Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-02-01 / 3. szám

JÉGYZ ET

„Keresxíyén"

Előbb a szóról valamit. Nem protestánsokra gondolok csupán, amikor ezzel a helyesírással írom le. Elhittem Karácsony Sándor „Nyugati világnézetünk felemás igában“ című könyvének, hogy így van magyarul e szó helyesírása fejtése: keresztény, Debrecen messze környékén ejtésben is a keresztyén járja). Így írta Pázmány, így irta és ejtette Arany János is. Karácsony Sándor idézi Török Bálint c. ballada elejéről: „Boldog- asszony temploma keresztjén Török zászló lengjen vagy keresztyén“. Ez a lim csak akkor áll meg, ha keresztyén-t írunk fSzalontán így is ejtették). Arany János véleményére pedig érdemes adni nyelv dolgában, illetékes fórum

Most gyakran halljuk ezt a szót. Keresztyén társadalom, keresztyén Magyarország, keresztyén nemzeti gondolat, keresztyén ipar, keresztyén kereskedelem, halljuk, olvassuk mindenütt. Ha egy külföldi megtanulna magyarul s elolvasna egy-egy magyar vezércikket, azt hihet- né (gondoljunk pl. egy franciára), hogy Magyarországon a magyar közösség legegzisztenciálisabb kérdése a Krisztiánizmus. Ez a francia szó, hegy chrétiev lassan már nem is fordítható ezzel a magyar szóval, hogy keresztyén. A francia ritkábban használja ezt a jelzőt, nehezen képzeli el a kereskedelem, ipar vagy bankélet jelzőiéként s keresztyén társadalom hallatára az első keresztyének (azt sem írhatom, hogy őskeresztyének, mert betöltendő állásra vonatkozó hirdetésnek nézi az olvasó) közösségére gondol. Tudjuk, tévedne.

Hosszú lenne e helyen kifejteni, mit jelent ma egy-egy magyar közíró tollán ez a szó: keresztyén, még hosszabb és komplikáltabb, miért éppen ezt a jelzőt használják más fogalmi jegyek — nem éppen szerencsés, de — rövid megjelölésére. A magyarul tanuló francia u. i. — akit az imént tételeztünk fel — azt hiszi, hogy keresztyén az, aki vallja: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia“. Nem tudja a naiv, hogy a magyar közélet és publicisztika nyelvén eufémizmussal azt értik alatta, hogy „zsidómentes“. Néha talán több tartalmat is tulajdonítanak a szónak, de igazi értelmében — nem hiszem, hogy túlzás lenne az általánosítás — alig használják. Igen, a keresztyén szót kisajátította a közéleti nyelv, kényelmes nyelvi megoldásként. Az ószeresek pl. új egyesületbe tömörülnek, ahova nem vesznek fel zsidókat, tagjai tehát — magyar vi-< szonyok mellett — keresztyén vallását egyének lesznek (esetleg olyanok, akiknek felmenői is a keresztyén felekezetek egyikéhez tartoztak, valahova csak tartozott mindenki), s az egyesület alakuló közgyűlésén egészen biztosan enunc'álja az ünnepi szónok, hogy a társaság keresztyén programmal indul. Nem zsidómentes tagnévsorral, nem antiszemita jelszóval (Ilyet nem vállal eÉy egyesület bevallva, mert negatívumnak érzi), hanem a keresztyénség hangoztatásával kozík az ember vagy húsz éve mindenütt.

következetlenség ez pedig,, mert ugyanez a publicisztika azt hangoztatja, hogy a „keresztyén" szó nem jelöl faji hovatartozást és a keresztyén vallású, zsidószármazású egyéneket pl. zsidóknak tekinti. A nagy zűrzavarban lassan ett tartunk, fel kell tennünk a kérdést, a publicisztika akarja-e a keresztyén szót használni a maga fogalma jelölésére, s az Evangélium értelmében keresztyének talán más szót válasszanak, vagy hajlandó lenne-e közírásunk ünnepélyesen megfogadni, hogy ezentúl ezt a szót csak akkor használja, amikor a francia chrétien-t, a német christlich vagy der Christ szót, az angol christian-t mond. Ezzel az elengedhetetlen fogalmi tisztázással feltétlenül adósai vagyunk az ébredés ügyének.

Hirtelenében annyi szemrehányást tettünk itt a magyar közírásnak, hogy majdnem ki’elej tettük a magunk súlyosabb és itéletesebb részét. Gondoljuk csak meg komolyan, miért nem jelenti a magyar közélet számára a „keresztyén“ szó — vagy miért jelenti csak nagyon ritkán, mert semmiképen nem akarunk általánosítani, hisszük és reméljük, hogy egyesek számára jelenti — azt, amit mi értünk alatta? Miért homá- lyosult el a szó értelme? Vájjon volt-e a magyar közösség előtt sok példaadó élet annak illusztrálására, hogy mi a „keresztyén“? Vájjon nem a bizonyságtétel hiánya oka-é ennek a nyelvi téren jelentkező visszaélésnek? Vájjon nem arról van-e szó, hogy az evangéliumi keresztyénség annyira ritka és olyan vétkesen félrevonul a magyar élet realitásai közül, — ahol pedig egyedüli missziósterülete volna, — hogy a fogalom jelei is elhalványultak már a magyarul beszélők tudatában. Mert ez a helyzet, számoljunk vele, amikor az ébredésért imádkozunk, hogy a keresztyénség nem ismeretlen fogalom a magyar közösség előtt, hanem rosszabb ennél, — a mi bűnünk folytán — tartalomnélkülivé kopott, üres rzóGyülekezeti evangéifzáció

PÉCEL.

— Január 16—24. —

Pécel pestkörnyéki, régi településű nagyközség, amelyik ugyan már nem tartozik a Nagy- Budapesl fogalmához, de mégis tipikusan Pestre járó lakosságú község. Az őslakosság földműveléssel foglalkozott s túlnyomó részt refermátus volt. Most 2.400 lelkes a gyülekezet. Lelkipásztora Deme László, aki ifjú éveiben a Magyar Evangéliumi Kér. Diákszövetség ismert munkása volt. (Ebben a gyülekezetben lelkipásztorkodott Forgács Gyula, majd rövid ideig Bereczky Albert is). A belmisszió magyarországi kialakulásának történelmében is szerepet visz az úgynevezett „péceli kör". Van öttanerős iskolája. Itt épült meg az első magyarországi gyülekezeti ház.

Ez volt az első gyülekezeti evangélizáció talál- Pécelen. Az evangélizáció iránt állandóan foko- Nagyzóáó érdeklődés volt. Az utolsó este több, mint