Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-07-25 / 15. szám
megszabja, hanem ki is jelentette. Akik igazán jót, szépet, igazat, hasznosat akarnak alkotni, azok nem vethetik meg Istent, hanem csak akkor és csak úgy érik el ezt, amikor és ahcgy szolgálnak az értékeket akaró, képviselő Istennek. Csak az Isten szolgálata lehet az a mérték, amelyik bizonyossá teszi a cselekvés, a rendszer, az intézkedés, a törvény, a végrehajtás, a programm-megvalósítás jóságát, hasznos voltát. Ezért időszerű intés: ... és szolgálj néki tökéletes szívvel és jókedvvel.. . Az ellenőrizhetetlenül cselekvő ember sokszor akaratlanul is, sőt a legjobb szándék mellett és ellenére is rettentő baklövéseket tud elkövetni. Még a legélénkebb lelkiismeretű ember, az úgynevezett „becsületes ember“ is igen könnyen megcsúszik, elesik leginkább ott, ahol maga nem is gondolja, mert mindannyian kísérhető, minden rosszra hajlamos, megromlott emberek vagyunk. Óh, mennyi baj származik abból, hogy az emberek nem szeretik, ha ellenőrzik őket s még az ellenőrzéssel megbízottak is felületesen gyakorolják felügyeleti jogaikat. Az ellenőrizetlenül cselekvő új emberek, fiák és új nemzedék minden szép ígéret ellenére nagy galibákat fognak okozni, ha lemondanak az atyai örökségről: Isten ellenőrzéséről. Ezért időszerű bizonyságtevés: ... az Űr minden szívbe belát és minden emberi gondolatot jól éri. .. Az atyák öröksége, az atyák Istene nem természetesen száll atyákról fiakra, nemzedékről nemzedékre, hanem csak ígéretben és bizonyságtételben. Ö ígéri magát a fiáknak is, Ő kész megjelenteni magát minden nemzedéknek. Azonban itt minden nemzedéknek, minden apák után jövő fiáknak, minden kort váltó csoportnak magának van valami tennivalója, önmagának is döntenie kell: az atyák Istenével, vagy nélküle. Gyakorlatilag ettől a döntéstől függ, hogy az új emberek, az új nemzedék, a fiák, az újat akarók és cselekvők útja, tettei, szereplése áldott lesz-e, áldást jelent-e, vagy átkot. Kikerülhetetlenül döntésre szólít mindenkit az időszerű Ige kettős lehetősége: Hogyha őt keresended, megtalálod; ha ellenben őt el- hagyándod, ő is elhagy téged mindörökké . .. Félelmes jelei mutatkoznak annak, hogy az új idők új emberei, az új nemzedék, az újat, a mást akaró fiák megvetik az atyák örökségét, az atyák Isteniét, az örökkévaló Istent, törvényét, rendjét, akaratát, dicsőségét. Ennek pedig éppen Isten részéről lesznek súlyos következményei. Isten legyen irgalmas nékünk! Faluvégi Dániel. Hinémü lélek van bennünk? Nagyon megfogott a július l-i szám vezércikkei: „Szentlélektől indíttatva!“ . Szeretnék vele kapcsolatban is és mindazzal kapcsolatban, ami ebiből következik, megjegyezni néhány dolgot. Legelőször is: Most már látjuk: Szentliélekre van szükségünk. „Hiányzik a Szentlélek . ..“ De mi lehet ennek az oka? Az Igéből úgy látom, hogy az ok az, hogy „más lélek“9van bennünk! Nem áradhat ki a Szentlélek, míg ez a „más lélek“ sarjasztja cselekedeteinket. Lehet sok kedves tapasztalatunk, nyerhetünk sok áldást, lehetnek sikereink, de egész népünkre kiható jelentőségű Szemlétekkel való megteljesedésben nem lesz részünk {mindaddig, míg ezt a bűnünket egyetemlegesen meg nem bántuk. Tehát lelki ébredés és annak gyümölcseképen nemzeti újjászületés sem lehet e nélkül. Mi ez a „más lélek“? Mi ez a Szentlélektől elütő, Vele épen ellentétes lélek? A paráz- naság lelkei Ez, a lélek nem okvetlenül a parázna életű emberek vezetője. Ez a lélek, fájdalom, sokkal nagyobb befolyáshoz jutott, mint gondoljuk. Mi hát a paráznaság lelke? Az, amikor Isten imádása formasággá süllyedt és Izráel a bálványokat szereti szíve szerint és azok kedvét keresi és azok elő.tt hódol. „Hűtlenül cselekedtek az Ur ellen.“ A paráznaság lelke a hűtlenség lelke. Istent pedig nem lehet álhűséggel megcsalni. Az ébredés azért késik, mivel a Léteikért való imáink parázna szívből fakadnak. Isten adja a Lelket annak, aki jól kéri. „Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy ger- jedelmeitekre költsétek azt. Parázna férfiak és asszonyok nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.“ (Jakab 4:3—4.) Mi tehát rosszul imádkozunk. Isten nem adhat nekünk Szenttelket, mert visszaélnénk vele, mint a disznók a drágagyönggyel. Paráznaság telke és a szentség Lelke össze nem fér. Jelenleg az egyház parázna lélekkel van fertőzve. Hogy milyen mértékben, azt nem tudom. Tudom, hogy jaj nekem, hogy ezt leírtam, mert jól tudom, hogy ez az ítélet legelsősorban az én bűnös fejemre hull vissza és engem kárhoztat el. Nem tudom, látják-é ezt mások is, kínoz-e ez másokat is? Én látom, engem kínoz. Egyre jobban. Az még tetézi a helyzetet, hogy igein finom, alig feltűnő bűnünk ez. Egészen beleszoktunk a bigámiába. Olyannyira, hogy a bálványok lettek hites urunkká, az élő Isten pedig szeretőnkké. Természetes, hogy a megtérés, az ébredés nehezen megy, megakad, kátyúba fullad. Parázna viszonyban élés közben hiába imádkozunk, mert az igazi imádság az lenne, ha abbahagynánk parázna életfolytatásunkat. A paráznaság telkét kell elűznünk. És parázna csqjekedeteinket megtagadnunk. Ez pedig rajtunk áll. Rettenetes szégyen tesz, ha a világ fogja eltaszítani magától megúnt kedvesét, az egyházat. Ma még tart a jóbarátság, de 3
