Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-06-01 / 10. szám

II. évfolyam 10. szám.

JDr.Erdős Károly urnák D .SiLaOJS Péterfxe u.13.

Nyíregyháza, 1944. jmiins 1.

Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. .KARÁCSONY SÁNDOR.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99.

Sxenilélektől indíttatva.

Pünkösd után vagyunk, legalább is naptár szerint. De vájjon tényében is?

A szomszéd városba kellett volna átmenni sürgősen fontos ügyben. Baráiom szívesen vállalkozott volna arra, hogy átvisz bennünket autóján, de megakadt jószándéka és szolgálatkészsége azon az egyszerű háborús tényen, hogy nem volt benzinje. Akkor is elgondolkoztam ezen a nekünk is bajt, késedelmet okozó eseten. Most az ünnepen újra ez jutott eszembe. Igen, valahogy ilyenféleképen van a mi mai keresz- tyénségünk is. Nincs benzinje. Lényeg szerint nem élte át a pünkösdöt, nem vette a Szendéiket.-Ne essék zokon senki emberfiának az egyházban, az evangéliumi mozgalmakban, az Ur szolgái közül, mert egyrészt nem kritikaként mondom, másrészt, ha zokon esik, csak állításomat igazolja vele. Tetszik érteni, azt látom, nem kis szégyenkezéssel, hogy előállt az autó, teljes a készség, hogy pl. bajba jutott embereken segítsünk, próbálkozunk, de mégse sikeredik, mert hát nincs benzin, nincs erő, se az egyházban, se a szolgákban, se a mozgalmakban. Pálóczi IIor■*- váth Ádám éneke zsong bennem:

Egy halász, ha prédikál,

Fog sok ezer lelkeket,

S míg dühösen űzi Pál Az eloszlott híveket,

Útban éri leverő,

Mennyei tüzes erő.

Terjed e tűz az egész Föld színére hirtelen,

Fú e szél s hatalmat vesz,

Ahol akar, szüntelen,

Lelkesíti sorsosit,

Szentel és világosít.

Hol van ma ez az erő?

De ha az Igét gondoljuk meg, akkor is dyen- féle kérdés ébred bennünk. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv, a „Szentlélek evangéliuma" nyilván feltárja és bemutatja, hogy mit cselekszik Ö, ha jelen van az egyházban, ha együtt

munkálkodik az egyházi szolgákkal, ha a gyülekezet, mint közösség hisz igazán Jézus Krisztusban, de Jézus Kriszusnak is a tekintetben is, hogy az erő csak a Szentlélek vétele után az övék. Egy, Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról való bizonyságtételre háromezer lélek tér meg, a sánta jár, megmozdul a hely, ahol egybegyűltek, az Isten beszédét bátorsággal szólják, a Szentleiket megcsaló, ellene hazudó Ananiás és Safira holtan rogynak össze, az apostolok a fogágból kiszabadulnak, egy akarattal választják a hét diakónust, s folytathatnám tovább. (Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer úgy olvassa el a Cselekedetek könyvét, hogy gondosan figyelje meg, hogy mit csinál a Szentlélek.) Hol vannak ma ezek a jelek, és csudák, ezek a bizonyságok?

Igen, tudom én, hogy mi ezekre a nyugtalanító kérdésekre az „illedelmes", kiforrott „theo- logiai“ felelet. Nem egyszer adtam én is\ nekem feltett kérdésre ilyen feleletet. Beszéltem az első idők forróságáról. A keleti, testibb embernek, a primitívebb embernek volt szüksége „ilyen jelekre“. Az Isten Lélek és nem okvetlen kell, hogy ilyen testi, fizikai jelenségekben bizonyítsa meg magát, mi is elégedjünk meg. ha Ö megvdá- gosít, ha belső bizonyságot tesz bennünk, ha titokzatosan vezet bennünket, ha elvezérel az igazságra, stb. Most valahogy nem elégítenek ki ezek és az ezekhez hasonló feleletek. Itt valami komoly hiba van. Hiányzik a Szentlélek .A bajt csak fokozza és veszedelmesebbé teszi, hogy mi alapjában véve nem is tudjuk, — vagy tatán nem akarjuk — megérteni, hogy ez milyen nagy baj egyénileg és közösségileg is. Már szinte előre félek, hogy ez a cikkem is csak időtöltés és papirtömés.

Azt mondja az írás: „sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem Szenti él éktől indíttatva szólották az Istennek szent ember eT... It\, Ht van a mi nyomorúságunk. Van kétségtelenül úgynevezett evangéliumi igehirdetés, lehet hallani sok komoly bi1