Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-06-01 / 10. szám
mint az atyai vessző, amellyel kegyelmesen és Krisztus lelkének szelídségéhez képest fenyitett- nek meg azok, akik súlyosabb bűnbe estek ... A fegyelemnek első alapja az, hogy a magánintelmeknek is adjunk helyet... mindenki iparkodjék testvérét inteni. Különösen pedig éher- kedjenek ebben a pásztorok és vének, akiknek feladatuk nemcsak szónokolni a néphez, hanem házanként külön is inteni és buzdítani... Három cél van pedig, amelyre az egyház e nemű feddéseknél és kiközösítéseknél figyelemmel van. Az első cél az, hogy Isten gyalázatára a keresztyének közé ne 'számláltassanak azok, akik rút és vétkes életet élnek .. . (És itt gondot kell fordítani az úrvacsorára is, nehogy a különbség nélkül való kiszolgáltatása megfertőztesse azt.) .. . A másik cél az, hogy a gonoszok állandó megszokása folytán — amint történni szokott — a jók meg ne romoljanak ... A harmadik cél az, hogy azok maguk 'szégyenletükben megzavarodva kezdjék megbánni rút cselekedetüket“... A mii egyházunk kellőképen használja-e ezt a féket, ezt az ösztökél, ezt az atyai vesszőt? Nem teheti, mert népegyház vagyunk, — mondja az „egyház-védelem“. Itt valami tévedés van, mert se Törvénykönyvünk, se pedig hitvallásaink nem népegyháznak valÜiák egyhazunkat. — Ez nem becsületes felelet, hanem kissé könnye !mű kibúvó... Vájjon a gyakorlatban miiért mond le egyházunk Isten dicsőségének az egyházfe- gyelem által való szolgálatáról, az igazi hívek védelméről és a tévelygők, bűnösök ez eszközzel való megtérítéséről? Van-e valami jogalapja erre? Vájjon nem mindennél fontosabb volna-e az egyház Ura és Főpapja iránt megmutatkozó, teljességre törekedő engedelmesség? Az igaz, hogy az igaz egyház ismertető jegyei közül a két legfontosabb az igehirdetés tisztasága és a sakramiantumoknak Krisztus rendelése szerint való kiszolgáltatásai. De vájjon a fegyelmezés nem igehirdetés-e? És vaj join lehet a sakramen- tumokat Krisztus rendelése szerint kiszolgáltatni fegyelmezés nélkül? A méltatlan evés nem csiaík az evőit, de az Isten gyülekezetét is meg- rentja! Neirn tudtam magamba tartani ezeket a kérdéseket. Jó volna bűnbánaíosan elgondolkodni rajtuk. Vájjon az egyház mostani állapotából és ítélet alá helyezettségéből nem kellene levenni azt a becsületes következtetést, hogy a jövő egyháza csak a fegyelmező egyház lehet? „Ha mi magunkat ítélnénk, nem ítéltetnénk el.“ Faluvégi Dániel. Mi a magyar ébredés? A magyar élet Istentől való megoldása. * * Hidd! Kérd el Istentől! Dolgozzál érte! kellene adnia, ha igazán engedelmes volna Urának és benne életté lenni akaró Igének. Aztán utána néztem, hogy mit is modaijiak egyházi irataink az egyházi fegyelemről. Ez még jobban elszomorított, mert olyan világos tanítást vall róla mind a két hitvallásos könyvüiak. Kálvin is olyan meggyőzően mondja el, amit erre vonatkozólag Isten Igéjéből megismert, hogy ezek után úgy gondolom, hogy kettős fiún nem élni ezzel a világosan meglátott, megvallott és kifejtett kegyelmi eszközzel. Az egyház, mint az isteni szolgalat hordozója, nem csak engedetlen isteni Urának legfelsőbb rendelkezéseivel szemben, hanem megfosztja a reábízottakat azoktól a segítésektől is, amelyeket Isten nyilvánvalóan meg akar adni nekik m'egszentelteíé- sükre és hit ban való növekedésükre. De vájjon miféle jogon cselekszi ezt? A II. Helvét Hitvallás világosan vallja: . . az egyházban mulhaiatlanul keli lenni fegyelemnek“. A mienkben miért nincs? Van! j— mondja rá az Egyházi Törvények alapján az „egyház-védelem“. Legyünk őszinték és ne bújjunk a valóság elől papír-paragrafusok mögé! Egy esetben szoktuk gyakorolni, a reverzálist adókkal szemben. Nagyobb tekintélye volna ennek is, sőt esetleg nem is kerülne reá sor, }ia mernénk alkalmazni a paráznákkal, a részegesekkel, a hűtlenekkel, az istenkáromlókkal, a tévelygőkkel szemben. A Ileidelbergi Káté 85. kérdése és felelete ezt vallja: „Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyország a keresztyén (egyházi) fegyelem által? Úgy, hogy Krisztus parancsára mindazok, akik keresztyén név alatt nem keresztyén tudományt (tant) vallanak s nem élnek keresztyén . életet: miután néhányszor atyahságosan figyelmeztettek és tévelygéseikkel, vagy 'szégyenteljes életükkel fel nem hagynak: bejelentetnek a gyülekezetnek, vagy a gyülekezetnek e célból megbízottaknak. És ha ezek intését sem veszik fel, akkor ezek a sákramentumoktól való eltiltással kirekesztik őket a keresztyén gyülekezetből. Isten pedig a Krisztus országából. És újból akkor vétetnek fel a Krisztusnak és az Ö gyülekezetének tagjaivá, ha valóságos megjobbulást Ígérnek és mutatnak fel.“ Él-e a mi egyházunk a kulcsok hatalmának ezzel a gyakorlásával? Él! — mondjai az „egyház-védelem“ a vádaskodással szemben rámutatva az egyházi bíráskodásra. — Vigyázzunk, mert az egyházi bíráskodás se közigazgatási, se fegyelmi vonalon nem felel meg az igazi, a bibliái egyházi fegyelemnek. Még pl. a palást- vagy állásvesztésre ítélt egyházi szolgát se tiltja el az úrasztalától. A börtönökben egyházkövetés nélkül is kiosztja az úrvacsora sakraMentumáj;, még az esetben is, ha a bűn nyilvánvalóvá lett. Kálvin János írja: „A fegyelem olyan, mint valami fék, amely visszatartja és megszelídíti azokat, akik Krisztus tanítása ellen dühön- genek; vagy mint valami ösztöke, mely a kedvetleneket és a resteket felébreszti; néha olyan,
