Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-07-01 / 13. szám

volna látását és szavát? És hol volt még in­kább a közösség, Isten népe, akinek egységes, biztos, tiszta, evangéliumi látása lett volna a dolgokról és azt nem rejtette véka alá9 Nem volt. A mát elvesztettük. Itt csak a bűnbánet- nalk vám helye. De mi lesz a holnappal? Van-e olyan közösségünk a Szentlélek Istennel, hogy a bekövekezendöket megjelentse, azokra felké­szítsen? Érezzüke a felelősséget s látjuk-e a feladatot, hogyha ad látásokat Isten, akkor szavunknak is kell lenni? . . . Kavarogtak a kérdések és zuhogott az ítélet, rágott bennün­ket a tépelődés, szétszaladtak a szálak sokfelé, keresgéltünk, bogozgattunk, határozottan kín­lódtunk. Egyáltalán nspn volt ..csemdesnap“. És akkor megszólalt végül az evangélium: „És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: Imé felmegyümk Jeru­zsálembe és az embernek Fia átadatik a főpa­poknak és írástudóknak és nalálra kárhoztat­ják őt és a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnap feltámad.“ — és: „Én vagyok a világ világossága...“ (János 8:12.) Jézus az övéinek, de csak az övéinek meg­jelentette, amik történni fognak. Hol az egyet­len lehetőség a megoldásra? Benne. Egyek iu- dunk-e lenni Vele az Ö halálában, hogy a fel­támadásában is egyek lehessünk Vele? Tes­tünkben hordozzuk-e az Ö halálát, hogy az Ő élete is látható legyen a mi halandó testünk­ben? Unió mistica Krisztussal. Nem romanti­kus elképzelésben, nem exaltált embeii mó­don, hanem valóságosan, komolyan, úgy, ahogy csak Ö tud egyesíteni önmagával. Nem elég, ne legyen elég nekünk az Ö tanítása, eszméi, cse­lekedetei, Öt magát, az Élőt szomjuihozzuk és ragadják meg, mert egyedül Ö tud cselekedni, mert egyedül Ö maga, személyesen Ő maga a Világosság. * És most mindez nem múlhat el, nem csen­desedhet e:l hennünk. Egyesülnünk kell Krisz­tussal, oda kell szánnunk magunkat egészen, nemcsak teljes szívünkből és lelkűnkből, ha­nem teljes erőnkből és egész akaratunkkal sze­retnünk kell a mi Urunkat Istenünket és az Ö ügyét. Draskóczy Lászlóvá. — A „MAGYAR ÉBREDÉS“ Református Diakonissza Testvérház igazgatótanácsa július 3-án, hétfőn d. u. 5 órakor ülést tart Tatán. Mi a magyar ébredés? A magyar élet Istentől való megoldása. * * Hidd! Kérd el Istentől! Dolgozzál érte! Magyar megmaradás imaközössége Nem nékünk Uram, nem nekünk, hanem, a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyel­medért és hívségedért. Zsoltár 115:1. Hallanotok kell majd háborúkról és hábo­rúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémül­jetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég... És akkor sokam megbotránkoznak és elárulják egymást és gyű­lölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a go­noszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos ma­rad, az idvezül. Máté 24:6, 10—13. ❖ Magasztaljuk Istent, mert méltó, hogy vegyen dicséretet, tisz­tességet és hálaadást, mert Tőle száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Valljuk meg Istennek bűnbánattal, hogy nincs kellő érzékünk az új idők új -bűneivel szemben, hogy -bűneinket inkább érzelmi alapon nézzük s nem Isten örök törvényeinek alapján, hogy a szeretet bennünk is meghidegült, hogy a mások bűnén botránkozunk, a ma­gunkét pedig mentegetjük, hogy nem tudjuk a helyes sorrendet meg­tartani ügyeink intézésénél. Adjunk hálát Istennek kegyelméért, melyet naponként tapaszta­lunk, a mindennapi kenyérért, melyben nem lá­tunk szükséget, a magyar múlt tanulságaiért. Könyörögjünk Istenhez a magyar bűnbánat mélyüléséért és ter­jedéséért, a magyarság vezetőinek alázatosságáért, hogy tudjuk a dolgokat, a tényeket és az eseményeket Isten világossága mellett látni és az Igéhez mérni, a magyarság lelki egységéért, a végrehajtó közegekért, a tisztviselőkért, a bombakárosultakért, a katonákért, a nyári evangéliumi szolgálatokért. ~7

Next

/
Thumbnails
Contents