Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-07-01 / 11. szám

vagy legalább is kisajátítható programot csinálnak, mint ha ők, vagy ahogy ők mondják »mi« vagyunk ennek a gondolatnak és látásnak kezdeményezői, s kizárólagos megbízottjai. Mintha senki más, csak ők; saját szavukat használva, »mi« hirdethetnénk. A legnagyobb veszély ezek részéiről az, hogy ezek csinálják azt, amit pedig nem lelhet csinálni s ki milyen »erő vel« ás »hatalommal« rendelkezik, vagy'kis dobbal, vagy nagy harsonával, vagy kézi munkával, vagy gőzigépszerűen «csinálják» is. Jaj, a csinált magyar ébredésnek!

Ellenségei a magyar ébredésnek azok is, akik bár jó szándékból, de nem a Szentlélek megbízásából, hanem csak ügybuzgóságból, az ügy iránt való szeretettből és lelkesedésből minden áron és nem nagyon megválogatott eszközökkel híveket, barátokat, megértőket, támogatókat keresnek a magyar ébredés ügye számára. Mintha valami egyesület, vagy párt, vagy tábor volna a hordozója ennek a látásnak. Mintha azon fordulna meg, hogy hányán hiszik, kérik és dolgoznak érte. Olyasfélék ezek, mint az erőszakosan térítők, a revolveres misszionáriusok, a maguk portékáját síppal, dobbal, kikiáltóval kínáló vásári árusok.

A magyar ébredés ellenségei között vannak ott akik, alkik egy-egy részletre nagyon hajlandók, de a másikra nem. A rész szerint valóval kompromittálják az egészet. Jó volna, kellene az ébredésből, ami következnék, ami eredményes és ennek 'következtében hasznos, de az utat járja meg más. Mások legyenek a bűnvaílcik, a felelősségvállalók, magukat megtagadók, a mindenüket elvesztők, az áldozatot hozóik. Ők csaik koncra, haszonra várnak, zsákmányra éhesen.

Még hadd. említsem meg azokat, akik a magyar ébredésnek azért ellenségei, mert vagy a magyart, vagy a lelkit nem akarják. Kívánnák a magyar ébredést, de materiális formáiban, emberi úton, Isten nélkül. Valami magyar öntudatot, megoldást, győzelmet és megdicsőülést sejtenek, kívánnak és akarnak s ezekért fáradoznak. Vagy pedig komoly lelki- ébredést óhajtanak, azért lelki úton fáradoznak, imádkoznak, csak nem az 'egész emberrel, mert kifelejtik belőle azt, hogy ők magyarok s ebben Isten akarta és munkálta feladat is van. Nem gondolnak arra, hogy magyarságuk nem vélet- lenség, hanem Istentől való történelmiség. Egész magyarságukat olyanfélének gondolják, ami az ó-ember levetkőzésável elmúlik, mert hiszen egy dolguk van, csak az odafennvalókat keresni.

Folytathatnám a felsorolást, de most hadd legyen -elég ennyi. Hadd kérjelek arra, hogy becsületes önvizsgálattal nézz végig magadon: Nem vagyáé ellensége a magyar ébredésnek?

Békefi Benő.

— AZ ESEDÉKES félévi előfizetési díj (3.— P) beküldését kérjük a Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága 1.052 számú csekkén.

IX

A nemzetiségek és a magyar ébredés

Miikor a magyar ébredésről beszélünk, nem lelhetünk csak a magyar református egyházra tekintettel. Az ébredés egyiet kell jelentsen a missziói mluhka megújulásával, nemcsak befelé, egyházunk felé, hanem kifelé is. A pogány- miiSEzió ma kiesett kezünkből, egyebet nem tehetünk érte, mint imádkozhatunk. Itt vannak azonban a nemzetiségeink, akik felé — a magyar református egyház történelme folyamán — még csak egy alkalommal fordultunk komoly missziói felelősséggel. A magyar ébredés nem leisz teljes feladatokat vállaló szolgálattá addig, -míg nemzetiségeink felé is nem fordulunk az Evangélium üzenetével.

Különösen két nemzetiségiünk ébredése kell, hogy szívünk ügye és felelőssége l-egyen: a ruszinoké és a románoké.

Az -erdélyi románok között valamikor I. Rákóczi György fejedelem irányítása alatt folyt kiterjedt missziói munka, olyan eredménnyel, hogy oláh-református egyházközségek egész sc-ra keletkezett. Természetesen ezt a munkát is azzal kezdték, hogy lefordították az Ujtestamentumot oláh nyelvre, de mihamar sor került a Heidelbergi Káté lé-fordítására is. Hosszú évtizedekig virágoztak ezek a gyülekezeteik s csak a nagyobb erővel meginduló római ellenakció eredményeképen tűntek el. Azóta scan jutott eszébe egyházunknak, hogy ez': a XVI—XVII. századbeli missziói munkát folytatná kellene.

Az északkeleti Kárpátokban lakó ruszinok közié tudtommal még sohase vitte el a református -egyház az Ige üzenetét. Csa-k az elmúlt években kezdte meg közöttük szórványosan nehány lelkipásztorunk hirdetni az Igét. Ezek az elszórt kísérletek járnak ugyan némi eredménnyel szaporodnak a ruszinok között a meggyőződésből áttérők, itt is, ott is ruszin bibliakörök keletkeznék s mutatkoznak köztük a lelki éhség jelei. Nagy akadálya azonban a munkának az, hogy nincs sem ruszinnyelvű Biblia, (miéig Ujitestamentum sincs!), sem Hide-1- bergi Káté, va«v más -evangélizáló könyv, vagy traktátus, ami nélkül pedig szinte lehetetlen tartós eredményt -elérni, vagy gyülekezetei szervezni. Pironkodva írom le mindezt, mert. szégyenünk, hogy még ennyit se tettünk meg.

Az utóbbi hónapokban mozgalom indult meg arra nézve, -hogy egyelőre legalább a Heidelbergi Kátét adjuk 'ki ruszin nyelven. A holland református egyház évekkel ezelőtt már végzett missziói munkát az ukránok között s ennek -a munkának az emlékeképen maradt nehány Heidelbergi Káté a mi ruszinjaink kezében is, sőt a holland egyház fel is ajánlotta a Kátét nekünk újra-fcinyomatásra, azonban sokkal célszerűbb lenne, ha — bármennyire hasonló is a két nyelv — mégis csak ruszin-nyelven tudnánk kiadni. Bizonyára akadna olyan lelkipásztorunk, aki ismeri a ruszin nyelvet s vállalkozna erre a történelmi feladatra.