Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-01-01 / 1. szám

Gyülekezeti evangélizáeió

„Egy a szükséges dolog"

A békésbánánti egyházmegye már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy a Lélek összpontosított pergőtüze alá veszi 33 gyülekezetét s egyazon időpontban egységes elgondolás és elrendezés alapján egy evangélizációs kampányt vezet le a több mint kétszáz ezer magyar református lélek és élet megébresztése érdekében. — Jöttek azonban az u. n. alkalmatlan idők s az elhatározás elhatározás maradt.

A Lélek azonban nem hagyott nyugton bennünket s Isten megszégyenített, mert amit évekkel ezelőtt az idők alkalmatlansága miatt félretettünk, most elővettük.

38 testvérünk az egyházmegye 30 gyülekezetében (három helyen későbbre maradt ez a szolgálat) egy héten át végezte át a Lélek-ébresz- tés áldott szolgálatát.

Nehány egészen jelentéktelen, változástól eltekintve, minden úgy pergett le, ahogyan azt hetekkef, sőt hónapokkal előtte elhatároztuk. — Ha semmi más, már csak ez az egyetlen körülmény is arról győzött meg bennünket, hogy egyházmegyei evangélizációnk gondolata nem tőlünk volt: nem mi agyai tűk ki és nem mi erőltettük azt; Isten akarata volt, hogy ez a hatalmas egyházmegye tisztán és világosan vallja és vállalja: „Egy a szükséges dolog."

November 13-tól 19-ig mentek végbe az evangélizációs szolgálatok s most, amikor már a legtöbb jelentés is befutott, Isten iránti hálával mondjuk el: kellett ez a munka, — már régóta vártak rá a gyülekezetek, — nyomában sok helyen már is megjelentek a gyümölcsök.

Csak egy gyülekezet válaszolta azt, hogy elég az ilyen szolgálatból kevesebb is; mindegyik helyről a többre-vágyás, a nagyobb-igény szava kér és zörget. — Nem igaz tehát, hogy a mi magyar református népünknek nem kell az,Ige; csak a mi lustaságunk és felelőtlenségünk mondat ilyet. — Van vágyakozás, éhség és Igény, — csak legyen, aki kielégítse; mégpedig nem „szecskával", hanem „zabbal"!

*

ítélet és kegyelem az a nehány tanulság, amelyet már is levontunk a hátunk mögött lévő egyházmegyei evangélizációból:

1. Az evangélizációs munkánk legyen valóban evangélizációs szolgálat: olyanok végezzék, akiknek istentől van erre kegyelmi ajándékuk.

2. Futtában nem lehet jó munkát végezni: itt valóban igaz a szólás-mondás: „aki sokat markol keveset fog".

3. Újra és újra ne azokat a halakat akarjuk megfogni, akiket már egyszer megfogtak; csak egy kis gyülekezetben is mennyi olyan halacska van, amelyik még csak a közelébe sem jutott az Ige horgának és a Lélek hálójának.

4. Az utómunka kérdése legyen legalább is olyan gondunk, mint az előkészítés és a véghezvitel ezerágú gondja és felelőssége.

6

Különben pedig ezért a munkáért is azé az Istené legyen a dicsőség, aki megmondotta és megígérte: „Aki elkezdette bennetek a jó dob got, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig!“ (Fii. 1:6.)

Bakó László.

Délbaranyai evangélizáció.

— November 4—december 19. —

Amikor a bácsfeketehegyi parochián, Ágoston Sándor püspök úr, a déibaranyai református gyülekezetekről beszélt, ahová indulóban voltam, nagy belső szorongás töltött el. Szóba került Sztárai Mihály, a régi dicsőség, az első nagy magyar lelki ébredés, amelyik Baranyából pattant ki és lángra gyújtotta reformációjával az egész magyar földet és vitte az Ige áldott örömöze- netét, vigasztalását a bűneiben és az idegen rabságban nyögő szegény magyarok felé. Azután beszélt a népi bűnök átka alatt élő, önmagát emésztő utódokról, a Baranyában ma élő magyarokról, akiknek lelki akaraterejük elernyedt s valami átkos, halálos közöny tartja fogva. Az Isten, az seregek Urának, Istenének nevében indultam útnak, a Jézus nevében. Hittem, hogy ha Ő útnak indított, akkor rajtam keresztül is van mondanivalója a baranyai népnek.

Könnyek peregtek az arcomon, amikor Csurán nov. 4-én reggel beléptem Baranya földjére. A magaslaton épített református templom a régi dicsőségről beszél. Öt napot töltöttem itt az úgynevezett hegyalján. A gyülekezet 500 lelkes, llekipásztora Berta Imre, aki feleségével együtt tevékenyen munkálkodik a gyülekezetben, ugyanígy a vörösmarti gyülekezetben is, ahol jelenleg nincs lelkipásztor. Vörösmarton négy napot töltöttem, a gyülekezeti tagokat látogattam és összejöveteleken tettem bizonyságot Krisztusról. Az összejövetelek iránt nem nagy érdeklődés volt e két gyülekezetben.

Csuráról Sepsére mentem, ahol 5 napot töltöttem. Itt 20 esztendeig nem volt állandó lelkész. Két éve szolgál itt Orosz László lelkipásztor. Itt van Baranyában a legtöbb nazarénus, akiknek legtöbbje ref. egyháztag volt. Isten láthatóan megáldotta az egyesekkel való beszélgetéseimet. Komoly megmozdulások voltak. Az ösz- szejöveteleken is szép számmal vettek részt a gyülekezet nőtagjai.

Nov. 17-én érkeztem kocsival Kőbe, a baranyai háromszög legkisebb gyülekezetébe. Itt is több mint tíz esztendeig nem volt lelkész. Egy esztendeje pásztorolja a gyülekezetei Simonyi Béla lelkipásztor. Régen színmagyar község volt Kő, ma már sok a szerb. Hárem napot töltöttem ebben a kicsi, 150 lelkes gyülekezetben, de Isten iránti nagy hálával gondolok vissza erre a hárem napra. Isten után vágyódó emberekkel találkoztam itt, akik megérezték és elhiszik, hogy Jézus a király.

Nov. 20-án vitt át a kocsi Karancsra, ahol négy napot töltöttem. Lelkipásztora Kovács László. Itt is sokáig nem töltötték be a lelkipász- tori állást. Az összejövetelek iránt volt érdeklő-