Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-10-01 / 19. szám
i. UA Fßt i «Et el ettl <.Vi-r,PJvész Imre , ispök Omr, , D£BÍ&Cw. ■. Kálrin tér 17» II. évfolyam 19. szám. Nyíregyháza, 1944. október 1. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség cs kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telelőn: 25-99. Az Exodus vezérfonal szerinti mai ó- és újteslamentumi részeket olvastam az Igéből s ezek nyomán nagyon rám nehezedett a kérdés: v an - e erőnk és bátorságunk valóságként elfogadni az Ige útmutatásait s v an-e bátorságunk a n<a r á é pit élni? Küzdők a kísértés ellen, hogy elméletben más orvosságot találok az Igében és fogadok el, sőt hirdetek is, de ha az idő elkÖzelget s az orvosságot be kell vennem., visszariadok tőle s a világ által javallott medicinával kísérletezem, abban jobban bízom. A magyar megmaradás kérdése sokkal sürgetőbb és valóságosabb, mint nehány héttel ezelőtt is s lehet, hogy mire e sorok megjelennek, még sürgetőbb kérdéssé válik. »Itt az ideje, hogy az álomból f el serke n j ü nk ....« »A nap pedig e l köze l g e 11...« Egy éve már annak, hogy az Igéből megtaláltuk a magyar megmaradás egyetlen Isten szerinti útját és lehetőségét: a magyar bűnbánatot. Ez a meglátás engem magamat is nagyon megrázott, de ajnellett nagy nyugalommal is eltötött, mert ráeszméltem arra, hogy megmaradásunk lehetősége teljesen kívül áll az emberi akaraton és erőlködésen, azt egyedül Isten adhatja meg. Ez az Isten dolga! Az én dolgom pedig az, hogy a magam és népem bűneit vállalva, igaz bánattal vigyem Isten elé. Egy évvel ezelőtt emberileg nézve inég nem érkezett el a tizenkettedik óra s akkor még lehetett »elméleteket gyártani« és felelőtlenül beszélni arról, hogy egyetlen reménységünk a megtartatásra az egyetemes magyar bűnbánat. Ma itt van az elpusztulás fenyegetése a küszöbön s most fog kitűnni, hogy igazán hittük-e, hogy csak ez az egyeüen lehetőségünk van a megmaradásra? Hittünk-e mi is igazán abban, hogy Isten kezében van jövendőnk teljesen s csak Ö s egyedül csak ö tarthat meg, semmi más? Ha ez így van s ma is csak ebben látjuk a megmaradás útját, akkor ennek következményeit szigorúan. és becsületesen le kell vonnunk a magunk számára. Az első következménye ennek az, hogy teljes bizalommal t ud jam Is te nr e bízni a magyar jövendőt, megmaradást, saját és szeretteim életét és nemzetem sorsát. Ne aggodalmaskodjam a holnap felől, mert sorsomat, nemzetem sorsát nem emberi erők és indulatok, hanem Isten hatalma *intézi. A. másik következmény az, hogy most, az utolsó órákban még teljesebb engedelmességgel hirdessem az Igét, Istennek nemzetünk felől való akaratát és az egyetemes b ün- b ián at parancsát. Meg kell bánnon azt is, hogy tisztában voltam azzal, hogy bűnbánaton keresztül vezet az út a megtartásra, mégis hanyag voltam ennek a hirdetésében és szolgálatában. A harmadik következmény az, hogy a v.Gfs sje d e l e m közvetlen fenyegetése idején se kíséreljem meg azt, hogy e világ szerinti eszközöket vegyek igénybe és azokban • reménykedjem. Ha Isten kezében tudom a megtartatást s tudom, hogy ennek az útja a bűnbánat, akkor ne a politikai helyzet alakulásában, .az ellenség jóindulatában, a titkos fegyverek hatékonyságában, pártok összefogásában, vagy akármi más emberi dolgokban bízzam. Ha nem ezt teszem., semmi sem ment meg a lelki meghasonlástól és összeroppanástól, mert magam is be kell lássam, mások is rájönnek, hogy amit eddig hirdettem, öncsalás és mások félrevezetése volt. Elmélet, amely az adott pillanatokban felmondja a szolgálatot. Követ kínáltam kenyér helyett az éhezőknek s amikor valóban evésre került a sor, akkor kitűnt, hogy kő a kenyér. Nincs ennél rettenetesebb csalás! A negyedik következmény az, hogy v é g- l e g fel kell számolnom ezzel a világgal kötött vadházasságot. 1 ITT /IZ IDEJE!
