Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-06-01 / 10. szám
— Te azonban pótold ki hatalmaddal, .aurai gyengeségemből ehhez hiányzik. Ne vond meg tőlem irgalmadat. Jóságod dal és igazságoddal oltalmazz engem szüntelenül. — Hadd szégyenül jenek meg és piruljanak mindazok, akik lelkem elvesztésére törekszenek és gyönyörködnek bajaimban. Érje gyalázat őket ós veressenek vissza. December havában elviszik Harsányi Istvánt és Czeglédi Pétert, a két tisztelendő férfiút Nápolyba s csak ő marad Húsz ti Mihállyal, a másik vértanúval a börtön fenekén oly állapotban, hogy már mosakodni sem tudtak s minden pillanatban várták a halált. Nemsokára Harsányi István útján köztudomásúvá lett Velz György úr tudósításából, hogy mindketten meghaltak. A Theateban tartott Miskoltzi Mihály, Harsányi István, Kóródi János, Czeglédi Péter, Szetsei János rabok súlyos vasbilincseit falra akasztották és ott őrzik ritkaságként. A Biblia mélységei felé Jaf, a karnis próféták! Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem, leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvigasztaljalak, Siómnak szűz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger; kicsoda gvógyít meg téged?! A te prófétáid hazugságot ós bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnoksago- díat, hogy elfordították volna, fogságodat; hantem láttak teneked hazug és megt.éve- velyítő prófétálásokat. Jeremiás siralmai 2:13—14. Isten ítélete sohasem lehet váratlan. Ebben a bűm alá rekesz tett világban, de a megváltás vi- lágkorszakábam Istennek sohasem az első cselekedete az Ítélet végrehajtása. Ö kegyelmi idővel dolgozik; bánásmódjához tartozik hozzá, hogy időt ad a megtérésre, a büntetés elől való meg- memekvésre. A kegyelmi időnek két jellemvonása van. Az egyik, hogy Isten úgy áld, úgy vezet, úgy bánik a kegyelmi idő alatt népével, minika nem vétkezett volna, felhozza napját, esőt ad, áldást osztogat, kenyeret, munkát ad; még zavartalanul lehet élni. A másik az, hogy prófétákat küld, akiken keresztül megszólaltatja ítéletét, fölfedí a valóságot, de mindég úgy, hogy bütibá- mátra szólít és megtérésre hív. Milyen rettenetes tragédia születik abból, ha a próféták hazugságot prófétáinak és bolondságot hirdetnek! Népünk, egyházunk ítélet alatt áll. Mintha Isten történelmi ítéletének keserves végrehajtása közeledett volna el: Mintha az ostor már ütne. Mintha az ítélet kardja már ölne. Mintha a „(hijjával találtattál“ mindent alapjaiban megpendítő vihara már zúgna. Mintha búsul ása e ítélet-árja előtt a zsilipek fölnyiltak volna, a gátak átszakadtak volna. Naponta a töredelmes ,.megérdemeltük“ vallomásával, az ítélet vállalásával nézem, szenvedem mindazt, ami van, ami történik. Szeretnék a jövőbe látni. Mára is így ébredtem,, s aztán olvastam a mai Igét, a fenti Igét. Óh, nincs addig jövő-látás, amíg a múltat Isten szemével nem látjuk. Óh, jaj nem elég, hogy annyit vétkeztünk, annyi mindent gondoltunk, cselekedtünk, annyi mindenben megalkudtunk, meghátráltunk, kiegyeztünk, hanem, ímé, a próféták is hamisak voltak .. . hazugságot és bolondságot hirdettek néked • ■. De sok beszédet hallottam szószéken, előadóteremben, keveseknek, sokaknak szólót: hazugságnak bizonyultak!... és nem fedték fel álnokságodat. .. Nem volt ildomos és bizonyos vonatkozásiban még szabad se a bűnről beszélni, tévedésükre rámutatni, szóváüenni igazságtalanságokat megbélyegezni erkölcstelen, kétlaki embereket és nem is hangzott ilyenféle ítélet. Az egyház is hagyta bűnben élni tagjait. Ha nem, érkezett „hivatalos feljelentés“, akkor nem járt el a nyilvánvaló dolgokkal szemben sem, akkor maradhatott főgondnok, lelkipásztor, hitoktató, diakonissza, egyháztag akárki. A bűnből „téma“ lett és a próféták nem álltak a kicsik és a nagyok elé az isteni szóval: „Te vagy az az ember!“ Gyűlések, jelentések, beszámolók a „mindem rendben van“ mottót hordják magukon, pedig mennyi a szenny, a íertő, a mocsok, a bűn. Most kezd látszódni ... láttak tenéked hazug és megtévelyitó prófétálásokat... Ránézek könyvtáramra, itt vannak a legújabb theologíai irodalom, predikációs kötetek, a pedagógia, a filozófia, a szociológia friss írásai. S a folyóiratok egész halmazára gondolok. Menynyi prófétálás, csak hazug és megtévesztő látásokkal: Mennyire nem látunk tisztán! Jaj a hamis prófétáknak! ,.Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger; kicsoda gyógyít meg téged?!" Tán a tűz, amiben megégünk! ?! Isten légy irgalmas nekünk, bűnösöknek, és a hazug próféták prófétálása nyomán olyan retteneteseim eltévelyedetteknek! DoulosJEGYZET EGY LÉPÉSSEL TOVÁBB. Evangéliumi körökben abban már legalább is nagyjából, egyetértünk, hogy a mi nemzeti feladatunk legsürgősebbje a nemzeti bűnbánat. Erre ösztökéljük egymást szünes-szüntelen, mert mintha a helyeslés közben maga a bűnbánat- tartás elmaradt volna. Talán már abban is egyetértenénk, hogy nem csak egyéni bűneink vannak, hanem közösségi bűneinkről is kezdünk gondolkodni, beszélgetni, cikkezni. Mintha kezdene derengeni, hogy nem csak egyéni létemben, önállóságomban van egy egész sereg tény, gondolat, indulat, és úett>
