Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-03-15 / 4. szám
A Biblia mélységei felé Az Isten szabta ut És monda Móze& Áronnak: Ez az, amit szól vala az Ur, mondván: Akik hozzám közöl vauinak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőit- tetnem. III. Mózes 10:3. A felvetődő kérdések megoldására többféle javaslatot lehet tenni. Megtörténhetik az, hogy a javaslatok köziül több keresztülvihető, de méciis a felelősséget hordozóknak a dönteni hivatottaknak az az egyik legnagyobb kérdésük, hogy a legmegfelelőbb javaslatot válaszszák ki. A magyar élet megoldásával kapcsolatiban is igen sokféle javaslat hangzott el, sőt hangzik iei szüntelen. A politikai pártok a maguk programmjukat kínálják megoldás gyanánt. — Tudósok, közgazdászok, szociológusok, nevelők, sitib. a maguk rendszerét ajánlgatják a megoldatlan magyar élet megoldásául. Azoknak, akik várják sóvárogva a magyar ébredést, komoly és gyötrelmeket is jelentő kérdése az, hogy hogyan, milyen úton jön vagy jöhet el. Ahhoz, hogy ezekre a kérdéseikre a leg- biztosaibb választ kapjuk meg, legjobb, nem tanácskozni testtel és vérrel, nem spekulálni a kérdés felett, (hanem alázatosan és engedelmességre készen keresni a kijelentést. Átgondolva Isten feleleteit, amit egy-egy kérdés megoldásául ad, világos, hogy Ő nemesek igazság, cél, beteljesedés, hanem út is. Tehát, ha hallgatunk Isten szavára, ha 'engedelmeskedünk az Ö Igéjének, megfogjuk találni az Isten szabta utat is. Ez iránt az Isten szabta út iránt való engedelmeisség teszi gyakorlativá keresztyénségúnket. Odáig sokan eljutnak, hogy az evangélium igazságtartalmának, Istien törvényének és evangéliumának igazat adnak, azt helyeslik, de amikor gyakorlati engedelmességre kerül a sor, már nem hajlandók a helyeslésre, az engedelmességre. A Krisztus követést szép dolognak tartják, amiben valóban megdicsőül az ember, de amikor hallják az utat: »Ha valaki én utánnam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti .az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.« (Márk 8:34—35.). — akkor megvalósíthatatlannak, túlszigorúnak ítélik azt. Az apostoli korban a keiresztyénséget nem csak evangéliumnak, hanem útnak is nevezték, ahogy -ezt a Cselekedetekben írott könyvben több helyen olvassuk. (Csel. 9:2, 16:17, 19:22 stlb.) A magyar ébredés nagy kérdését és fontosságát hordva imádságaimban egyik napi Ige tanulmányozásomban szólalt meg Isten üzenete: »Ez az, amit szólt vala az Ur.« Nemis olvastam tovább. Itt megálltam egy pillanatra,, azért imádkozva, hogy úgy tudjam fogadni aizt, amit az Ur szólt, mint az egyetlen, Tőle szabott utiait a magyar 'ébredésre vonatkozólag. Imádságomban kértem, hogy Isten tegye kész- szié szivemet egészen arra, amit Ö mond, hogy annak ítéletiét és terhét, evangéliumát és ígéretét hittel, reménységgel, engedelmességgel elfogadjam. ... Jó volna, ha ezt te is megtennéd. Azután szólt az Ur, »mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, s az egész nép előtt megdicsőíttetnem.« A hívőikben, a megtértekban, az imádkozókban, a feilébriedtékbeo akar Ő olyan Urnák bizonyulni, áki előtt hódolva engedelmeskedik az egész nép. Neki nem a tömeg és a sokaság kell, hanem a kevés, mert maga mondja: »Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.« (Lukács 12:32.) — de azok azután igazán. Bár az Ur mindig toboroz magának népet és hív, választ el magának lelkeket, de mégis amikor Ő egy nép életében, magdicsőítetni kívánja magát, akkor elsősorban nem toborzásra ad parancsot, hanem arra, aki már az övé, aki már Ö hozzá közel jutott, az vegye százszázalékig komolyan, engedelmesen az ő akaratát. A hívő, a megtért, a felébredt ember vegye tudomásul, hogy Isten egészen és minden vonalon igényt tart reá. Az ébredéshez az út nem a nép, az egész megtérése, (hiszen ez utópia volna) hanem a maradék megtérése. A hívő ember életében és közösségében tudott, vagy tudatlan megalkuvások útján egész sereg olyan nyomorúság, bűn, tisztátalanság, erőtelenség halmozódik fel, amiknek következtéiben nem tudja meghozni a hívők élete azokat a közösség számára hasznot jelentő gyümölcsöket, amelyek a közösség életét éltetnék. Jézus a hozzá közel állóknak mondta: »Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só meg- ízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem, hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és dicsőítsétek a ti mennyei Atyátokat.« (Máté 5:13—16.) Azért várjuk, kérjük, sírjuk és hisszük a magyar ébredést, mert az evangé- luim kovásza nem kelesztette meg, a hívők élete sója nem ízesítette meg, és a hívők cselekedetei nem világították be a magyar életet. Hogy megkelessze, megsózza és bevilágítsa, ahhoz arra van szükség, hogy akikre bízatott a kelssztés, az ízesítés és világítás, azok valóban megcsinálják azt. Ez pedig nem megy máikép, csak úgy, ahogy Isten megszabta útját: »Akik közel vannak hozzám, azokban kell megdi- csőittetnem.« 5
