Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-03-15 / 6. szám
De! Nem a világ szükségképpen és feltétlenül a család, a nép, a nemzet. Lehet világ is, de lehet nem az is. És itt történik a hívő keresztyén tévedése. Sokan azonosítják az istenellenes világot a néppel, nemzettel! Még a világban sem a világot kell gyűlölnünk, hanem a világ szellemét! Tehát a világ sem világ mindég, van úgy, hogy a világ Isten országának egy darabja, vagy épen az anya- szentegyház egy része. És éppen nem gyűlölnöm, hanem szeretnem kell. Szűkebb értelemben pedig: A hazám nemcsak világ, lehet az is, lehet nem az.is. Nem zárkózhatom tehát el szűkkeblűén hazám, népem problémáitól gondjaitól, ügyeitől azzal a felkiáltással: „Én elszakadtam a világtól!“ Mert hazám, népem, nemzetem Isten szer etetőnek tárgya, mint bűnös, megváltásra szoruló emberek közössége, de Isten gyűlöletének tárgya, mint testi, gonosz, bálványimádó, parázna, hazug gondolkodású Isten ellensége. Tehát: Lehet gyűlöletes az én népem, de csak bűnei miatt, mert istenellenes, de nem azért, mert a „a világ“-gal azonos! Az én népein és a tiéd nem azonos a világgal mindvégig, csak lehet azonos, de lehet nem azonos is, tehát lehet Isten országává is. Ne gyűlöld hát a te népedet, hazádat, nemzetedet, mint a „világot“ — hívő keresztyén testvérem. Hanem inkább légy Jeremiása, Dánielje, Nehémiása, Mózese, Pálja, azaz szeresd a magad megtagadása árán, bűneinek magadra vállalása árán, a magad élete árán is. Mert nem a „világ“, nem a „nagy Babilon" a te néped, hanem Isten megváltott népe! Különböztessünk! Sarkalatos igazság ez. Egy egész szemlélet, sőt világnézet épült fel egy helytelen tételen. S ez a tétel guzsbakötötte sokezer keresztyén gondolkodását. Merev dogmatizmussal kimondták: El a világtól! De nem tisztázták: Mi a világ? s így történt, hogy elzárkóztak világi keretektől, de nem zárkóztak el a világ bűnös leikétől. Esei- ieg lemondtak a rádió hallgatásáról, de nem a pénz szerelméről. Nem mentek moziba, de a szívük tele volt parázna vággyal és el is estek ebben a bűnben.Találkoztam egy olyan hívő asszonynyal, aki a tőle támogatást kérő börtönből szabadultnak ezt vágta fejéhez: „Előbb térjen meg, aztán segítem!“ Igen! „El a világtól“. Ez igaz! De így: El mindentől, ami bűn, megalkuvás, álszentség, ha-, zugság, álnokság bálványimádás, paráznaság, zengő érc, pengő cimbalom. És ne azonosítsuk maradék nélkül a világot azzal, amivel nem azonos. Lássuk családunkat, népünket, hazánkat, nemzetünket, egyházunkat „hitben és nem látásban“ — Isten országa egy részének, Krisztus egy-egy tagjának. De vessük ki szívünkből mindazt, ami „világ", legfőképpen a világ fejedelmének, a hazugság atyának a gondolkozásmódját: az álnokságot! a hazugságot! U„Ne hazudjatok egymás ellen" — mondja az Ige. Negatívumok helyett keressük azokat a pozitívumokat, melyek által ebből a mi kicsiny földi országunkból — Isten országa lehet. Lökjük el magunktól kényszeredett, ferde és hamis nézeteinket és illeszkedjünk bele Isten világtervébe, Aki nem ok nélkül teremtett minket magyaroknak, ennek a hazának határain belül. Állítom, hogy amiképpen igaz magyarok csak Krisztus által lehetünk, éppen úgy igaz, egészséges hitü, kegyességű, felelősségű és szolgálatú keresztyének a Kárpátok medencéjében csak magyarul-magyar módra lehetünk. Ami lyen beteges dolog lenne a férfi-embereknek semlegesnemű teremtményekké átminősülni, éppoly beteges lenne, a magyar embereknek semlegesnemű, seszínű, nemzetietlen, magyartalan néppé elfajtalanodní. Egyetlen hajszáit se tehetsz fehérré vagy feketévé. Ördögkút. Kiss LajosOrthodox Keresxíyénség ? Zsidó Iceressztyénség ! A Magyar Református Ébredés március 1. számában, „Orthodox keresztyénség" címmel jelent meg egy tartalmas, okos, helyénvaló írás. Jó az, ha Isten beszédét a hétköznapok nyelvén halljuk és nem egyezünk bele a világ, az élet el- darabolásába, hanem mindent felülről, az örökkévalóság szemszögéből nézünk. Mindent, nemcsak a kegyességet. Isten nemcsak a kegyességünkre támaszt igényt, lemondva az élet nagyobb részéről, hanem erre a nagyobb részre is, amit tudománynak, művészetnek, erkölcsi magatartásnak neveznek. Régi nyavalyája az a magyar megújulási kísérleteknek, mozgalmaknak, hogy nem vették maguknak a fáradtságot Isten Igéjének az egész életre való alkalmazására, nem keresték meg az Ige és az u. n. „profán“ élet, mindennapi élet, a magasabbrendű, a leg- magasabbrendű emberi élet közötti viszonyt. Öi'- vendetes tény, hogy a Magyar Református Ébredés, közelebbről a jelzett sorok írója, merte vállalni ennek a viszonynak a keresését. (Ezt végzi Karácsony Sándor az épen sorozatosan me jelenő cikkeiben, ahogy ezt végezte eddigi írásaiban is.) Az „Orthodox keresztyénség" c. cikkben azonban egy tévedés, vagy inkább elírás található. Az orthodox keresztyénséget a cikk címében a zsidó keresztyénséggel összekeveri, a iheolo- giában szokatlan módon azonosítva zsidóságot és orthodoxiát. Tudjuk, a zsidóságnak van egy orthodox iránya is, a theologia, a kér. theologia azonban a keresztyénséggel kapcsolatban jelzőnek alkalmazott orthodox szóval sohasem ezt a zsidó irányzatot jelölte. Az a felfogás, hogy csak a zsidóságon, a körülmetélkedésen át vezet az út Krisztus felé, a zsidó keresztyénség tanítása volt, v-bben az élesen előadott formában az időszámításunk I. századában (II. század elején). Az egyháztörténelem orthodox keresztyénség-
