Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-07-01 / 11. szám
Q Isién él! VT. Krdcs Karoly urnáit •*>, ’p'ot'y, DEBRECEN Péterfia u. ÍJ. j. évfolyam. II. szám. Nyíregyháza, 1943. Julius 1. ■I» in in 11iiiiiiini ........................................... III» ■........■Ilii 11> III I III i I II II Ul i ni.............in mii ni mi........... Főszer kesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR, KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa Antírás-utca 23. Telelőn: 25-99. Különös, hogy milyen vakon olvassuk mi az Igét. Százszor is olvasunk valamit, míg végre Isten megkönyörül rajtunk és végbe viszi rajtunk azt a csodát, amit a tanítványokkal tett az Ur: »Megnyilatkoztatá az Ő elméjüket, hogy értsék az írásokat.« így voltam én most pünkösdig azzal az régi és sok prófétánál olvasott Igével, hogy él az Isten. Pünkösdkor elevenné tette a Szentlélek számomra azt, amit eddig is tudtam s még se tudtam igazán. Igéknek is eljön az idejük, persze valójában nekünk jött el az időnk arra, hogy az Ige örökké készen levő üzenetét végre-valahára megértsük. Nem tudom’ mekkora örömhírt, fölszabadulást és erőt jelent, ha tovább adtom, de erősen bízom abban, hogy velem együtt sokak számára eljött az óra, hogy ebben az egyszerű és felséges üzenetben megújuljanak. A tanítványoknak kimondhatatlan nagy szükségük volt rá. Olyan élményeken mentek keresztül, amik lelkűk gyökeréig megrendítették őket. Ott voltak Jézus társaságában s egyszer már világosan felismerték benne az Istent: »Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.« Ott voltak a kereszthalála után magukra zárt ajtóval a félelmek szobájában s egyszer hallották az Ő tulajdon szavát: »Békesség néktek.« Amikor végleg elbúcsúzott tőlük és itthagyta őket a földön, ők immár örökre tudták, hogy Isten itt á 11 és itt volt. De, hogy most is itt van, hogy most is jelen volna valóságként, itt él, — hogy nemcsak egyetlen drága szent kivétel volt Ö Jézusban, hanem, tovább is, velünk is és bennünk is itt legyen: ez a csuda, a pünkösd ajándéka. A pünkösd nekik azt jelentette, hogy az Isten nemcsak velük volt, hanem velük is van s arra is kész, hogy bennük is legyen. Sőt még arra is kész, hogy Ö ezt nyilván és világosom megmutassa, mert immár nem ők dolgoznak, hanem Isten maga dolgozik á l- t aluk. Vájjon nem lenne-e itt az ideje, hogy mi magunk is megkérdezzük magunktól: Nem. olyan tanítványok vagyunk-e csupán, akiknek vannak tapasztalataik arról, hogy Isten élt? És pedig életbevágó nagy tapasztalatunk. Azután megpróbálunk ebből a szent múltból élősködni. Vissza-visszaszállunk valami kis vigasztalást csavarni abból a folyton fogyó emlékből, hogy Isten ott volt velünk, csudáját láttuk, megtapasztaltuk, emlékezünk rá s a jelen ínséges sivatagába mindig hosszabb és mindig vékonyabb vezetéken át szivatyuzunk valamit abból az isteni erőből, amit régen megízleltünk. Nemcsak a világ sok-sok alkalmi »hívője« őriz emlékeinek egyre jobban fakuló raktárában valami ilyen forró s persze mindig jobban hülő emléket arról, hogy Isten volt, hanem azok is, akik Jézus Krisztus élő és éltető érintését tapasztalták, megpróbálnak a múltból tengődni. Valamikor csudák történtek vele. Valamikor Isten közvetlenül beleavatkozott az életébe. De hogy most és itt, úja a és újra itt van és él, velem van és bennem hat Isten az Ő tulajdon gazdag erejével és hatalmával, az már csak homályosan dereng előtte. Pedig minden, ami történt, azért történt, hogy állandóan történjék. Azért volt velünk az Isten, hogy mindig velünk legyen. Azért nyúlt bele a szivünkbe és fordított arccal maga felé minket, hogy mindig újra belenyúljon és maga felé fordítson. Ezért van értelme az életünknek, ezért van látásunk a jövendőről, mert Isten él: »Lakozom bennük és közöttük járok és leszek nékik Istenük és ők népem lesznek... és leszek néktek Atyátok és lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindeniató Ur.« Ez az ígéret már nem ígéret, már i égen beteljesedett és ezért mindig beteljesedik bennünk. Mi már tudjuk, hogy Isten velünk van, tehát törődik velünk, gondja van reánk, szeret minket és fölszabadít a világ nyomorúságai alól. Tudjuk, hogy Ö nemcsak mindent igazgat és irányit a legapróbb részletekia a szó szoros értelmében, a hajunk minden egyes szálát is beleértve, hanem azt is tudjuk, hogy amikor csak szükség van rá, közvetlenül is beleavatkozik dolgokba és eseményekbe. Onnét 1
