Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-09-15 / 18. szám
értsük meg: nekünk csak akkor valóság ez a győzelmes erő, hogyha a Biblia a m i Bibliánk. Megmaradnak a hitvallásaink. Ezek se úgy, mint az igazságnak soha többé másként nem fogalmazható merev dogmatikai rendszerei. A hitvallásaink azokban és azok által maradnak meg, akikben é l az atyáknak ez az öröksége. Megmarad a múltúnk. Az a történelemmé vált és mégis élő örökség, amit isten kegyelme a magyar népnek a magyar reformáció által adott. Megmarad ez a múlt megszégyenítésünkre tükör gyanánt. De megmarad a forráshoz vezető élő útmutatás gyanánt is. Ha nem lettünk volna hűtlenek az atyák hitéhez, a most elkövetkező ítéletet is másképen fogadhatnánk. És e háromban: a Bibliánkban, a hitvallásainkban és a történelmünkben mégmarad, a Krisztusban hívők közössége. A magyar jövendő a fundamentumokig érő megrendülés idején a kősziklára keli, hogy épüljön. Az egyház felelőssége és rettenetes ítélete lesz, ha ezt a kősziklát meg- mutatni nem tudja. Bereczky A'bert. Jézus a világban A keresztyénségnek egyetlen bizonyság- tétele van. Azt állítja, hogy a názáreti Jézus a Krisztus (Messiás) az élő Istennek Fia. Csak Róla akar tudni, mint Szabadi tóról és megoldásról. Csak Általa ígér mindent: bűnbocsánatot, szabadulást, megigazulást, békességet, örömet, idvességet, egyszóval életet. Az evangélium nem módszert ad az emberi élet megoldásához, nem recepteket szállít az egyes bajok orvoslásához, hanem bárkiknek bármilyen bajuk is van, mindig Jézust és csak egyedül Jézust prédikálja. Szinte mániákusan, rögeszmeszerűen egyénnek, közösségnek milliónyi bajára, még több kérdésére, az egész csődtömeg megoldására elégnek, biztosnak egyedüivalónak hirdeti Jézust, a Krisztust, még pedig a megfeszítettet. Ezen ütközik össze a világgal. Ez az, ami nein tetszik ennek a világnak. Emlékszem, volt az én életemben is nem rövid idő, amikor határozottan taszított, hogy konferenciák előadásai, komoly keresztyén emberekkel való beszélgetések mindig odavezettek, bármiről is volt szó: a megoldás Jézus Krisztus. Kit értünk mi Jézus alatt? Kit nevezünk mi Jézusunknak? Legelőször is Mária fiát, a názáretit, azt, aki a mi mostani idő - számításunk elején Betlehemben született, Galiileában, Júdeábán 'élt. Azt az élő történelmi személyt, akiről az evangéliumok szólanak. •— Ez - a Jézus az írá- 2. sok és a Szentlélek bizonyságtétele alapján kétségkívül az élő Isten Fia. Ezt nem test és vér, hanem a mennyei Atya jelentette ki. nemcsak Péternek, hanem az egész anya- szeníegyháznak: »Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.« (Máté 16:15, 16, 17.) Ö az Ige, akiről az írás mondja: »Kezdetben vala az Ige. §Ez kezdetben az Istennél vala. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem. lett,ami lett. Őbenne vala az élet és az élet vala az emberek világossága.« (János 1:1—4.) Ö: »Akit tett mindenek örökösévé, aki által a világot is teremtette... oki hatalma szavával fenntartja a minden- séget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban.« (Zsidók 1:2—3.) ... Jézus az, aki által és akire nézve teremtetett minden. (Kolossá 1:16.) Jézus a Krisztus, a Messiás, aki felől éppen az ígértetett, hogy mindent ő old meg. Jézus az, aki bejött ebbe a világba, aki által van ez a világ és akire nézve van ez az egész világ. Nem idegen, Ő az Ura ennek a világnak. A megromlott, a bajba keveredett világba, világhoz, aki általa lett, jött el. Bejött ebbe a romlott, elvetemült világba, mert az Isten szerette a világot. »Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne. el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« (János 3:16.) És Ő azért jött be ebbe a világba, hogy megtartassák általa, ahogy Ö mondja: »nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem, hogy megtartsam a világot.« (János 12:47.) Jézus a megromlott, elvetemült világ újjáteremtője is. Ez új teremtés érdekében jött be ebbe a világba- »Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, imé újjá lett minden.« (II. Kor. 5:17.) A világ veszedelemben van. A bűn nem elhanyagolható semmiség, hanem pusztítást, pusztulást, ítéletet, halált maga után hozó egyéni és közösségi nyavalya. Lehet ez a világ nagyszerűen megszervezett társadalom, állam, nemzet; lehet ez a világ példás, igazságos, szociális rend. — Tele lehet ez a világ nagyszerű intézményekkel, virulhat benne a kultúra, mindenki részesülhet a civilizáció áldásaiban, de veszedelemben van, ha a bűn a legkisebb mértekben is meg van benne. __ Oh , jaj, meg van benne! Nem is kismértékben,. hanem megsokadosodott. Éppen ezért e világ történelmének vonala, iránva mindig célegyenest az ítélet felé halad. Soha se javul, hol gyorsabb, hol lassúbb, hol véresebb, hol békésebb ütemben mindig az ítélet felé tart. A történelem ítélet fele haladó vonalát Jézus e világban való megjelenése
