Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-05-15 / 9. szám
meggyőződésben megtérés is. Aki valaha kommunista volt, az juthat jobb meggy őzödébe és igaz őszinteséggel fordulhat ellene a marxizmusnak. Aki valamikor vaskos materialismust vallott, meggyőződhetik a szellem és a lélek valóságáról. Aki Isten kizárásával alkotta meg a maga világképét és értékelési rendszerét, találkozhat Isten valóságával s leborulva imádhatja s szolgálhatja Őt. Saulból minden vonatkozásban lehet Pál. Ez az evangéliumunk. Ezt hiré.t- jük és ezt éltük át magunk is ■ ■. Azonban vala mire nagyon kell vigyáznunk: a megtérés é> az átöltözködés között igen nagy és lényegbeli különbség van. Ha az ablak kerete korhadt, hiába mázoljuk be a legdrágább vagy a legtetszetősebb festékkel, ezzel nem lehetett segíteni rajt a. Ha a kútból ihatatlan vagy mérges viz folyik, ruem segítettem ezen a tényen azzal, ha a kút szívó- szerkezetét bármily színűre is festettem. A megtérés csak akkor lehet igazi, ha hozzáillő gyümölcsöket terem. Ma sok a „megtérő“, kissé nehezen hiszünk, ízért hirdetjük feléjük keresztelő János próféciáját: „Teremjetek hát m egt é r é s- hez illő gyümölcsöket!“ Ezek közül a gyümölcsök közül elengedhetetlen a múlttal való teljes szakítás, annak őszinte és nyílt megbánása s a lehetőségek korlátái között való jóvátétel, legalább is az alázatosságban, a hátraállásban, magunknak lelkismeretünk szerint (legszívesebben igy mondom: Isten ítélete szerint) való megítélése... Ahol ez hiányzik, ott csak mázolásról lehet szó. Attól pedig vigyázat! Evangéliumi alapon von, sőt igazán csak ezen az alapon van megtérés, megbocsátás, rehabilitáció, még pedig teljes és tökéletes, de csak feltétel alatt... hinni kell a Jézus Krisztusban a bűnbánat és a megtérés útján. Ezt még a kegyelem álláspontján se lehet megtakarítani. Nem engedhetjük el a feltételt. A látszat csal. A mi feltételünk és egyben garanciánk is tegnap, ma és örökké Jézus Krisztus. Gyülekezeti evangélizáció KASSA — április 30—május 7. — A kassai református gyülekezetei már nem igen kell bemutatnom olvasóinknak. Most ünnepelte 300 éves fennállásának ünnepét, a háborús helyzetre való tekintettel csak egészen szűk keretek köpött. A „kassai bástya“ mindig nagy jelentőségű szerepet töltött be. (Itt hadd hívjam fel dr. Szabó Lajos kassai lelkipásztornak sajtó alatt levő könyvére a figyelmet, mely a kassai gyülekezetnek 300 éves változatos történetét tárgyalja az eredeti, legtöbb esetben igán tanulságos és hitépítő dokumentumok közlésével.) A gyülekezet maga várta és igényelte az evangélízációt. Tulajdonképen Bereczky Albertet várták, én csak ő helyette jöttem el. Az evangélizáció a megszokott keretek között folyt le növekvő és mélyülő érdeklődés mellett. Az egyes esték főkérdései a következők voltak: Hol van most az Isten? — Emberséges-e az Isten? — Aki még az Istennél is „jobb“. — Jézus nagysága. — Jézus áldozata. ■— Jéztís ereje. — Jézus embere. — Az utó-összejövetelek összefoglaló kérdése „Hogyan kapcsolódhatom bele Isten országába?“ kérdés volt. A két vasárnap délelőttjén is hirdethettem az Igét. Hétköznapon reggel bibliaórákon az aznapi Máté evangéliumi részt beszéltük meg. Volt néhány különleges alkalom is. Ilyen volt a kassai lelkészi kör bibliaórája, melyen az abaúji egyházmegye nöszövetségének körzet- vezetői és a helyi nőegylet egyik bibliaköre is részt vett. Tanulságos volt egyik este a „magyar megmaradás imaközösségének“ családi összejövetele, melyen csendőrtiszt, gyárigazgató, orvos, kereskedő segéd, papok, férfiak, nők, öregek és fiatalok, katonák és civilek, reformátusok, evangélikusok és római katolikusok vettek részt. Ezen igen vitatott kérdés volt, hogy időszerű üzenete-e Istennek az ítélet. Az egyik, havonta összegyűlő férfi bibliakörön aktív vezérőrnagy tett arról hitet, hogy a lélekről senki kedvéért le nem mondhatunk. Az egyházban azért kell találkoznia mindenkinek, hogy ez a lélek éljen' és győzzön. Volt egy ad hoc énekóra, melyen igazgató-főorvos, zöldkeresztes védőnő, református lelkész, két diakonissza és két apáca együtt énekelték a délvidéki énekes könyv bűnbánó énekeit és az egyetemes keresztyénség közös énekkincset. Legérdekesebb az a családi, vacsorautáni együttlét volt, ahol római katholikus nagyprépost, franciskánus fheol. m. tanár, helybeli református és evangélikus lelkipásztorok, vallástanar és evangélizátor mások jelenlétében beszélgettek az „Egyház" mulasztásairól, az álelméleti síkra tévelyedett keresztyénségről, a lelkigondozás égető kérdéseiről, a betegek lelki- gondozásánál felmerülő nehéz'ségekről, a vallásos és eszmei mezbe öltözött materiálismusról. Köszönöm imádságaitokat. Tartsátok meg továbbra is könyörgéseitekben a kassai gyülekezetei, hogy meg lehessen bénne és általa az, amit Isten akar. Béketi Benő. Voltál már a Megbékélés Házában? Szólt ott hozzád Isten? Imádkozz érte, hegv ez évben is tegye lehetővé ott Isten az Ige szolgálatát! Mi a magyar ébredés? A magyar élet Istentől való megoldása. * * Hidd! Kérd el Istentől! Dolgozzál érte! T
