Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-03-01 / 3. szám
I. évfolyam. 3. szám. Dr. Erdős DEBRECEN Károly urnkk Péterfia u. 13. Nyíregyháza, 1943. március 1. Főszerkesztő; BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telelőn: 25-99. Ml as Isién atearata velünk? tett afelől, hogy ha az Ur Isten azt a parancsot adta volna: adják oda az életüket s biztosíthatják vele a magyar jövendőt, habozás nélkül vállalták volna. Ebben a társaságban egyszer csak fölhangzott a kérdés: Mit tehet most az Egyház? Ez a kérdés azóta is bennem rezeg. A társaság tagjai nagyrészt lelkipásztorok voltunk. És egyikünk se mondotta azt, ami az első felelet: imádkozhat. Ha arról van szó, hogy jöhet a nemzet életének válságos perce, amikor élet-halál döntés órája üt, —• mit tehet az Egyház? A válságos percben világos látású és félelmet nem ismerő vezetőkre van szükség. A körülmények, az életünket körülvevő tények rettenetesen komplikáltak s a döntés következményei kiszámíthatatlanok. Ki adhat ilyenkor világos látást és tiszta bátorságot? Az az érzésem, hogy csak a templomunkban mondjuk, hogy — Isten. Az az érzésem, hogy az Istenre való komoly és elszánt rátámaszkodás nagy leckéjét még nem tanultuk meg. Amikor a földi életünknél drágább kincsek forognak veszélyben, amikor gyötrődve érezzük, hogy az egész magyar jövendő az élet-halál borotvaélén van, nem tudjuk igaz valójában hinni és kérni a megoldást Istentől. Ki adhat világosságot? Ki adhat tiszta ítéletü és a helyes döntést bátran vállaló vezetőket? Isten adhat. Mit tehetünk? Olyan emberekért imádkozhatunk, akik maguk is odakapaszkodnak a világosság és erő forrásához. Különös jelenség foglalkoztat. — A legnagyobb és legerősebb igazságok birtokában vagyunk. És mégis úgy élünk és úgy rendezkedünk be, mintha ezek nem volnának. Igyekszem világosan és egyszerűen megmondani, mit értek ezalatt. Birtokunkban vannak ilyen nagy és erős igazságok: Isten mindenható és irgalmas Atyánk. Minden, ami nekünk kincsünk, az Ö kezében van. Ö szeret minket és mindent javunkra formál. Egyéni életünk tele van hálásan őrzött, boldog tapasztalataival annak a csodálatos segítségnek, amivel ő alkalmas időben megmutatta kezének hatalmát és szívének jóságát. De tapasztalataink fölött sokkal értékesebben és bizonyosabban ott ragyognak ma g ájnak I s$ e, n n e k ígéretei. — Nincs csillag annyi az égen, amennyi ígéret az ö Igéjében. A különös jelenség az, hogy amikor a legnagyobb szükségünk volna ezekre a nagy és erős igazságokra, hirtelen és érthetetlen módon eltűnnek a szemeink elől. Van úgy, hogy eszünkbe se jutnak. Teljes magunkrautaltság- gal vesszük számon a magunk erőit, mérlegeljük a lehetőségeket, számolunk a körülményekkel, latbavetjük, hogy mit csinálhatunk és mit nem, — de az, hogy Isten is van és hogy Ő olyan, amilyennek mondotta magát, hiányzik a számvetésünkből. Lehet, hogy szavainkba belekeverjük Őt is, lehet hogy nem. De egyképen nem számolunk Vele mint valóságos m\e g\o h d ó v a % és megoldással. Mindez pedig különös súllyal nehezedett rám egy komoly baráti kör beszélgetése után. A magyar holnap árnyékai között próbáltunk keresni kivezető utat. Felelősségüket mélyen érző, tiszta gondolkozású és önzetlen emberek társasága volt. Semmi kétség nem leheAz imádság nagyon kényes dolog. Raspu- tinról olvastam nemrégiben egy könyvet. Ez az orosz paraszt különös keveréke volt a szentnek és kéjencnek. Sötét orgiák és hosszantartó imádságok váltogatták egymást életében. A hatalomnak útján úgy felsodródott, hogy szinte egész Oroszország sorsa a kezébe került. A cár Rang: —- — — — — — — — — Tábori postaszám: — — — — ,— — Küldi: _________
