Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-05-01 / 8. szám
ne rontsunk beléjük megfontolatlanul; ha orvosszereket nyújt, ne vessük meg azokat... Isten a jövendőt azért akarja eltitkolni elölünk, hogy mi azzal, mint kétségessel szembe szálljunk, és soha meg ne szűnjünk a kész eszközöket használni, míg vagy meggyőzzük azt, vagy az győz le minden gondoskodásunkat.. . Rosszat azonban Isten nekünk egyáltalán nem parancsol; sőt inkább mi rohanunk vakon a bűnbe, nem gondolva meg, hogy mit kíván Ö, hanem szenvedélyünk zivatarai közt úgy őrjöngve, hogy szántszándékkal tusakodunk Ö (ellendő S ily módon rosszat cselekedve, igaz rendelésének szolgálunk, mivel Ö bölcsesége végtelen nagyságához képest a gonosz eszközöket igen jól és helyesen tudja arra használni, hogy velük jót cselekedjék . .. A tolvajok, gyilkosok s egyéb gonosztevők is az isteni gondviselés eszközei, kiket Isten arra használ, hogy azokat az ítéleteket, melyeket magában megállapított, végrehajtsa. Azt azonban tagadom, hogy bűneikre ebből bármi mentség is származnék . . . Hogy Isten különös gondviselése vigyáz a hívek üdvösségére, erre nézve a Szentírásban igen számos és bőséges ígéret van, pl.; Zsoltár 55:23, I. Péter 5:7, Zsoltár 91:1, Zakariás 2:8, Ésaiás 26:1, Ésaiás 49:15. .. . Isten oly buzgón őrzi a szenteknek utait, hogy még a kőbe se üssék meg lábukat... Amennyivel többet érünk a verebecskénél, Isten annyival melegebb gonddal őrködik felettünk ... így gondja van arra is, hogy minden teremtett dolgot övéinek javára és üdvére kormányozzon, még magát az ördögöt is. .. . E tudatot . szükségképen követi egyrészt a szívbéli há- ládatosság a szerencsés körülmények közt, másrészt a türelem a balsorsban, továbbá csodálatos biztonság a jövőre vonatkozólag ... Az ördögöt s az istentelenek egész táborát Isten keze minden tekintetben mintegy zabolával, úgy féken tartja, hogy ellenünk semmi merényletet se ki nem ' eszmélhetnek, se kieszelt tervüket meg nem kísérelhetik, sem gonosz tettük végrehajtására, bármint próbálják, egy ujjúkat sem képesek mozdítani, csak amennyiben Isten megengedi, sőt csak amennyiben rájuk bízta s nemcsak bilincsekbe vannak verve, hanem zablája által kényszeríttetnek engedelmességet tanúsítani ... Minden nyomorúságok között legnagyobb az isteni gondviselés nem ismerése s viszork a legnagyobb boldogság annak ismerésében áll. Inst. XV1—XVII. Mi a magyar ébredés? A magyar élet Ietentől való megoldása. * * Hidd! Kérd el Istentől! Dolgozzál érte! A falu felé ... Egy bizonyos út megtétele után körül szoktunk nézni. Számbevétel ez a múltra vonatkozólag és meglátása a jövendő feladatoknak. Minden mozgalomak szüksége van, — amikor önmagának Isten előtti boldog alázatossággal való felismerésére jutott, annak a tudatos meglátására, ami most már önmagán kívüli feladatként áll előtte. Ennek a lapnak sorait nagyobbrészt hívő intelligenciánk olvassa, mert tetszett Istennek, hogy a magyar ébredésnek ez a szolgálata, amit a Baráti Társaság által akar elvégezni, nagyobb mértékben épen a magyar középosztályon belül hozott áldott gyümölcsöket. Elmondhatjuk, hogy Isten középosztályunkban is keresi és ha keresi, meg is találja az övéit, amint hogy meg is találta. Bizonyára nem tűnik fel oktalan számbavételnek, ha erről írunk, hiszen mindezt azért tesz- szük, hogy magunkon túl lássunk. Minden hitre eljutott ember hajlandó u. i. elsősorban csak önmagával foglalkozni. Amikor ráébred, hegy hol van, illetve, hogy honnan szabadult ki az Egyetlen Szabadító által, csak önmaga nyomorúságát látja és élete főfeladatának önmaga biztosítását gondolja. Isten azonban nem hagy bennünket meg magunknak. Nem: akarja u. i. a mi halálunkat — „mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt . . (Márk 8:35.) — hanem új munkára küld ki. Mindezt miért mondom el? Amerre én jártam, alvó református gyülekezeteinkben, magyar népünk között valami titkos, mélyen rejlő vágyakozással várja a falusi népünk ezt a hívő intelligenciát. Ez az Isten fiai után való kibeszélhetetlen sóvárgás nála. Az az elgondolás, hogy minden társadalmi osztályt tulaj donképen csak önmaga fia tud — Isten kegyelméből — igazán felébreszteni, nem jut ezzel ellenkezésbe. Meggyőződésem, hogy amint az elmúlt 100—150 évben hitben való megszegénye- désünket falusi gyülekezeteinkben is, nagymértékben vezető rétegünk hitetlenné válása indította és mozdította elő, úgy most meg reménységgel tölti el, hogy hivő intelligenciánk újból visszaadhatja a hit elvesztett hitelét, ősei kegyességének megújulását, amikor a vezetője kezében látja a Bibliát, s megváltott életében gyümölcstermő hálaadását. Nem igaz az, hogy a mi népünk nem úr- tisztelő. De tekíntélylísztelete csak az Egyetlen Tekintélyből fakad. Ott őrzi még ma is öntudatlanul lelke mélyén ezt a tiszteletet s neki fáj legjobban, ha nem tud igazi tárgyat találni. Azért csalja, vagy tagadja önmagát és kóborol annyi felé. Ma annyian tekintenek a falu felé. Az érdekek legkülönbözőbb indítékai mozdítják a lépteket irányába. Számot vetettünk-e mi is azzal, hogy hívő intelligenciánk ezt a lépést még nem tette meg? Most nem is kimondottan az ébredést végző szolgálatról van szó, hanem inkább puszta be3
