Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-08-15 / 16. szám
II. évfolyam 16. szám. FStisstelotü Br.Bóvdsz v.r * * « lie Mi Inre ■ük Ur 1 7 X( « Nyíregyháza, 1944. augusztus 15. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. I Fómunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Nyíregyháza. Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99. Vannak idők és helyzetek, melyek azt a bizonyítékokkal ellátott látszatot keltik, hogy minden becsületes igyekvés, minden jó szándék, minden önzetlen törekvés hiábavalói Óh, és hányszor átterjed ez a hiábavalóság érzése, majdnem hogy tudata a keresztyén hitre, szolgálatra és misszióra is. Ma ilyen idők vannak. A látszat azt mutatja, hogy hiába prédikáltunk, írtunk, intettünk, buzdítottunk, mert hiszen még a keresztyének, még a templomos gyülekezet se hallgatta meg szavunk. Mintha hiába szólalt volna meg az Ige sok feddése, bűnbánóira, megtérésre való felhívása, mintha hiába prédikál- tatott volna Jézus Krisztus, mert még a hívők között is más a hibás, még ők is bűnbakot keresnek, ők se értik az ítélet idők jeleit, ők se találják s főként nem járják az Isten útjait. Óh, de sokan elhajlanak, idegen befolyás alá kerülnek. Még a hívőket is előfogja a félelem, a bizonytalanság, a reménytelenség. Szegény iparos emberrel beszbélgetek. ügy ismerem, mint aki őszinte igyekvéssel keresi az Urat, szereti az Ö Igéjét, országát és ügyét. Elmondja, hogy nem bírja tovább. Ö mindezideig igyekezett becsületesen betartani minden rendelkezést. Az eredmény az lett, hogy ime lerongyolódott, megrendelői otthagyták, szinte egészen tönkre ment, ha nem lenne az a kis földje, éhen veszhetne. »Kérem, hiábavaló a keresztyénkedés, én csak ráfizetek, egy fecske úgyse csinál nyarat.« — Nem tudtam meggyőzni. Bennem tovább mélyült a kérdés: ez az ember azt hiszi, hogy nem érdemes becsületesnek lenni, mert felkopik az álla; én pedig azt látom, hogy hiábavaló a prédikálás, mikor méq a hívők is ilyetén mérik az érdemest. Hát hol az Isten dicsősége? Hát hol a jutalomvárás? Hát hol vannak a hit mártírjai? Misszióban benne álló, nagytevékenysegű atyánkfia lelkesedve mondja el újabb sikereit, hogy honnét mindenünnen tudott »missziójuk« számára pénzt szerezni. Aztán mi ennek az ára? »Semmi, kérlek, semmi,« — mondja nagy nyomatékkel. A beszélgetés további folyamán azonban kiderül, hogy divatpolitikus lett, olyasmiért lelkesedik, amit ha más körülmények között más csinálna, ő volna az, aki legjobban elítélné, mint ahogy eddig meg is tette nem egyszer. Ez is olvassa naponként az írásokat, ez is elolvassa a cikkeket, a körleveleket, a tanításokat, az intéseket, a feddéseket, de mintha nem volna füle, szeme, esze.. . mintha nem is neki szólna: ő mentesíti magát mindezektől. .. Hát nem hiábavaló? Bizony sokszor megkísért a gondolat: Nem érdemes prédikálni, evangéliumi újságot szerkeszteni, cikkeket írni, Isten akaratát feltárni. Hát kit érdekel életesen mindez? Hát ki cselekszi engedelmesen meg mindezt? Életét egészen Isten szolgálatára odaszánt és az Isten szolgálatára hivatásszerűen készülő »hívő«, sőt magát sok tekintetben másoknál sokkalta különbnek tartó »evangéliumi munkás «-sál beszélgetek. A maga nyomorúságairól nyekereg. Ö gyötrődik, de mindig más a hibás. Magábaszállás helyett mások gondolataiba, kijelentéseibe vájkál s azokon spekulál. Nem először beszélgetek vele. Sokszor megtudhatta, hogy mi baja, hogy mi segít rajta, hogy mit kell cselekednie. Többet törődik saját magával, mint a Krisztusban való váltsággál, mások bűneivel, a rajta esett, vélt sérelmekkel, mint saját bűnei bocsánatával, az eseményekkel, hogy sem a hittel. Újra mondom neki, de csak hiába; ő fújja, nyafogja tovább, hogy ő nem bírja tovább, mint a vadgalamb a maga turbékolását. Minden nap csendesóra, naponta legalább egyszer közös áhitat, hetenként többször bibliaóra, istentisztelet, munka, lelki beszélgetések, s ahogy ő mondja: már hét hónapja nem tudok rendbe jönni. Hát nem hiábavaló itt minden? Istentiszteletről jöttünk. Az igehirdetés arról szólt, hogy a hit Isten ígéretein és nem a látható, esetleg nagyon is csüggesztő eseményeken nyugszik. Hinni akkor is lehet, sátrakkor is gyönyörűséges, amikor minden ellene mond Isten ígéretén kívül. Reménység és lehetőség ellenére hinni, ez az igazi hit, mert ez vallja igazán, hogy hű Az, aki az ígéretet tette és Ö meg is cselekszi azt... Beszélgetünk. Szóba ke1 'n. Mégsem hiábavaló
