Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-04-15 / 6. szám
Dr, irdős Károly urnák DEDlxLCKN Pótorfia u. 13. 1. éffolj am. 6. szánt. Nyíregyháza, 1943. április 15. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99. A feltámadás ereje Nemrégiben alkalmam volt több elindult és Isten országa szolgálatára odaszánt lélek néhány hónapon át tett vallomásait naplójukból olvasni. Ismertem őket egyenként és személy szerint. Mégis döbbenetes tapasztalat volt számomra az, hogy legalább is abban, amit naplójukban megörökítettek, mennyire hangulat keresztyének. Volt e feljegyzésekben kevés öröm, még annál kevesebb hála, már több bűnbánat, még több kesergés, de legtöbb nyafogás. Ezeknek a változó élményeknek a feljegyzése legtöbbször minden tény, esemény említése nélkül történt. Csupa hangulat, érzés. Meglehetős sok bibliai hivatkozás volt. Szó esett arról, hogy milyen csodálatos a gondviselés, milyen bámulatos Isten hűsége, mennyire meg nem érdemelt Jézus szeretete, mennyi életmegoldás van a naponkénti Igeolvasásban. Jézus halálára is történt egyszer, kétszer hivatkozás. A Szentlélek segítségülhívása is kitűnt emitt, amott, sőt még a Szentlélek megszomo- rításának bánata is ott könnyezett a sorok között. Sokáig terhelte a telkemet. Mi fogyatékosságuk van ezeknek a lelki életre ébredt, életüket Isten szolgálatára odaszentelt telkeknek? Olvassák naponta az Igét. Hallgatják az evangéliumot. Magánosán és közösen imádkoznak. Közösségben és lelkigondozás alatt élnek. — Mégis olyanok, mint a gondozatlan virág, mint a csenevész csemete. Nemcsak pillanatnyilag élik meg, hanem naplójuk számára regisztrálják is, hogy egy-egy Igéből, áhítatból, előadásból milyen életmegoldást nyertek kegyelemből konkrét kérdéseikre, kísértéseikre. Fogadkozásszerű bizonyságtételek íródtak bele a naplóba, hálaadással, hogy megmaradnak a szabadí- tásban, az örömben s két nap utáni vallomásuk újra vergődés és kínlódás ugyanazzal a problémával, ugyanazzal a kísértéssel, mintha nem volna szabadulás, mintha nem volna megoldás. Nem tudom, hogy ők e hullámzást milyen intenzíven élték át, mert ha egyik-másikról külsőleg is tudomást lehetett uayan szerezni, de azért a legtöbbje az »eléggé rendben vagyok« álarca mögött ment végbe. Az azonban döbbenetesen igaz, hogy két, három óra alatt elolvasva három, négy hónap vallomásait, olyan hullámzást mutatnak azok, amik semmiképpen sem lehetnek természetesek, egészségesek, sokáig kibírhatok. Ezt a terhes felismerésemet csak fokozta az, hogy körülnéztem az általam ismert, úgynevezett felébredtek, hívők, keresztyének között, s azt kellett meglátnom, hoay nemcsak ez a pár, naplót író lélek van ilyen állapotban, hanem a ma keresztyénéi közül a legtöbb .. . Magamat is vizsgálat alá vettem s bizony ott is fölfedeztem ennek az egészségtelen hangulatváltozásnak bizonyos nyomait. Hát mindenki így van? Hát ez volna a gyakorlati keresz- tyénség? Hát ilyennek kell maradnunk életünk végéig? Itt valahol nagy hiba van. Erre a hibára akkor jöttem rá, amikor egy emlékezetemben élesen ott maradt igehirdetés nyomait fedeztem fel az olvasott naplókban. — Nem akartam hinni szemeimnek, mert az igehirdetés központi gondolata Krisztus feltámadása volt és minden mellékdolog visszacsendült a feljegyzésekben, de a feltámadásról egy szó sem. Igen, ez hiányzik, a feltámadás ereje! Addig minden ingatag, addig minden köny- nyen feledhető, hamar változó, inkább hangulat, mint tény, amíg Krisztus feltámadásának valósága meg nem bizonyítja, be nem teljesíti azt, ami csak ígéret a feltámadás előtt. Két Ige jut eszembe. Az első Pál személyes vallomása. »Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus KriszTábori postásaira: — — — — — — 1
