Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-02-01 / 3. szám

Érzi az ember, hogy ha nem ez volna az élettartalom igazi formája, akkor megállana az élet, nem volna érdemes élni. Azért érdemes élni, mert még a legkétségbeejtőbb helyzetben is vigaszt és reménységet talál az ember abban a tényben, hogy az életnek ez a most éppen aktuális darabja csak részszerint való. Az egyetemes létben az emberi életnek az az igazi formája, hogy a. legkisebbik királyfi a végén mégis csak diadalmaskodik. Érzelemvilágomban ez a tény vált ki őszinte örömöt. A dolgok egyetemes jelentése. Ebben az egyetemes jelentésben megtalálom a magam életének a jelentését, vagyis az értelmét is. Megtalálom és örülök neki. Ezért állítottuk azt, hogy a forma a szívünk osztályrésze; a tartalom az eszünké.

Mindez talán azt a másik, imént megkockáztatott; állításunkat is- nyilvánvalóvá tette, hogy a forma csak akkor igazi és csak akkor vált ki belőlünk örömérzetet, ha valamiféle igazi tartalomnak a formája, tehát nem üres forma. Nem azért örülök a legkísebbik királyfi győzelmének, mert a mesélő azt meséli róla, hogy győzött. A mesélő meséjét ugyanis vagy elhiszem vagy sem. Nem a mesélönek hiszem el a győzelmet, hanem a formának. A végső forma ugyanis, mint éppen az imént is láttuk, magának a valóságos életnek a formája. Ez azt jelenti, hogy a valóságos élet, miközben -telik- mulik, formát ölt és csupán az az igazi forma, ami a valóságos életnek a valóságos formája. Ilyen forma meg csak egy van, ha millió ember életében nyilvánul is meg —- nem millióképen, hanem milliószor.

Honnan tudhatom én azt, hogy a mesélő mesélte forma igazi forma-e, avagy hazug forma? Onnan, (hogy ha igazi, akkor az életem formája is. A magam életének a formájára ismerek rá az igazi formában. Az imént már voltformán szó erről: életem legkétségbeesettebb pillanatában érzem, hogy mindez esetlegesség. Az igazi életnek csak az az egyféle formája lehet, hogy a legkisebbik királyfi gvőz a végén.

Még egy bökkenőn kell túljutnunk valamiképen. Mi biztosít engem arról, hogy nem ítéltem meg a dolgot túlságosan is szubjektív módra? Vájjon nem azért tetszik-e a mese s kelt bennem örömérzetet, mert csakugyan a magam életére ismerek benne, akár igaz, akár hazug bírája vagyok a magam életének? Hiszen akkor a hazug mesélő is igazi formát mesél, nekem az írógépkisasszonyn.ak, azt mesélvén, hogy minden írógépkisasszony legkisebbik királykísasz- szony, Hamupipőke, akiért a végén érte jön a királyfi, értsd: feleségül veszi a bank vezér- igazgatója.

Igen, ez a fogas kérdés. De nem is olyan túlontúl nehéz felelni reá. Ennek a problémának a dolog természetében rejlik a megoldása. Hiszen a mesélő nem rólam mesél, hanem magamagáról. Másfelől meg nem úgy mesél magáról, mint a nyűgös beteg az orvosnak, hanem ön- kénytelenül. Ö a legkisebbik királyfiról akar mesélni, s ezt csak akkor teheti, ha a legkisebb királyfi sorsában a maga sorsát meséli el, mert csak így érezheti, hogy a legkisebb királyfi sorsa — az élet maga. Az élet egyetemes formája. Hiszen ebben az egyetemes formában az ő életé- Mr

nek a jelentése, az ő létének az értelme is ben- nerejlík.

Jelkép tehát a forma, amelyben a három pont mindenesetre egybeesik, a legkisebbik királyfi élete, a mesélő élete és az én életem, aki a mesét meghallgatom és elhiszem. Még egyszer ismétlem. Nem a mesélönek hiszem el a mesét, hanem annak a tapasztalatomnak, amely az örömérzeteí kiváltotta belőlem: hogy a legkisebbik királyúrfi életének, meg a mesélő életének, meg a mesét hallgató életének egyforma tanulsága szerint a nagy Életben az alulkerül! különb a végén mindig felülkerekedik. Ez most már bizonyosan az Élet igazi formája, mer! hárman egybehangzóan bizonyítják, holott nem beszélhettek össze megelőzően, de meg már nagyon régi idő óta nagyon sokan egvforma szív- dobbanással bizonyították, hogy igazuk van, jól tudják azt, amiről azt állítják, hogy tudják igazán.

A Toldiban aztán még meggazdagodnak és meg is sokasodnak az örömszerző források. Külön öröm az embernek, míkcr felfedezi, hogy nemcsak a meséből nagyon jól ismert legkisebbik királyfi kerekedik felül a végén minden bizonnyal, hanem imé, ez a nagyerejű drága gyermek is. Az is öröm, hogy a külső formák is ismétlődnek. A legkisebbik királyfi 3 próbája például: a farkassal, a bikával és a cseh vitézzel vívott párbaj formájában. A vers abba ringatja el az olvasót, hogy ilyen zökkenő nélkül halad az élet a végkifejletig, holott magában a történetben mennyi a zökkenő. A rímek azt a jóérzést ébresztik bennem, hogy milyen fölsége- sen megy ki és cseng össze egy magasabb harmóniában minden. A szóképek és a hasonlatok annak az örömemnek a forrásai, amellyel az élet, az egyetlen, nagy É-vel írandó Élet egységét szemlélem. A n.ap eliekszik akárcsak az állatok, akárcsak mi is, emberek, nagv vörös palástja van neki. mint a mi királyainknak; az éj beront, akárcsak az ellenség, stb., stb.

Ha igazán az élet valaminek a tártaim?, olyan formában jelenik meg, mely neked, nekem, neki, minden igazán embernek míg a vik'g meg két nap ... örömünkre szolgál.

(Folyt, köv.)

Karácsony Sándor— PÁLYÁZATI HIRDETÉS. A Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága pályázatot hirdet irodakezelői állásra. Pályázhat református vallású, irodai munkában jártas, gyors és gépírni tudó nő (esetleg férfi). Kezdő fizetés az állami rendszerű XI. fizetési osztály 2. fokozatának megfelelő összegű jövedelem. Az állás kinevezés után azonnal elfogla- Jandó Nyíregyházán. Pályázati határidő február 10. Pályázatok beküldendők a Társaság Elnökségéhez címezve Nyíregyháza, Jósa András-u. 23. címre.

— BERECZKY ALBERT Társaságunk elnöke és lapunk főszerkesztője február 14—20-ig mir den este 6 órakor evangálizáló előadásokat tart Budapesten, a Skót misszióban. (VI, Vö- rösmarty-u. 49.)