Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-03-01 / 5. szám
Gyülekezeti evangélizáció Bátka — Rakottyás. — Február 7—13• — Bátka Gömör megyei kisközség a Balog völgyében. Lelkipásztora Urbán Károly, ki lelkén hordozza gyülekezetei és az egész Balog völgye ébredésének ügyét. A község elég jó módú. Az egyke pusztítja. Valami egészen különös lelki közöny és keménység tartja fogva' a lelkeket. Fiatalság nincs, az öregek pedig „nyugalmazott hívők“, mert nekik már „nem ülik“ templomba járni, bármivel is törődni. Ugyanilyen lelkületű kisközség Rakottyás is, melynek szintén Urbán Károly a lelkipásztora. Az evangélizáció szolgálatát Fábián Éva próbatestvérünk kezdte meg, aki az egész idő alatt ott volt. Látogatta a családokat mind a két gyülekezetben, tartott összejövetelt az asszonyoknak és a leányoknak. Én csak az utolsó négy napon lehettem ott. Négy alkalommal hirdettem az Igét Bátkán, két alkalommal pedig Rakottyá- son. Bátkán még a férfiaknak, illetve a presbitereknek tartottunk különösszejövetelt. Az egyes összejövetelek iránit az érdeklődés legalább is számban nagy volt. Az Ige bizony elég nagy kavarodást okozott. Voltak tiltakozók, akik „ismerik a valláspolitikát“, de hát ők nem akarnak sem templomosabbak, sem jobbak lenni, mert nekik így is jó. Volt olyan válasz is, hogy nem fogadják el az evangéliumot, mert az nem más, mint népbutítás. Sőt olyan is akadt, aki az egyik előadás közben kifakadva mondotta: „Úgysem lehet ezeket megcsinálni, kár róka beszélni; jól van úgy, ahogy van.“ Minden keménység és ellenállás ellenére elhittük az akkor olvasott Igét :„lgy lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcse- lekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahova küldöttem.“ (Ésaiás 55:11.) Békefi Benő. Ez a zsidó kérdés megoldása Levél Bereczky Alberthez. Kedves Nagytiszteletű Uram! Tudjuk, nincs a világon dolog, amelyet olyan komolyan kellene vennünk, mint egy ember hiírejutását, megtérését, hiszen a Biblia első lapjától az utolsóig ez a felhívás hangzik felénk. És ha sorrendet lehet felállítani, úgy első helyre, mint legfon'íosabbra, minden bizonnyal a zsidó embernek, helyesebben a zsidóknak Istenhez, Krisztushoz történő megtérése kerül, mert ez az egész emberiség, sőt talán az egész teremtett világ kulcsproblémája, Isten országa eljövetelének előfeltétele. Természetes tehát, hogy a sátánnak. különös gondja volt és van most is mindig reá, hogy a mi Urunknak fellebbezhetetlen és egyetemes parancsa: a „Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket ..éppen a zsidóság felé ne érvényesüljön hatékonyabban és az egyik oldalon a gyűlölet vagy legjcbb esetben közöny, a másik oldalon pedig a megke- ményedés és vele járó lelki vakság a zsidóság misszionálásának minden komolyabb kísérletét megakadályozza. Ily körülmények között a sátán nem kis kudarcát jelentik azok az evangélizációs előadások, amelyeket Nagytiszteletű Uram, Budapesten, a Skót Misszióban 1944. febiuár 14-től 20-ig tartott. Végre egy áldott alkalom, ahol Isten Szentlelke a zsidókérdés igazi, isteni megoldását mutatta meg, ahol nem csupán rész- és ezért féligazságokat kaptunk, hanem ahol ez a nehéz, szövevényes probléma lefejtve a reá tapadó salaktól a maga bibliai valósi gában állott elénk. Az evangélizációt a Református Egyetemes Konvent Missziói „Jó Pásztor“ Bizottsága és a Skót Misszió, Nagytiszteletű Uram kezdeményezésére, elsősorban a zsidó származású reformátusok számára rendezte, de a nagy termet megtöltő testvéreink sorában az első estétől a;; utolsóig sok evangélikus és zsidó vallású testvérünk is részt vett, akikben az Ige megkezdte a maga m: i!ő munkáját. Az evangélizáció során azt méltóztatott mondani, hogy egy zsidó megtérése a lehetetlennél is nehezebb feladat. Mint zsidó származású református, e mondás helytállóságát minden vonatkozásban csak megerősíthetem. Valóban csak Isten Szentlelke képes e csodát megcselekedni, annyi mindent kell tekintetbe venni és eltakarítani, oly féltő és mentő szeretettel kell kíméletesen, de mégis megalkuvás nélkül az igazságot feltárni, amíg egy-egy zsidó lélek saját bűnösségének tudamra ébred és kárhozatcs életének nyomorúságában Istennek Krisztusban nyújtott ingyenes kegyelmét elfogadni és megragadni képes. Az evangélizációt a nagy felelősségnek átérzése és a szeretetnek teljessége jellemezte. Istein Szentlelke volt az, aki a hét napos evangélizáción hatalmasan kiáradt. A feleletet kereső, kérdező ember különböző típusa állt előttünk első nap. Van, aki élete igazi, döntő kérdéseivel szembenézni nem mer, aki halogatja a leszámolást. Pedig Isten a lusta és kapkodó embert egykép válasz nélkül hagyja. De vannak komoly keresők, és éppen az emberi szellem óriásai közül kerülnek ki, akik azonban csak az emberélet sötét rejtélyét látják, de feleletet rá nein találnak. Nincs út az embertől Istenig, csak a kegyelmes Isten nyúl le az emberhez és ad feleletet annak, aki a zsoltárossal el tudja mondani: „A mélységből kiáltok Hozzád, Uram!“ Első kérdésünkre, hogy „Miért ilyen világot teremtett?“ megkaptuk a választ, hogv Isten nem iiyen, hanem tökéletesen jó és szép vilsgot alkotott és az ember volt az, aki visszaélve a néki, mint erkölcsi lénynek adott szabadsággal, rontotta meg önmagát és az egész feremtettsé- get. Istennek az Igében kijelentett hatalmas szabadító terve bontakozott ki előttünk drámai módon a következő előadásokon; a bukott ember szabadulásnak egyetlen útja a Jézus Krisztusban. A zsidó népen keresztül az ember útját mutálta meg és az emberi lélek legnagyobb és legsúlyosabb kérdéseire válaszolt Nagytiszteletű Uram a Szentlélek erejével fáradhatatlan buzgalommal, alapossággal és részletességgel és kifogyhatatlan szeretettel estéről-estére. ~7
