöttünk való Ur, hatalmas személyiség, akinek nemcsak világkormányzó akarata van, hanem ezen belül megvan az ö akarata mindert egyes nép és ezen belül minden egyes ember számára. Ezért marad a hivő embernek földi életében legnagyobb küzdelme: fölismerni és engedelmességben cselekedni Isten akaratát. Isten nagyon szeretett minket és ezért tévedhetetlen biztos módon k i je l e rit e 11 e, nekünk akaratát. Ez a kijelentés: az Ő Igéje. Úgy, amint kezünkbe vehetjük a teljes Szent- irásban. Úgy, ahogy testbe öltözött á Jézus Krisztusban. Néha hálátlanul és lomha közönynyel olvastuk Bibliánkat. Csendes volt a víz, nyugodtan pihent vagy haladt rajta a csónak, semmi különös ok nem látszott arra, hogy ne legyünk elég magunknak, hogy ne legyen elég nekünk mások segítsége, hogy éppen csak az Isten maga segítsen rajtunk. Mikor aztán lecsapott a vihar a tóra s az evezők törékeny nádszálnál is semmibbnek bizonyulnak, „siralommal és imádkozva“ keressük Azt, aki Ur mindenek fölött. Olyan ember bőven van már s előreláthatólag még sötétebb vihar idején mindig több lesz, aki riadtan kapkod Isten után. Nyilván nagy és növekvő alkalom nyílik meg a bizonyságtételre. Hangsúlyozom: nem a magunkról való bizonyságtételre, nem arra, hogy a mi ilyen-olyan élményeinkkel és érzelmeinkkel keresztyén mázba öltöztetett szavakkal dicsőítsük magunkat, hanem a hatalmas és irgalmas Istenről, a Jézus Krisztusban megismerhető és szabadítást adó Istenről való bizonyságtételreA bibliaolvasásunk mast mélységes hálával tölti meg napról-napra a szivünket. Nem győzöm megköszönni Istennek, hogy van Bibliánk, amelyben a meg nem téveszthető Biró és az irgalmas Ur szól hozzánk. Most, hogy Jeremiást olvassuk napról-napra, olyan újjá lett ez a prófétai könyv, mint mérí talán soha. S vari\ benne, egy olyan üzenete Istennek, amit szeretnék reggeltől estig hirdetni. Sokszor az a gondolat gyötör a gyülekezetben, hogy ha elmondtam is már kétszer vagy háromszor, újra mondjam Ír/, mert biztosan vannak olyan emberek, akik még nem hallották. Ez a nagy és ma számunkra igen döntő üzenet rövidre fogva az, hogy a hajnis prófétát az Isten igaz üzenetét hirdető prófétától . egyetlen egy biztos jelről meg lehet ismerni. És a leggyarlóbb, a leggyön-> gébb látású, a Iqgtájékozatlanabb keresztyén is biztosan meg tudja különböztetni a hamis prófétát az igazitól, ha erre az egy jelre figyel. Ez az egy jel: a hamis próféta úgy igét boldog jövendőt, hogy a bűnbánatot és a me g t é r é sV v e l s ik\ kasztja. Megdöbbentő hatással volt rám, amikor elolvastam Jeremiásnak a hamis prófétákkal folytatott sok küzdelme között a Hanániással vívott harcát. Szinte szemem előtt állt a szegény tudatlan nép, amelyiknek egyszerre két próféta beszél s nem tudja, kire hallgasson. Az egyik nagyon kívánatos, vágyva-vágyott jó hirt mond: ellenség megalázását, gyors újraépülést, Isten hamar megérkező nagyszerű segítségét- A másik mindezt nagyon szeretné, maga is szívből kívánja, de komoran és keményen hirdetnie kell, hogy Isten a meg nem térő, a bűnbánatot nem tartó, az elbizakodott népnek csak ítéletét mutathatja meg. Szegény nép, kire hallgasson? M indákét fő a Seregek Urának nevében szót. Ki mondja hát azt, ami valóban a Seregek Urának szava? Azt nem lehet kívülről látni, hogy a prófétát elhivta-e az Ur, bizott-e rá üzenetet, vagy t
