Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-05-01 / 7. szám
Rí veszi komolyan? A 'kaposvári evangélizáció egyik estéjén, éppen akkor, amikor az egyéni és nemzeti bün- bánatról szóltam, az Összejövetelről ‘kifelé menet többen odajöttek hozzám és beszélgettünk; Ai egyik fiatalember azt a kérdést szegezte nekem: »Ki veszi ezt kömdlyam?« S azóta még, jobban sülyesoBik telkemre ez a kérdés. Magyar ébredés, lelki ébredés, bünbánat, megoldás keresés, megtérés, az óember meg- öldöklése, az újember felöltözése s'b., stb. mennyi minden, ami már nagyon komolyan élőnkbe adatott, amikről már igen sek komoly szó esett, amiket már szinte mindenki tud. —- Mégis nemcsak hogy feltehető, hanem fel is kell tennünk a kérdést: »Ki Veszi mindezt komolyan?« Olyan komolyan, heg'/ meg is csinálja. Olyan komolyan, hogy nem is tehet mást, minthogy megcsinálja. Nem iátok bele a telkekbe, nem kísérhetek mindenkit Iépésiről-lépésre, de azért bizonyos jelekből következtetve, olyasmi látszik, hogy bizony nem túl sokan vehetik komolyan és csinálhatják meg mindazokat, amikről szó van és -amiket más meg nem csinó’hat h Ivettünk. Ha társaságban együtt, vaevurk. akár csak úgy összegyűlve, akár fehérasztalnál, akár udvariassági látogatás alkalmával, akár bará'i együtHétkor, még mindig sokkal inkább a többiek dolgáról esik szó, mint a mi dolgunkról. — Még mindig kritika bűnbánat helyett, mások megszólása magunk kárhoztatása helyett, még mindig más a hibás s nekünk van igazunk . . . Bűnbánatról szóló igehirdetés után vacsorázunk, aztán folyik a beszélgetés s egészen természetesen odajutunk, hogy végig szidunk mindenkit s kegyeskedésnek tűnik fel, ha valaki történetesen megpróbálja a beszé'getést bef?- lémélyíteni, magunkról szólóvá tenni. Ki veszi komolyan,, nem hangulat, kedély szerint, hanem mindennapi élete rész’eteként a bűnbánatot? Ifjúsági összejövetelen vettem részt. A magyarság kérdésedről folyt a beszélgetés, főként arról, hogyan találkozhatna a falu és a város. A probléma kétségtelenül érdekes, a m goldá- sul felhozott lehetőségek is kipróbálhatók, cs k egy baj volt ebben a beszélgetésben, az, hogy mások dolgáról volt szó. Szó volt a magyar parasztról és nem volt ott egy paraszt fiú s'm. Szó volt papokról, jegyzőkről, tanítókról s a két kívülről jött pap-félén kívül se tanító, se jegyző nem akadt a közösségben. Volt szó a közhivatalok tennivalójáról, ebben a kérdésben egy köztisztviselő sem vett részt a beszélgetésben. A társaság leginkább külvárosi, munkás fiúkból állott. Az ő dolgukról nem sok szó esett. S amikor próbálkozás történt a beszélgetés oda fordítására, akkor álmos lett a társaság, (nem csoda, hisz egész nap dolgoztak) s mindenki haza igyekezett. Ez csak egv ki/ történet, de bennem csak fokozza azt a kérdést* »Ki veszi komolyan?« Tudniillik a maga do1 gát. mert a mások dolgába nagyszerűen ; bele tu» dunk avatkozni, azt elő is: tudjuk írni. A -reírt paraszt tudja, hiagy hii a paraszt dolga. A n m úr, hogy mi az úré. A nem. köztisztyiseiő/^zak- értője a köztisztviselő életének és eljárásának. Tudják azt, hogy mi t kellene csinálniuk a minisztereknek, a püspököknek, a földbirtokosoknak, a nagyvállalatnak, a hadseregnek stb. Csak akörül van baj, hogy ki-ki a maga dolgát nem veszi és csinálja komolyan. Mégha látja is világosan, nem nagyon cselekszi. Mire oda kerülne a sor, hát ideges, egyedülvaló, önző. Ki veszi komolyan a maga dolgát? Az, aki az új élet bizonyosságául meg is csinálja. Vannak-e ilyenek? ' Férfiaknak tartott összejövetelen szó Volt a maguk körül forgó, Önző, a maguk érd .'két k resö kicsinyes, anyagias nyárspolgári életről. Többen felszólaltak, szinte egymáson túllévő méltatiankodással, ítélettel és haraggal döngették ezt az életstílust. Az össze jöveted u4án az egyik felszólaló odajött hozzám s bőséggel megdicsérve arra kért, hogy valami ügyét próbáljam protekció útján előmozdítani, segítsek néki saját pecsenyéjét jól megsütni. Kevésszer szakadt rám szolgálat után. nyomban így szolgálatom ítélete, mint ezzel az alkalommal. Az még hagyján. hogy Ő nem veszd komolyan, de még azt is feltételezi, hogy én is csak beszélek. (Biztos, oka volt rá.) Megint csak egy kis rés, de be lehet látni rajta navv életdarabot s kiderül, hogy igen sokan vannak, akik nem veszik komolyan s akik azt tartják természetesnek hogy mások se vegyék komolyan. Készek m'g- kíslérteirm a másikat is, akivel pedig együtt ítélkeznek, beszélnek, hogy nem jó az, amit akarnak, de csak ha más csinálja. Ki veszi komolyan a saját egyéni életére és a maga hivatására vonatkozóiég, hogy valóságos új életben iárjon, hc<*v a maga pecsenyéjének sütögetését gbbahagvia. .bor*" valóban! 'és gyakorlatban . keresztyén módra, éljen? Ezt az ítélete? kérdést most tovább kellett adnom, mert félemesen múlik az idő, veszedelmesen múlnak az alkalmak s közeledik valami olyasmi, ami majd lehetetlenné teszi azt, smi még most lehetséges lett volna. Ki vegye komolyan, ha még mi sem vesszük komolvan? Ha még a mi számunkra sem olyan drága, hogv. mindenáron megcselekedjük? Békefi Benő. — DIAKONISSZA VASÁRNAP. Május első vasárnapján, május 2-án délelőtt a református templomokban befolyó perselypénz országszerte a diakonissza ügyet van hivatva szolgálni. Győry Elemér, a dunántúli egyház- kerület püspöke felhívta a dunántúli egyház- kerületek presbitériumait, hogy az akkor befolyó perselypénzt a tatai »Magyar Ébredés« Református Diakonissza Testvérház támogatására küldjék be. Ezen a vasárnapon imádságainkban gondoljunk a magyar diakonissza üpyre, kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ö aratásába. 5
