Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-07-25 / 15. szám
vás is, ami a gyülekezettől kapott táviratban volt.) Belülről most egészen elcsendesedtem és megnyugodtam annyira, hogy a mondanivalóm is konkretizálódott hamarosan nagy vonásaiban. Egy csendes és boldog Ige tanulmányozásával eltelt nap következett erre. Csakhogy Isten nem adja ilyen könnyen győzelmét. És a Sátán sem mulasztja el az alkalmat ott, ahol félteni valója van. Estére érve kezdett elnehezedni bennem minden. És mire leszállt a sötétség, rám is rámszakadt belülről. Hiába akartam menekülni belőle, nem bírtam. A teljes tehetetlenség és képtelenség tudata borult reám újra a szolgálatot illetően. — Soha nem tapasztalt félelemtől kezdett a szívem táncolni. Mintha fel- taritózhatatlanul sodort volna az áradat valami nagy szakadék felé. Beszélnem kell Krisztusról és nem tudok. Be kell mutatnom Öt Szentesen, úgy kell leírnom, mintha Szentesen feszítették volna meg és én magam sem ismerem igazán. A gondolataim is leálltak, nemhogy az üdvösségre tartozó dolgokról tudjak szólni. Közben egyetlen mentségem volt csak, imádkoztam. A sötétség azonban nem múlt el, mintha áthaitolhatatlanul vett volna körül. így telt el az éjszaka. Reggel felé egy kicsit elszu- nyadtam, de fáradt és lüktető szívvel ébredtem. Az alvás sem segített. A közös csendesórán még kábult voltam és belülről teljesen megállóit. Nem tudtam mi lesz és hogy lesz tovább. Imádkozásaimból a körülvevő sötétség ellenére is az maradit meg ha kábultan is, hogy Jézusnak van hatalma segíteni. De még mindig nem történt semmi. 'Amikor reggeli után visszamentem lakásomra s elővettem a Bibliát és látszólag találomra a hitvallásokat, meg egy-két könyvet, és lementem a kertbe, hogy folytassam a készülést, egyszerre nagy nyugalom kezdett elönteni. Azután azt vettem észre hirtelen, hogy értem, amit olvasok. A II. Helvét Hitvallás — olvastam én azt már — most élni kezdett, az Ige beszélt és élő erő lüktetett benne. Csodálatos éhséggel szívtam magamba mindent, akármit vettem kezembe, világos lett előttem. Örömömben nem tudtam mit tenni, mit is tehettem volna, hálát adtam Istennek, hogy nem hagyott meg abban a nyomorúságban. Persze alig tudtam betelni ezzel az örömmel. Idegileg újra telített lettem, de ez boldog telítettség volt. A toll táncolt kezemben, de a témák egymás után oldódtak meg. Mire elkészültem, biztonságérzést adott Isten. Tudtam azonban, hogy ez még próba alá vétetik. Ha nem is elintézve, de világos volt már: Isten elindított valahová. Ez volt a második válasz. — Ezért mertem kérni azt is, hogy bizonyosságot adjon a szolgálatot illetően. Szentesen tudtam azután meg tulajdonképen, hogy az alkalmat is Isten készítette. Ök előbb akarták már rendezni, de több ok miatt elmaradt. Már az első napi szolgálatom alatt meg kellett éreznem, hogy nem egyedül vagyok. Nagyon dadogó szolgálat volt ez, de Jézus ereje tartott testileg is. A hosszú és fárasztó utazás után adta a kegyelmét ebben a vonatkozásban is. A második, harmadik nap fokozódott Krisztus jelenlétének, élő valóságának megtapasztalása. Legáldottaibb szolgálataim a vasárnapiak voltak. Délelőtt az istentiszteleten is én hirdethettem az Igét. Még soha ilyen örömöm nem vollt, hogy prédikálhatok. Kormányzó Ur születése napja volt éppen. Cselekedetek 4:12- ről ,.kellett“ beszélnem: „Nincsen senkiben másban idvesség és nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk“, mint a Jézus Krisztus. A lectióm a Lukács 2. -ben lévő karácsonyi rész volt: „Született néktek. . . Megtartó, aki az Ur Krisztus a Dávid városában.“ (Luk.2:4—14.) Az utolsó esti szolgálataim voltak legkevésbbé kidolgozva, Jézus mégis azokat áldotta meg legjobban. Krisztusnak ennyire jelenlévő erejét még az előző napokon sem tapasztaltam. Az Ümak személyes jelenléte — ez volt a harmadik válasza Istennek, — úgy eltöltött, hegy ajkamról kimondhatatlan örömmel ömlöttek a szavak, mondatok: az „élővízről“. A szószéki szolgálat bezáró imádságában nem is tudtam mást tenni és mondani, mint megköszönni, hogy velem volt, velünk volt, ott volt. A záróösszejövetel végén felszakadó imádságok már csak megerősítették bennem kívülről is, hogy Jézus elfogad ebben a szolgálatban. Ez volt a negyedik és feloldást megadó válasza az Urnák. * Mikor visszaértem Nyíregyházára, belépve az Evangélizáló Otthon kapuján, körülnéztem a virágos udvaron, belülről nagy meleg öröm öntött el. És ámikor megláttam az örvendezve kise- reglő arcokat, úgy tűnt fel, hogy tulajdonképpen csak most érkeztem meg ide. Azaz, hogy: most indultam el! Áldott legyen érte az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja! Molnár Bálint. A Biblia mélységei felé Kelj lel és járj! Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében: Kelj fel és járj! Csel. 3:6. Az Ékeskapunál kolduló sánta gyógyulásának csodájából néhány olyan üzenetet hallottam meg, amiből valamit, — úgy érzem, tovább kell adnom. 5
