Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-09-01 / 15. szám

Munka kftzben

Hit — morphin . . .

— »Elismerem, hogy a hit igen kellemes dolog, s adandó alkalommal nagy segítségére is Lehet az embernek. Olyan ez, mint a morphin Orvos kezében csodálatos gyógyszer, de ha túlzásba megyünk vele, ha odaadjuk a beteg kezébe, nagy bajt okozunk« — mondta egy barátom. Példaképen elmondta a vafchit (ha ugyan szabad ezt is hitnek nevezni) néhány szomorú esetét. A középkor tévelygéseit, amikor a fertőző betegségek ellen nem elkülönítéssel, hanem templomokban való tolongással »harcoltak«, s védekeztek. Azt az embert, aki a tüzet nem oltja, hanem az Úristenre bízza: »lépvén meg az ő szent akarata« és más, szinte már közhellyé váló példákat, amelyek az ember tévedésének igazi jellegzetességei.

»Omnia nimia nocent«, »Was zu viel ist ungesund« »Sok a jóból is megárt«. Bizonyára minden nyelvben megtaláljuk ezt a mondást, »melyet barátom a hitre is alkalmazni akar.

M:i történik a morphin hatására? Nem gyógv-adagolásra, hanem idült mérgezést o

gondolok most. Testi, lelki és szellemi ronTáe Fokozatos gyengülés minden irányban, míg végül az ember teljesen tönkremegy. Mi történik a hit hatására?

— Elismered-e, hogy a hívő ember elhatározásaiban, cselekedeteiben, egész életében erősebb, határozottabb7 •— kérdeztem. A válasz kissé bizonytalan volt.

— Van benne valami, de a morphinista is nagv tettekről ábrándozik.

Ez igaz, a lényeges különbség azonban éppen az, hogy a morphinista csak gondolja, hogy van. ereje, de a kivitelhez neki se kezd. csak álmodozik. A hívőnek pedig a végrehajtásra, is van ereje. Ismét a vakhit tévelygéseit hozza fel elleniérvül. Pedig ez a szóösszetétel világosan beszél s éppen ezért téves a hasonlat. Aki vak, az sötétségben jár. Már pedig »ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele és sötétségben járunk, hazudunk és nem az igazságot cselekasszük« (I. János 1:6.).

— Neked könnyű, de az egyszerű ember a maga primitívségében képtelen a helyes megkülönböztetésre. Vagy hitetlen, vagy bigott.

Sajnos, erre hiába mondtam, hogy a hit nincs kapcsolatban a szellemi képességekkel

e

adottságokkal, hanem a lélekkel. S azt sem igen akarta barátom megérteni, hogy nem vakságra, sötétségre van szükségünk, nem bő dító halmaszlagra, hanem olyan hitre, amelynek eredményeként: »Mindenre van erőm a Krisztusiban, aki engem megerősít.«

—s —r.

Megbékélés Háza

ÉRTELMISÉGI CSENDESNAPOK.

—- Auqusztus 12—15. — ■

— Hanem arra figyelmeztetlek — mondta Bandi barátom, amikor a nyugatin nagy örvendezéssel üdvözöltük egymást —, nagy kényelmiét, luxust ne várj ám, berendezésünk igm primitív! Éreztem, hogv kissé házigazdának érzi magát velem szemben, s félve gondol arra. ho:gy esetleg az ő kedves »Megbékélés Házát« le fogom nézni vavv legalábbis csalódást fog nekem egyszerűségével és lakás-kultúrájának hiányaival okozni. Pedig ez eszembe se jutott, hiszen voltam eleget falun, no meg barátaim közül is többen voltak már Sződligeten, hallásból ismertem az ottani viszonyokat.

Ha most benyomásaimról számot keltené adnom, szinte azt sem tudnám, hogy mit írjak. Az ember akkor tudja benyomásait alaposan számba venni, ha azok eltérnek a várakozásból. A nagy meglepetés, akár kellemes, akár kellemetlen sokkal élénkefob hatást vált ki az emberből mintha, azt kapja amit. várt. Ha sokat vár és sokat kap a hatás lehet mély de nem kirobbanó.

Azt találtam amit vártam, amit kerestem. Lelket, szeretetek testvéreiket. Ezzel szinte be is fejezhetném. A levegőben van, hegy akiknek most mutatkoztunk be, azokkal 10 perc múlva már régi jó ismerősként, testvérként beszélgettünk. Bizony a politika is szóba került, persze csak úgy kis kőiben. És szokásához hívein egymásnak ugrasztottá a »testvéreket«. De hamarosan akadt még valaki, aki kimondta az első békítő szót, vagy eldudolta »házunk énekét«: »Beleüljetek meg. béküljünk meg végre« s vége volt minden Vitának, harcnak.

Az előadásokon, áhítatokon sok mindent hallottunk. Egyik ezt. másik azt. Én mindég csak egyet: nem elég, nem elég, nem elég.. . akár az odaadásról, az alázatosságról, akár a kereszt vállalásáról, akár a sátán és bűn elleni harcról volt szó. Amikor arról beszélt az e’ő- adó, hogy nemzeti felébredés, nemzetiségi kérdés megoldása, vagy az osztályok közötti együttműködés elképzelhetetlen keresztyén lélek nélkül, akkor is tz hangzott: ebben s m elég, amit teszel! A záróösszejövetelen, a nyilvános számadásnál is csak ezt mondhattam. — Minden előadó ezt harsogta felém: sem meny- nyisíégileg; sem minőségileg nem elég! Többre van szükség!