Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-03-01 / 5. szám

Ébredés és irodalom

VI.

A magyar vallásos ébredés a XVI. század végén és a XVII. század elején játszódott le, a finn vallásos ébredés a

XIX. század elején. Nagyon érdekesek szempontunkból a tanulságaik. A felébredt magyart és a felébredt finnt egyformán az jellemezte, hogy mind a kettő egyszersmind kora nemzeti kultúrájának legmagasabb színvonalára került. Lönn- rot Illés egyszerre volt körorvos, szociális felelősséget érző közösségi tényező, falujának prédikátora és a Kalevala összegyűjtője. Szenei Molnár Albert is bíbliafordító, theologiai író, nyelvész és költő egyszemélyben. Pázmány Péter is államférfi, theologus, iskolaszervező és generációjának legnagyobb magyar írója. A lelki ébredés az egyetemes magyar és egyetemes finn életben mélyreható változásokat okozott, művészeti, tudományos és társadalmi átalakulással járt. Nem véletlen az, h^gy Luther fellépése, a parasztlázadások és az újfelnémet egységes német irodalmi nvelv egy időről keltezvék. Az sem véletlen, hogy önálló finn nemzeti élet: nyelv, irodalom, társadalmi berendezkedés és Paavo Ruotsalainen lelki ébredési mozgalma szintén közös gvökerűek. De az sem véletlen, h°gn a magyar magos kultúra és néoi kultúra a XVTT. század eleién még egységes, azóta tart két fáig divatot. Nvurfodtan hozzátehetiük: a XVIT. századeleit lelki ébredés lassú és fokozatos elhalványulásával egyenes aránvban fokozódik a kétféleség elválasztó ereie. Mé<? azt is állítani merem, hotfv a magas kid túra birtokosainál is csak anmd kultúráinkból igazi és eleven, ameddig a XVII. század elejéig a nemzeti lélek már eljutott.

Hadd bizonyítsam ezt egv nagyon eleven ereiű és illusztratív hatású Déldán. Trodalom- tudósról. egvben előkelő, mindenkitől elismert, méltóságos ranrfú közéleti tényezőről van szó. ízlése, hozzáértése vitafha+at1an. Bevallja, hogy este. elalvás. előtt, mondhatni elalvásról oonvvát szokott olvasni, jelesül detektívregényeket vagy olcsó szerelmi históriát. (Pengős regényeknek nevezték nemrégen még ezt az irodalmi műfajt) Az^al indokoHa ezt a furcsa szokását, hogy napközben kifárad az igazi irodalom tanulmányozásába, s esténként pihenésül, lelki kikapcsolódásként olvas könnyű, vagy semmilvense fa’súlyú fércelményeket.

Nézetem szerint az illető nem helyesen fejtette meg önmagát. A hasonlat, amit használni fc<?ok, kegv°tlen. groteszk, de egyedül igaz eb- b°n az esetben. Olyanformán vagyunk mi itt a

XX. századdal, mint! a idomított állatok a cirkusz porondján akétlábon járással. Csinálják, csinálják sokszor egészen a megtévesztésig ügyesen, de ha elfáradnak, vagy ösztönös cselekvésekre nyílik alkalom és mód, négylábra ereszkednek mindig, mert csak az megy magától értetődően, kényelmesen és igazi természetességgel. Vagy mint Mikszáth felvidéki magyar urai: ha kigombolják

M.

a mellényüket, igazán jól akarják érezri magukat, maguk között: mindig tótul kezdenek beszélni. Tudjuk mi is, hogy a pszichológiai és egyéb ravasz kiállítású regények korát éljük, de ha jól akarjuk magunkat érezni, vagy igazi, hamisítatlan kalandos szerelmi regényt veszünk a kezünkbe, vagy pedig a modern fizikával megszerkesztett és raffínált stílusban megírt mai keletű regényekből is csak a kalandos szerelmi regényt olvassuk ki. Azt a faita regényt tehát, amit alsó néposztálybeli regényolvasó osztályostársaink nálunknál kevesebb nagyképűséggel és több őszinteséggel a XVII. század eleje óta változatlanul még mindig olvasni szeretnek és szoktak. NB. Jókai regényei, melyeken középosztályunk a múlt század végén és a mostani elején oly mély ragaszkodással csiiggött, mind ilyerek. A múlt sző7adeleji irodalom ösztönösen ment vissza a XVII. századig, érezvén, hogy csak onnantól kezdve adatik nekünk megújhodás — és ott folytatta. Ezen a fokon csak azok jutottak túl nálunk, akik teljes szívvel részfy^tíek Ady Endre irodalmi forradalmában. Az illető úr lélekben távol ettől az irodalomi forradalomtól, személyében szintén csak tudhatta.'de nem érezhette a modern irodalmat, elfáradván a kétjábon járásban, d’szmagyarban feszítésben és magvarul beszélésben — négykézlábra ereszkedett kigombolta a mellényét és tótul beszélt, szimbolikusan szólván, valahányszor detekfív'enéoyl, vagv limonádés szerelmi históriát készített az éijelí szekrénvre álomoorpótln olvasnivalónak. A mi magas kultúránkban a kalandos szerelmi regénynél magasabb fejlődési fokot jelentő regény éoúgv csak papiroson van meg és nem gyökeresen- tehát igáján, mint sok mind-»», egyéb az európai kultűrközössén azótai fa XVTT. század második felétől a mai napit? termett) kultúr^elie- sítménve. SzívünkkőUelkünkhő' csak azt élvezzük, amit már a XVH. század első felében elfogadtunk és megszerettünk.

Legvünk igazságosak. Vannak közöttünk nagv számmal rdvanok is akik !él°kben személy szerint, igenis, XX. századbeliek kulturális s-*cm- nontból. Fz nem kétséges. De ezek kétfélék. Vagy nem-maövar kultúráiúak, hanem becsületesen valamelvik más’k. vagv akár két-három másik, valamelyik euróoai kultúra gyermekei, esetig/? közölünk származó’t adop+álM'’ó. Vagy , szakműveítiek", irodalomhoz, mondiuk, értenek. de akkor meg lelkűk egyetemes potenc’áía megzavart. Egészséges lelkű ember csak Ady irodalmi forradalma árán válthat belépő jegyei a XX. század irodalmába akkor is, ha nem alkotó művész, hanem az olvasóközönség egyik tagja.

Mi ennek a magyarázata? Az. hogy Ady művészete a maga egészében már bizonvosfokú lelki ébredés gyümölcse. A magyar penitencia- tartásé. a magyar bűntudaté, sőt részbeni bűn- bánaté is. Ady Endre sok minden közösségi bűnünket beismerte, egviket-másíkat meg is bánta, bűneinket, melyek elválasztottak addig bennünket a felébredt lelkű XVI. és XVII. századtól. Mint egy nagy töltésű villanyszikra győzte le és hatotta át a két idősarok közt az ellenállást az