Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-06-01 / 10. szám
ami nem felel meg Isten akaratának, hanem társas kapcsolataimat is ugyanúgy pdaarják, rontják a nem Isten szerint valók. Sőt anó' is lehet mind többet hallani, hogy mi, mint nép. mint magyarság, — vagy szükebb körben mi, mint magyar református egyház — közös, együttes vállalkozásainkban sok mindent cselekedtünk úgy, hogy Isten tervével, akaratával és 'szándékaival ütköztünk össze. Közös mulasztások terhelnek bennünket, mert mm értettük meg elég világosan az idők szavát, az Isién mára szóló üzenetét, mert elszalasztottuk kényelemből, álbékesség keresésből, tunyaságból a történelem kínálta alkalmakat, a Isten szerezte lehetőségeketMindig többen és többen vannak, akik észreveszik rajtunk Isten büntetését, sujtoló haragját. Mindig többen és többen vannak, akik merik hirdetni, hogy Istennel kell megbékülavnk és ez csak a bünbánattartás és a megtérés által lehetséges. Különös, de valahogy én ennek nem nagyon tudok örülni. Sőt legutóbb prédikáció hallgatás közben már bosszantott is a dolog. „Magyar bűnbánat“. Szép és jó dolog. Csak van körülötte egy igen nagy baj: Majd mindenki mást ért alatta. Igen, igen a bűnbánat alatt. A bűn tekintetében nem értünk egyet. Tegyük fel csak a kérdéseket: Miben vétkeztünk? Mit rontottunk el? Mi a magyarság, a magyar nemzet bűne, mulasztása, ami miatt most ítélet alá került? Mit mulasztottunk el? Ha erre ki-ki elkezdene őszintén, minden félélem nélkül felelni, nagy zűrzavar keletkeznék. Antit az egyik magyar helyesel, azt a másik magyar kárhoztatja, még evangéliumi körökön belül is. még az egyház berkein belül is. Az a szomorú tapasztalatom van, hogy a „módszer“-nél még valahogy érvényesül az isteni 'szempont, de már a gyakorlati véghezvitelben nem a kijelentés szempontjai az irányítók, hanem kinek-kinek egyéni, politikai beállítottsága, vagy politikai barátai, életnívója, vagy esetleges féltenivalója. Ahhoz, hogy Istennel való vonatkozásunkban valóban történjék valami, tovább kell mennünk egy lépéssel: fel kell ismernünk egészen konkrét, nevén nevezhető tényeiben, hogy hál mikben is vétkeztünk, a saját egyéni bűneinken kívül, mik a megbánni valóink, valóban hol tévesztettük el, igazán mit mulasztottunk el. Ennek a további lépésnek megtételénél azonban nagyon vigyáznunk kell. hogy valóban Isten vezessen bennünket, hogy az Ö útjára lépjünk, hogy Ő ítéljen meg bennünket. Kérjük Istennek Szentlelkét, hogy necsak a bűnbánat szükségességére, hanem bűneink ismeretére és a megismert bűnök igaz és becsületes megbánására segítsen el valamennyiünket, hogy e tekintetben is egyek lehessünk. Gyülekezeti evangélizáció SZABADKA — május 10—12. — Szabadka a miagyar Délvidék fővárosa. A város lakosai számához képest nem nagy a református gyűlefeezet, mert alig van 3.000 tagja. Nagy szórvány vidék tartozik hozzá. Lelkipásztora Keck J. Zsigmond, aki dr. Tóth Kálmán vallásoktató lelkésszel és Vietórisz Lajos segéd- lelkésszel látja el az egyházi szolgálatokat. A gyülekezet a felszabadulással szinte újjáalakult. Megvannak a nehézségei. Még csak imaháza van. Most készül templomot építeni. Imreh Ilona testvérünk már kétszer volt 2—2 hétre a gyülekezetben. A háromnapos evangélizáció iránt szép érdeklődés mutatkozott. Részt vettem az ifjúság kirfándulásán Pallicsra, ahol a tó partján a gyülekezetnek saját kedves telepe van. Két-két alkatommal együt voltam az alsós és felsős diákokkal, már akik még hozzáférhetők voltak, egy- szor-egyiszer a konfirmandusokkal, a leányokkal, a fiúkkal, a férfiakkal és az asszonyokkal. A személyes belső elmélyülés alkalmai voltak ezek. Három este az i,maházba,n a gyülekezetnek tartottam igehirdetést az ember nyomorúságáról, Jézus Krisztusról és az Isten dicsőségéről. SZEGED — május 13—16. — A szegedi gyülekezetét nem, kell külön bemutatnom olvasóink előlit, hiszen majd minden évben szolgálunk ott evanigélizációval. Most Molnár Bálinttal együtt vettünk részt az evan- gólizácic'ri. Néhányan Hódmezővásárhelyről is átjöttek. Három reggel bibliakörben a Római levél 6—7—8, részeit beszélgettük át. Külön-összejövetelt tartottunk, férfiaknak, leányknak, asszonyoknak és gyülekezleti munkásoknak. Molnár Bálint la dsillagbörtöniben kétszer és la Somogyi- tellepen háromszor szolgált. Az öt templomi istentiszteleten a következő kérdésekről szólt az igehirdetés: Jézus a világban. — Jézus ember kézen. — Az ember Jézus kezében. — Mit csinál Jézus ma? — Mit csináljon ma a hivő ember? — Az este nyolcórai összejövetelek tárgyai voltak: Tiltott utak. — A hűtlenség átka. — Az Ur útjai. — Az Isten ajándékai. Minden összejövetelre elég szép számmal jártak ell. Többen voltak újak is, akik az előtt ilyen alkalmakon miem vettek részit, A hadikór- házból a fenltjáró (sebesültek testületileg vettek részt a templomi evamgélizáción. Ké,t alkalommal még külön is szólhattam hozzájuk. Igen hálásan hallgatták az evangéliumot. Békefi Benő- ~7
