Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-03-15 / 4. szám
Erdős'. Károly urnák péterfia u. 1- » L. 1. évfolyam, 4. szám. Nyíregyháza, 1943. március 13. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99, Eggyel több ob. Férfi összejövetelen vettem, részt. Főként intelligens, tisztviselő . emberekből álló társaság bibliaórára, tehát az Igével való foglalkozásra gyűlt össze. Nem kényszerűségből, hanem önként. Maguk ajánlkoztak ilyen közös munkára, hogy közösségbe beszélgessék meg lelki kérdéseiket. Őszinte vágy, érdek nélküli békességkeresés, tisztánlátásra való törekvés hozta, sőt tartja őket össze hosszabb idő óta. Az elhangzott kijelentések komolyan ráfájdultak telkemre, mert belőlük intelligenciánk lelki tájékozatlansága döbbenetesen tűnt elő. Ilyen kijelentések hangzottak el: »Vitathatatlanul a keresztyénség ma a legtökéletesebb vallás. Valószínű az is, hogy nem lesz nála jobb, tisztább és igazabb. Azonban pl. a keresztyénség istenfogalma etikailag birhatat- lan, mert ha elítéljük a maga dicsőségét kereső ember erkölcsi magatartását, hogy helyeselhetjük azt az istenfogalmat, amelyik mindennel a maga dicsőségét szolgáltatni akaró Istenről tesz bizonyságot?« — Ez nem »isten- káromlásként« hangzott el. Nem is vitatkozni akarásból, hanem szinte hitvallásként. Másik döbbenetes kijelentés: »A vallás gyűjtőfogalom, mely magába foglalja a keresztyénséget, mert hiszen a keresztyénség is ugyanabból a forrásból ered, mint a többi vallások, ugyanazt a célt tűzte ki maga elé, csak neki sikerült a legjobban.« Harmadik: »A vallás az ember lelkének egyetemes és ős-vágya, melyben a saját lelkét találhatja meg. A keresztyénség ennek az ős-vágynak az emberek egy bizonyos típusa számára a legmegfelelőbb kiélése.« — Egyházi tisztségeket viselő, egyházukat szerető, reformátusságukhoz legalább is személyükre nézve ragaszkodó emberek nyilatkozatai ezek. A Bibliáról is lenyilatkozott e társaságnak néhány tagja. Tették ezt őszinte tisztelettel, nem valami ellenséges lelkülettel, elfogadván azt', hogy »a papoknak« illendő, hogy legyen »hivatalos« véleményük, hitvallásuk róla, de ez elfogultságon alapul. — »Kijelentés? Igen, egyházi szempontból, van, sőt kell, hogy legyen, de az értelem szükséges kritikája mellett ilyen nincs. Nincs is rászorulva az ember, ha megtanult helyesen gondolkozni« — mondotta valamelyikük. »Egyébként is a Biblia, —* mondotta a másik, — a maga egészében emberi interpretálás, tolmácsolás. Ha van is kijelentés, mindig kétséges, hogy mi benne az isteni és emberi, mert határozott választóvonalat húzni a kettő között nem lehet.« Miért folytassam a nyilatkozatok felsorolását? Ezek magukban véve is elég bizonyságai annak, hogy itt nagy a lelki zür-zavar. Föl is tette ott valaki a kérdést nekem, hogy hon- nét ered ez? Az első válaszom az volt, nem is lehetett volna más, hogy ennek első renden mi, igehirdetők, lelkipásztorok, vallásoktatók vagyunk az okai, legfőképpen éppen azért, mert meglévőnek veszünk olyasmit, ami nincs meg. így igehirdetésünk, vallástanításunk levegőre épül. Használjuk a szavakat s mivel nem tisztázzuk a fogalmakat, egészen mást értenek rajta az Ige hallgatására összegyűlt emberek, mint amit mi mondani szerettünk volna. Ezen a vonalon nekünk igehirdetőknek, vallástanítóknak komoly megtérésre van szükségünk. Ennek a szomorú jelenségnek azonban van más oka is. És ez bennünk, az emberben rejlik. Romlott értelmünk, szívünk, bűntől fertőzött egész szellemi apparátusunk hajlandó, magunkat megcsalva, testhezállóvá, önmagunkat igazolóvá csürni-csavarni azt, ami önmagában ítélet, másképakarás, felelősséget felvető, csődöt kiderítő és megtérésre hívó törvény igazság, kegyelem, evangélium. Sok mindenfélét hajlandó magyarázni, elmagyarázni, félremagyarázni az ember, de azért egyetlen egy vonalon sem olyan szembeötlő, fájdalmas, mint éppen a keresztyénséggel szemben. Voltak és vannak filozófusok, költők, tudósok és művészek, akiknek alkotásait koRang: — — — —• — — __ Tábori postaszám: — — — — — — Küldi: — — — — __ — __ _ _ 1
