Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-07-01 / 11. szám
új mondanivalóját »talán mégse« szavakkal vezette be. Mikor bizonyítékot kértem tőle, nem visszataszítóan, de mégis érdekesen, valami szerénységgel, de mégis szánalmat kiváltó meggyőződéssel magát állította oda bizonyságul. Ö mégse olyan rossz s a magyar élet és magyar társadalom, amelyikben ő benne van, s amelyik ezidáig nem vetette ki őt, már csak ezért se lehet mindenestől fogva rossz. Nem tudtam vele mit kezdeni. Megszántam. Az egész beszélgetésből a »talán mégse« maradt meg bennem teherként. M.ennyi embernek vigasztalás (igaz, hogy nagyon gyönge és ideigvaló), megoldás, szabadulás és felelőség alól való kibúvás (igaz, hogy az egész csak önámítás) ez a »talán mégse«. Hány embert tartott vissza a megtéréstől, az Istennel való megbékélés keresésétől, általában a lelki élettől ez a talán mégse. Hányán vannak, akik készek már a megtérésre, adakozásra, valami megindultság van bennük s a »talán mégse« akadályozza meg őket abban, hogy véghez is vigyék azt, amiről életük egy-egy pillanatában meg vannak győződve, hogy véghez kellene vinniök. Ebben a »talán mégse« gátvetésben az ördög, a nagy hitető konkolyvetése van benne. Isten szótárából hiányoznak az ilyen szavak. Az Ö üzenete vagy-vagy, igen-igen, nem-nem. Sátáni ravaszság az, hogy nem százszázalékig vonja kétségbe azt, amit Isten állít, csak részben, csak esetlegessé teszi. Elég neki az, ha a felkiáltó jelet csak egy kissé görbíti kérdőjellé. Jó volna szótárunkból, de még inkább életgyakorlatunkból kitörölni az ilyen szavakat. Mert a »talán mégse« magatartáson az ébredés bukhat meg... Nem úgy, hogy végképpen, hanem úgy, hogy a »talán mégse« emberek kívül maradnak belőle. Gynlekezeli evangélizáció SZENTES. — Június 4—12. — Szentes jellegzetes nagyalföldi város, Cacingrád vm. székhelye. Magáiban a vármegyéiben, de a városban is erős katholikusság él. Szentes mindamellett református jellegű, magyar város. Bent a városiban és a tanyavilágiban több, mint 16.000 református él. Ennek tekintélyes része gazdálkodó, de a város és a megye intelligenciájának is nagyobbik része református. Az egyházközségnek elemi iskolái vannak. Két templomában három lelkész hirdeti az Igét: Böszörményi Jenő, Sebestyén Béla és Gilice Antal. Az evangélizációt az egyházközség rendezte. Ebben az egyházi évben ez volt a harmadik. A rendezésből dr. Böszörményi Ede v. o. lelkész vette ki a fő részt, akinek segítőtársa Jóvér Margit Debrecenből való diakonissza testvér volt, aki az irattérjesztést is igen ügyesen vezette. Az evangélizáció hét estéjén a központi iskola nagytertmáben, egy-egv estéjén pedig a felsőpárti templomban, illetve a Református Otthonban folytak az összejövetelek. Számbelileg és százalékos arányban bizony elég kevesen jártaik az egyes összejövetelekre, de a helybeliek akik ismerik a helyzetet, meg voltaik elégedve a résztvevők számával. Az érdeklődésiben némi fokozódás és mélyülés mutatkozott. A legtöbb résztvevő úgy az egyéni élet kérdéseit tárgyaló evangélizáló istentiszteleten, úgy a magyarság kérdéseit tárgyaló utó- összejövetelen részt. vett. De voltak olyanok, akik csialk az egyik, vagy a másik összejövetelre jártak el. Férfiaknak és asszonyoknak külön- összejövetalt is tartattunk, szolgáltam a leányok és az Ifjúsági Egyesület összejövetelén, egy-egy előadást tartottam gimnazista fiúknak és a polgárista leányoknak. Vasárnap délelőtt és szerdán délután a nagytemplomban prédikáltam. Ezenkívül három külsőségen szolgálhattam, sőt Csongrádon is. Öt reggel bibliatanulmányozó órát tartottunk, amelyeken feltűnő szép számban vettek részt. Az evanéglizátió látogatói főként az intelligencia köréből kerülték ki, a gazdaréteg majdnem egészen hiányzott. Bizonyára nem volt hiábavaló ez a pár nap, mert az Ige élt és ihatott közöttünk és a Lélek érezhetően munkálkodott. Reménység szerint ez az evangélizáció is munkálta Szentesen azt a református gyülekezeti ébredést, amit a gyülekezet vezetősége előmozdítani kíván az evangélizációk megrendezése által. Békefi Benő. Megbékélés Háza Megnyitó csendesnapok — Június 13—14 — Az idén nyolcadik nyárra nyílt meg a Megbékélés Háza, az ország első református evangelizációs telepe. Ennek az evangé 1 izációs telepnek születése és fenntartása mögött az a lelki szükség áll, hogy azok, akik békességet keresnek, akik hinni kívánnak, akik nemcsak ünnepi, vasárnapi és alkalmi keresztyén ek akarnak lenni, hanem 'egész életüket Krisztus-követésben 'kívánják tölteni, alkalmuk és idejük legyen környezetükből kiemelkedve, a megszokottságtó! eltérve, az evangéliumot következetesen végig gondolni és az életükben alkalmazni. Az ott folyó csendesnapck a maguk közösségi életével, magános csendességével és az azokon folyó igehirdetéssel azt kívánják szolgálni, hogy a résztvevők a .hitben, a reménységben és a szeretedben alapot vegyenek és meggyökerezzenek. Pünkösdikor azok, akik már 'ismerték a Megbékélés Háza szolgálatát és akik tudjiák, hogy mily áldások fakadnak az ott folyó szolgálatiból és életből, két napra összegyűltek, hogy közösen felajánlják Istennek a 7
