Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-01-15 / 2. szám
«s.roly űrnek étítrfia u. 13 II. évfolyam 2. szára. Nyíregyháza, 1944. január 15. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség cs kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99. loptunk Az esztendő első teljes hetét az Evangéliumi Világszövetség közel száz esztendeje (1846 óta) az imádság hetévé igyekszik tenni, a világ minden népe és nemzete között. A jelenlegi háborús helyzet külsőképen megakadályozhatta az egyetemes imahét olyan megtartását, hogy azonos vezérfonal szerint, ugyanazokat a bibliai helyeket olvasva gyülekezzék össze Isten színe előtti a földkerekségnek sok millió imádkozó embere, Istent az Ur Jézus Krisztus nevében segítségül hívni. De semmi akadálva soha nem lehet annak, hogy az imádságnak ebben a láthatatlan közösségében lélekben és igazságban együtt ne lehessünk Isten színe előtt. Ha különbözők is a naponként olvasott bibliai helyek, az imádságtárgyak, de ugyanaz az Ige és ugyanaz a Lélek, aki munkálja ugyanazt mindenekben. A Magyar Evangéliumi Szövetség vezérfonala az év első hétfőjére első Igének József történetének egy darabját jelölte ki. Amikor ezt a részletet Mózes 1. könyve 44. részéből elolvastuk, Istennek olyan kijelentése vált világossá előttem, amit ilyen szemléletesen, egyszerűen és velőkig ható módon eddig nem láttam. A gyermekkorunktól fogva jól ismert történetben arról van szó, hogy József mindennel ellátja testvéreit s azt a parancsot adja, hogy titkon rejtsék el a legkisebbik zsákjába az ő ezüstpoharát. Azután utánuk küldet és leleplezteti őket. A testvéreket mint tolvajokat hozzák vissza. A poharat megtalálták Benjámin zsákjában. Akkor előáll Juda és a félelmes kormányzó előtt, akiről nem h\ sejti, hogy hajdan rabszolgának eladott testvérük, így kezdi a beszédet: „Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáida t.“ A testvéreknek minden okuk meglehetett volna rá, hogy ártatlanságuk hangoztassák. Esküvel és fogadástétellel erősíthették volna, hogy nem loptak poharat. De ott van hátuk mögött a sötét bűn. Szomorúan többet tettek, mint amiért mást a hurok a nyakukra szorult. Igaz, mast, ebben ártatlanok, de az eltemetett bűn fölébredt és a vallomás így hangzik: „Az Isten büntetése utolérte szolgáidat." Lelkipásztori szolgálatomban sokszor találkoztam már olyan emberekkel, akik Isten ítélete alatt váltig csak azt emlegették, hogy nem loptak poharat. Ott, abban a helyzetben, ahol Isten keze utolérte őket, ártatlannak tudták és vallották magukat. Maguk is elhitték, hogy gonosz körülmények, szerencsétlen véletlen juttatta őket a megoldhatatlanul nehéz helyzetbe s ha egyáltalán gondoltak Isten kezére, jóhiszeműen kérdezgették, hogy miért büntet. A lelkiismeret nagyon nehezen ébred. Látszatigazságokkal nagyon tudjuk védeni magunkat. Közösségben is így vagyunk. Legalkalmasabb lelkiismeretaltató a jobbra és balra tekintgetésl. Lám, a másik milyen rossz, még rosszabb mint mi. Be is tudjuk bizonyítani. Ilyen módszerrel kiderül a nagy magyar ártatlanság. A különös és nagyon kellemetlen meglepetés csak az, hogy senki se akarja ezt elhinni. Pedig teljes tiszta igazunk van, csakugyan nem loptunk poharat. Tudom a nagy ellenvetéseket- Halálos szoron- gattatásban az embernek védekeznie kell. Mi lesz vele, ha maga is elismeri... Nyilvánvaló, hogy nekünk nagyon sok igazságunk van — jobbra és balra. Csak éppen azt nem vesszük észre, hogy fölfelé nincs igazságunk. S félünk attól, hogy ha ezt elismerjük és a védekező magatartást Isten felé föladjuk, kihasználják ezt ellenünk. Pedig Isten Isten és aki kegyelemre kiszolgáltatja magát neki, akár egyes, akár nemzet, azt Ö védelmezi meg mindenkivel szemben. Nem várhatjuk, „ hogy az egész magyarság vállalja ezt a hallatlan kockázatot és mindenestől .Istenre bízza és csak Istenre bízza népünk sorsát. De várja az Isten ezt az Ö népétől, a választottak kicsiny seregétől, akik tudják, hogy nekünk nem a szomszédainkkal, hanem Istennel van dolgunk. Isten majd elintézi azt. ami a mi igazságunk, hogy valóban nem loptunk poharat senkitől• De ennek az az előfeltétele, hogy amikor úgynevezett ártatlanul a pohárlopással 1
