Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-08-15 / 16. szám

-aihol kisebbségben él a reformátusság s egyik nagy része állandóan változik. így maga a gyülekezeti élet is állandó hullámzás alatt áll.

Harmadik csoport az új gyülekezetek: A délvidék felszabadulása után új gyülekezetek is alakultak: Ujverbászon> (ahol a régi német református gyülekezet van), Kulán, Tiszakálmán- falván (ennek a magja is régi gyülekezet, nagy szórványterület tartozik hozzá) és Titelen, (ez még csak most alakul). Itt még mutatkoznak a kezdeti nehézségek.

Külön is meg kell emlékeznem a bukovinai székely telepesek gyülekezetéről: András- telkéről. A telepítésnek megvannak a nehézségei, a gyülekezet is ezekkel kínlódik.

Legnagyobb dolog időben jártuk végig ezeket a gyülekezeteket, ehhez mérten szép számmal jöttek az igehirdetési alkalmakra. Valami lelki éhség mutatkozik. Várnak valamit az emberek, megoldást, de önmaguk nehezen mozdulnak, nehezen cselekszenek. Óh, bár Isten támasztana ébredést s Lelke által bizonyítaná meg az evangélium szerinti megoldást, a Jézus Krisztusban való életet.

Ujverbászon meglátogattam a német protestáns diakonissza-intézetet és a vele kapcsolatos szeretetházakat. Meglepő szép rendet, tisztaságot találtam. Isten hatalma és szeretete dolgozik ebben a világban még akkor is, mikor az ember gyűlölködik és rombol, öl és pusztít.

(Egyelőre Baja, Érsekcsanád, Sükösd, Szerelnie, Bácsalmás látogatása elmaradt.)

Békefi Benő.

Magyar megmaradás in»» közössége

... ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! És ne hagyjatok nyugtot néki... Ésaiás 62:6—7.

Minél nehezebb időket élünk, minél közelebb a veszedelem, minél nagyobb rajtunk az ítélet, annál hűségesebben, állhatatosadban álljatok a helyetekre. Térdre! Térdre! Emlékeztessétek az Urat az Ö ígéreteire! Hívjátok Öt segítségül! Harcoljátok meg az imádság harcát .. . Higyjetek! Akár mi is látszik, hírlik, higyjetek. Megvannak a. könyörgéseink Isten előtt...

»Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesz- szünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.« (Zsidók 10:38—39.)

*

Magasztaljuk Istent,

mert Övé a dicsőség és hatalom mindörökké.

Bűnbánattal valljuk meg Istennek, hogy nem értjük az idők jeleit, hogy az ítélet súlya alatt nem keressük az Urat,

hogy egymást faljuk, vádoljuk, pártosko- dunk,

hogy nincs bennünk megbocsátás,

hogy könnyen prédáljuk a másét.

Adjunk hálát Istennek,

hogy még nincs végünk,

hogy még meg van mindenünk,

hogy Istenbe vethetjük reménységünket.

Könyörögjünk Istenhez,

hogy hallgassa meg könyörgésünket, a háború Isten dicsősége szerint való befejezéséért,

szétbombázott családokért,

Kormányzó Urunkért, a belső rendért, a magyar ébredésért, hitünk megújulásáért.

Mit olvassunk a Bibliából ?

Aug.

15. Ap.

csel

18:18—22.

II.

Krónika

20.

V

16. Ap.

csel.

18:23—28.

II.

Krónika

21.

>>

17. Ap.

csel.

19:1—22.

II.

Krónika

22.

yy

18. Ap.

csel.

19:23—40.

II.

Krónika

23.

yy

19. Ap.

csel.

20:1—6.

II.

Krónika

24.

yy

20. Ap.

csel.

20:7—16.

II.

Krónika

25.

yy

21. Ap.

csel.

20:17—38.

II.

Krónika

26.

yy

22. Ap.

csel.

21:1—26.

II.

Krónika

27.

yy

23. Ap.

csel.

21:27—40.

II.

Krónika

28.

yy

24. Ap.

csel.

22:1—30.

II.

Krónika

_29.

yy

25. Ap.

csel.

23:1—11.

II.

Krónika

'30.

yy

26. Ap.

csel.

23:12—35.

II.

Krónika

31.

yy

27. Ap.

csel

24:1—27.

II.

Krónika

32.

yy

28. Ap.

csel.

25:1—12.

II.

Krónika

33.

yy

29. Ap.

csel.

25:13—(27.

II.

Krónika

34.

yy

30. Ap.

csel.

26:1—32.

II.

Krónika

35.

yy

31. Ap.

csel.

27:1—44.

II.

Krónika

36.

Szept. 1. Ap.

csel.

28:1—6.

Ezsdrás

1.

yy

2. Ap.

csel 28:7—10.

Ezsdrás

2.

yy

3. Ap. csel.

28:11—31.

Ezsdrás

3.

»Egyszer valami nyilvános helyen bizalmasan félrehívott valaki. Kölcsönösen nem láttuk egymást soha s nem tudtunk egymásról semmit.

— A gyermekem súlyos beteg. Kenyerem sincs, honnan lenne pénzem patikaszerre? Ha ön tudna segíteni .. .

S -elővett egy aznapi keltezésű receptet.

Áldott órában talált az idegen. Szó nélkül neki adtam minden pénzemet.

Hazamenet (vilamosj egyre se maradt

pénzem,) szinte táncolt bennem a »pszichológiai jutalom«:a lelki öröm, s diadalittasan, valami magam ellen fordított boldog kárörömmel élveztem, hogy üres a zsebem.

— Egy családapa pénz nélkül. Mi lesz most két hétig!

Aztán hálaérzetté 'finomodott az örömöm

— Milyen jó az Isten hozzám! Az a recept az én gyermekeimé is lehetett volna!

... Még annyi időm se volt otthon, hogy bejelentsem a családomnak: rám most nem lehet számítani elsejéig . ..

T