Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-09-15 / 18. szám

Magyar megmaradás imaközössége 99 Üzenet Levelet kaptam imaközösségünk egyik tagjától s szinte kétségbeesve írja: (bombatá­madás érte városunkat) »Hát ezért imádkoz­tunk?! íme, nem hallgatott meg bennünket az Isten!« Kedves Testvéreim! Az imádság nem jó­vátétel. Ha imádságainkban komolyan gyako­roltuk a bűnbánatot és a bűnvallást, akkor magunk előtt is nyilvánvalóvá kellett, hogy le­gyen, hogy sokat és sokféleképen vétkeztünk. Méltán van rajtunk Isten haragja és büntetése. Minden imádkozásunk ellenére nem esik raj­tunk méltatlanság akkor, amikor rajtunk is csattan az ostor. Az imádság nem üzlet. Nem azért imádko­zunk, hogy egy kényelmesebb, elviselhetőbb, kevésbbé veszedelmes helyzetbe kerüljünk. Az imádság, mégha bűnvalló és könyörgő is, Is­tenért van. Ő az imádanló minden körülmé­nyek között. A ránk nehezedő ítélet súlyos és nehéz idei első sorban magunbbaszállásra kell, hogy késztessenek. Szeretteim, nekünk az egész ma­gyarság nevében foünbánattal kell odaálla- nunk Isten igaz és igazságos ítélete alá. Meg és be kell látnunk, hogy egyénenként és együtt sokat, nagyon sokat vétkeztünk: mi és a mi atyáink, lent és fent egyaránt. Meg nem oldott egyéni életünk sok-sok bűnével nemcsak ma­gunkat rontottuk, hanem nemzeti erőinket tönkretettük. A köz-bűnök, a szokássá lett bű­nök (pl. káromkodás, tisztátalan beszéd, iszá- kosság, az úrhatnámság és a szolgalelkűség, értékeink lebecsülése, egymás megszólása) mind csak érleltek bennünket az ítéletre. Lát­nunk kell, hogy egyesek bűne miatt sokan, na­gyon sokan szenvedtek közülünk. Ezenkívül ott vannak a közösen elkövetett bűneink: nem tudunk, nem merünk magyarul magyarok len­ni, — nem értettük meg egyféleképpen nem­zeti hivatásunkat, — közéletünkben, kultú­ránkban, társadalmunkban mutatkozó égő se­bek, megoldatlan kérdések, amikben nem akarjuk látni a magunk bűnét, hanem szinte kárörvendve keresünk és találunk bűnbakokat, — általános bizalmatlanság és kölcsönös fele­lőtlenség, mind-mind siettettek bennünket a megítélés felé- Szeretteim, nekünk nem méltat­lankodni kell, hanem nagy alázatosan magyar­ságunk bűneit magunkra vállalva Isten elé kell sírnunk, gyónnunk, vállalnunk. Pétert Jézus kiadta a Sátán kezébe, hogy megrostálja. Isten az ő népét nem hagyhatja teljesen büntetés nélkül. Igten törvényei érvé­nyesek. De az ítéltetés nem azt jelenti, hogy el­vesztünk. A bűnbánat az ítélet alatt érik igaz bűnbánattá, mert kiderül róla, hogy nem me­nekülésből, ijedelemből, hanem tényleg Isten előtt való szégyenkezésből és magunk megíté­léséből fakad. Most van itt igazán ideje a bűn- bánatnak. Szeretteim, meg nem hátráljatok. Az imádság vallomástétel arról, hogy a döntő szó az Isten kezében van, sohasem az emberi dolgok, események után, mert Isten mindig tovább folytatja. Ezért imádkozzunk. És Ő beváltja ígéreteit. Most nem abbahagyni kell az imádságot, hanem most kell igazán térdre borulva az ítéletben közeljött Isten előtt megváltani bűneinket, kérni Isten bocsá­natát és könyörögni a kegyelmes megtartatásért. Szeretteim, újuljatok meg az imádkozás­ban. . * Magasztaljuk Istent. mert igazak és igazságosak ítéletei, mert Ő az ítéletében is Isten. Valljuk be bűnbánattal Istennek, hogy inkább féltjük magunkat, semhogy mélyen átéreznénk: Istent mennyire megbántottuk bűneinkkel, hogy méltatlankodunk bűneink beismerése helyett, hovy könnyebben ráállunk a megalkuvás­ra, mint az áldozathozatalra. Adjunk hálát Istennek azért, hogy az Ő Igéjét hirdeti, hogy Ö az Ura ennek a világnak, hogy Ö a sötétségben is világosság, hogy amikor már minden összedül, még akkor is lehet hinni. Könyörögjünk Istenhez 'bűneink bocsánatáért, hogy rövidítse meg ítéletidejét választot- taiért, hogy Szentijeikével és szerelmével munkálja sokunk megtartását, kormányzónkért, kormány tagjaiért, hadseregünkért, a háború sújtottjaiért. R. Gy. E. B.T. HÍREI — SZERETETTEL KÉRJÜK előfizetőin­ket, hogy címváltozásukat kiadóhivatalunknak egy postai levelezőlapon írják meg, hogy la­punkat új lakóhelyükre is megkü’.dhessük. — SZEPTEMBER 3-án Láthatatlan Kon­ferenciáinknak látható megnyilvánulásaként Sződligeten és Nyíregyházán, a sóstói erdőn csendesnapot tartottunk. Főleg tagjaink és ba­rátaink vettek részt szinte óránként bővülő számmal, csendesedtünk el Istenünk színe előtt. — MEGJELENT ez évi Láthatatlan Kon­ferenciánk könyve Isten üzenete sajátmagáról, az emberről és a közösségről címmel. A 132 ol­datos, szép kiállítású könyv ára 8 P 22 fil­lér portó.

Next

/
Thumbnails
Contents