Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-02-01 / 3. szám
éppen ennek ellenkezőjét látjuk a közösségi munkában?! — Hiszen nincs olyan egyesület, társadalmi, egyházi vagy hivatalos szerv, mely ne a legderekabb jelszavakkal indult volna! Mindnek zászlajára az emberség, hit, tudásgyarapító szándék, szociális ielkület van felírva, — és nézzünk körül, ne is a zúgó „nagyvilági élet ‘-ben, hanem csak a mi legszűkebb milliónk társadalmában: van-e eredmény?! A legteljesebb csődje mutatkozik mindenütt a remekül kiépített szervezeteknek, melyek szövevényében elsikkad az igazi emberi bánat s a lélek magányosan, tébolyba, kétségbeesésbe vagy mámorba hajtva bolyong a közösségekkel áthálózott világban. Vagy van egy városban olyan hivatalos szerv, mely az eltaszílott anyát, csapásokkal földresujtott embert igazi részvétben, igazi segítésben részesítené?! A vitatkozók szélsőséges esetekre gondoljanak, melyek óh, be sűrűn adódnak manapság! Nem közösségellenes írás akar ez lenni. Hiszünk mindenfajta közösségi munkában, melyet az egyesek őszinte, becsületes és önzetlen igyekezete hajt: az ilyen közösségben az egyén ereje valóban fasces lignorum módjára sokszo- rozódik meg. De éppen mert kísértetiesen megnőtt a csupán nevükben élő, meddő és kártékony szervezetek száma, mert elszaporodtak a lélek és Isten nélküli szervezetek, mert gyűlöltté váltak a szervezetekben a legszentebb krisztusi és felebaráti gondolatok: felemelem szavamat és hívom az igazán segíteni akarókat a csöndes, külső elismerést nélkülöző, mélyben éoítő és a felelősséget tökéletesen egyedül vállaló egyéni lélekmentés útjai felé. Ne vond ki magadat a közösségi munkából, hanem vesd el üres formalizmusát, ha látod, hogy a lélek nem lakik benne, és nézz körül akár csak legközvetlenebb környezetedben: nem tudnál ott valakin igazán segíteni?! Ne alkudj meg a világ rosszaságával, hanem kezdd el megjavítását ott, ahol te is eléred. Lel- kiísmereted szava fogja eldönteni, hol végeztél hasznosabb munkát! Dr. Aldobolyi Nagy Miklós. A Biblia mélységei felé Kétféle verés Avagy az őt verőnek verése szerint verte őt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletstt-é meg? Mérték szerint ítélted őt, midőn elvetetted! Ésaiás 27:7—8. Amikor reggeli csöndességemben az Ige fölé hajoltam .először nem értettem ezeket a különös szavakat. Mit jelent az, hogy valakit a verőnek verése szerint vernek meg? Csak akkor kaptam világosságot, amikor az egész fejezetet és az egész próféciát alaposan végiggondoltam. Azóta úgy vagyok ezzel a világossággal, mint amikor az ember a napba néz: becsukhatja utána a szemét, elfordulhat a naptól, sötét pincébe bújhat, mégis mindenütt ott izzik a nap tüzes ko- © rongja, mert a látóidegekbe beleégett a képelme a látás: Ésaiás próféta ítéletes időkben élt. Megsokasodott a bűn a körülötte élő nagyhatalmakban. A nagyhatalmak elirígyelték egymástól a gazdagságot és elirígyelték Izráeltől a jó földet. Izráel megrettent a nagyhatalmaktól s nem Istenben kereste a menedéket, hanem a bölcs politikai érzékkel megválasztott szövetségesben. A szentséges Istennek a szívében meggyülemlett a harag s az ítélet lezúdult a pogány népekre is, meg Izráelre is. Egyik bűnössel veri Isten a másikat: Asszíria leveri Izráelt, Babilónia leveri Asszíriát, Egyiptom szorongatja Babilont, Babilon fojtogatja Egyiptomot, a büszke nagyvárosok egymás után összedőlnek, gőgös világhatalmak porba omlanak: zúg az ítélet szele az egész világon. A próféta alázatosan meghajlik az ítélő Isten előtt, de a szívében feltámad a kérdés: hát nincsen semmi különbség? Ugyanúgy veri Isten Izráelt ,mint a pogányokat? A felelet így ha g- zik: nem! „Mérték szerint ítélte Isten Izráelt“ még akkor is, amikor elvetette. „Reájok futt kemény lehelletével a keleti szél (azaz a keleten lévő nagyhatalom: Asszíria győzelmes hadjáratának) napján“, de ez csak azért történt, hogy „eltisztíttassék a Jákob hamissága“. Igaz ugyan, hogy a próféta Assurt is romokban látja prófétai látásában, meg Jeruzsálemet is, de a kettő között az a különbség, hogy Assur úgy is marad mindörökké: „nem könyörül meg rajta Terem- tője és nem kegyelmez meg néki Alkotója“, Jeruzsálem pedig megépül: széjjelszórt népe visz- szatér Asszíriából és Egyiptomból s leborul az Ur előtt a szent hegyen. Izráelt veri Isten Asszíriával, Asszíriát meg veri Babilonnal, de nem úgy veri Izráelt, mint ahogyan az őt verőt veri Babilonnal! Asszíriát összetöri, Jeruzsálemet megtöri, Asszíriát elpusztítja, Jeruzsálemet megrostálja. Miért e különbségtétel? Azért, mert Izráel mégis csak az Isten népe azért, mert Izráelben mégis csak voltak jó néháryan, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt! Ésaiás nem is próbálja leitartóztatni az Isten ítéletét — ahhoz már túlságosan késő volna! — de nem is jajveszékel kétségbeesetten a közelgő ítélet láttán. Mögéje lát az ítéletnek: tudja, hogy az nem az utolsó szava Istennek, tudja, hogy az ítélet Asszíria felé ugyan cél, de Izráel felé csak eszköz, csak út az igazi célhoz; a nép békességre, megtartásra és üdvösségre való elérkezéséhez. Most már csak az a kérdés, hegy mi magyarok Asszíria vagyunk-é vagy Izráel! Ezt a kérdést pedig az dönti el, hogy vannak-e itt olyanok, akik nem hajtanak térdet a Baálnak, de annál mélyebben meghajolnak az élő, igaz Isten előtt? Farkas József. — AZ V. ORSZÁGOS REFORMÁTUS KONFERENCIÁT Isten segítségét remélve^ március 24—25—26. napokban tartjuk Nyíregyházán. Készüljünk rá és imádkozzunk érte.
